Már tudjuk mi a háttere Bors Bori kutya iránti vágyának. A te életedben milyen szerep jut a négylábúaknak? A kicsi, vagy a nagy termetű kutyákért rajongasz inkább? Oh, igen. A négylábúak többé-kevésbé főszerepet játszanak az életemben, de mindössze egy éve vagyok kutyatulajdonos. Tavaly nyáron beszereztünk egy kölyök mopszot, Gatsby-t, és egy juhászkutyát, Roonie-t. Azóta igencsak zajlik nálunk az élet… Hogyan kezdted el írni a Bors Boriról és az eltűnt kutyáról szóló történetet? Volt már egy vázlat erről a fejedben, vagy írás közben jöttek az ötletek és fejlődött tovább a narratíva? A kezdetektől fogva világos a számodra, hogy a Bors Bori-sorozat tulajdonképpen egy képregény lesz? Igen, a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy képregényt szeretnék. Különösen szórakoztató volt úgy írni, hogy a „Bumm” „Prfff” „Ccccccikkkkkkk” stb. szavak eleve szövegbuborékba kerülnek. A történet önmagában is majdnem készen volt, de a részletek sokszor írás közben alakultak ki. Tesztelted írás közben, hogy hogyan hat a történet a célközönségre? Nem, menet közben nem. Viszont amikor végeztem, megkértem két kislányt, hogy olvassák el a kéziratot. Nagyon lelkesek voltak, amit jó jelnek tekintettem. Elárulod nekünk, honnan jött a „Bors Bori” elnevezés? Amit egyébként szupernek találunk. Az ötlet teljesen spontán érkezett a lektoromtól. Azon a véleményen volt, hogy a kislányt Borinak kéne hívni, amit én is nagyszerűnek találtam. Az illusztrációkat elnézve egyből észre lehet venni, mennyire jól szórakoztál illusztrálás közben. Hogyan dolgozol legszívesebben? Honnan jönnek a vicces ötletek? Lisa Hänsch (illusztrátor): A legszívesebben a vázlatfüzetembe rajzolok metrón, vagy az állomásokon várva. Mindig útközben, ugyanis ezeken a helyeken találkozni a legőrültebb fazonokkal! A vázlatfüzetemben születtek meg az első Bors Bori- és a többi karakterterv is. Hogy viselkednek a karakterek a könyvben? Hogyan beszélnek? Óvatosak vagy szemtelenek? Ezek a kérdések a karakterek kitalálásában is nagy szerepet játszanak. A layout és a végleges illusztrációk később ezek nyomán alakulnak ki, de már az otthonomban és az íróasztalomnál. Mi tetszett a legjobban Bors Bori történetében és mi hatott a leginspirálóbban rád az illusztrálás során? Lisa Hänsch: Az tetszett a legjobban, hogy Bori nem tesz lakatot a szájára, ami a szívén, az a száján. Semmi közhely nincs abban, ha egy lány detektíveset akar játszani, sőt, inkább azt jelenti, hogy egy igazi egyéniség. Egyébként Rosinak, a kövér hurkakutyának is óriási csodálója vagyok. Cseréltetek ötleteket a narratíva “létrejötténél”, illetve a képvilág kialakításánál – vagy mindenki csak és kizárólag a munka ráeső részével foglalkozott, és úgy lett ilyen klassz a végeredmény? Ulrike Rylance: Amikor már majdnem kész voltam az első kötettel, Lisa megkapta a kéziratot. Már az írás alatt megjelent a fejemben pár képötlet, amiről jegyzeteket is készítettem a szövegben, de ezek inkább javaslatok voltak, amiket az adott pillanatban jól el tudtam képzelni. Lisa ezek közül átvett néhányat, de a legtöbbet ő maga találta ki, és annyira jók lettek, amiről korábban álmodni sem mertem. Lisa Hänsch: A projekt kezdetétől fogva működött az összhang Ulrike írói stílusa és az én illusztrációim között. A nyers szöveg már önmagában olyan volt számomra, mint egy szövegbuborékokkal, ötletekkel és jegyzetekkel ellátott tűzijáték. Ez inspirálóan hatott rám, ugyanakkor az én ötleteim és alkotói szabadságom is megmaradt. Amikor az ember az íróasztalnál ül és egyszerre csak egy őrült ötlettel találja szemben magát a szöveget olvasva, amin az illusztrátornak is nevetnie kell, azt később nagyon könnyen észreveszik az olvasók is a könyvben. Elképesztően szórakoztatónak találtuk Bors Borit és az ő csalhatatlan érzékét a nyomozáshoz. Az első kötet Nyafkoviccsal, az utca titokzatos emberével végződik. Számíthatunk újabb kalandra Bors Boritól? Mesélsz nekünk valamit a következő kötetről? Ulrike Rylance: Igen, egy új kaland kezdődik, amit már megírtam, és csak arra vár, hogy Lisa illusztrálja. Azt hiszem télen vagy tavasszal fog megjelenni, úgyhogy ezen is lehet izgulni! Lisa Hänsch: Pontosan. A második köteten dolgozom. Én már tudom, hogy mi lesz Nyafkoviccsal, de még nem szeretném felfedni a detektívek titkát!

VISSZA A NYÁRI OLVASMÁNYHOZ