Bagossy Laura   Dóka Péter meséi keserédesek. Szereplői esendőek: királylányok, királyfiak, akik nem a megszokott utakat járják. Sorsuk alakulása kiszámíthatatlan, de pont ettől eredeti és izgalmas. Sosem tudhatja az olvasó, hogy egy mesének a végén sírni fog vagy nevetni, úgy, hogy közben a legszomorúbb történetekben is ott a humor, és a legboldogabbakban pedig a bánat. Olyan, mintha ezek a mesehősök kinőtték volna a saját szerepüket. Megelégelték, hogy a királylányok csak szépek lehetnek és nincs más dolguk, mint a királyfiakra várni. Unják tökéletes életüket, és a műveletlen kérők hadát.  A királyfiak leszoktak a hősködésről. Céltalanok, és hiába indulnak vándorútra, nem találják királyi küldetésüket. A sárkányoknak a sovány és szende királykisasszonyokból lett elege, helyette a kövéreket és nagyszájúakat rabolják el szívesebben. És még az is megesik, hogy szerelmi bánatukban pálinka után nyúlnak.  Ezekben a valóságos mesékben csodálatos szerelmek születnek, mint Lila királylány és Fekete Lovag egymásra találása, akik a mese végére megtanulták elengedni egymás kezét úgy, hogy tulajdonképpen soha nem engedték el többé. És vannak be nem teljesült szívszorongatóak is, mint  a szerelemre vágyó Bíborka és a folyton lázban égő Lázáno tragikus története. Tartalma Lütyő királyfi 5 Lázánó és Bíborka 14 Lila királylány 24 Baraka 37 A pálinkás sárkány 62 Almavirág 74 Egy pohár víz 89 Az utolsó óriás 99 Későkása 111