Magyarországon szokatlan vállakozásként a Kossuth Kiadó a Port.hu médiatámogatásával hozzáfogott egy havonta megjelenő képregénysorozat kiadásához 2010-ben. A Klasszikusok képregényben sorozat köteteit alacsony áron, 1290 Ft-ért lehet megvásárolni a nagyobb újságárusoknál, könyvesboltokban. Egyértelmű, hogy a sorozat - hasonlóan a napilapok felnőtteknek szóló filléres regényakcióihoz - tömegekhez akar eljutni, kihasználva a klasszikus ifjúsági regények népszerűségét. A Ventus Kiadó új képregény-sorozata, a Klasszikusok képregényben, amely egyszerre szórakoztató és hasznos olvasmány azoknak, akik nehezebben bírkoznak meg a szöveggel. Az apáról fiúra szálló klasszikus regényekhez készült látványos, fantáziadús illusztrációk megragadják az ifjú olvasók képzeletét és a történetek megelevenednek a színes lapokon. A kiadó a következő érveket hozza fel a füzetek mellett: "Az átdolgozások megőrzik az eredeti művek lényegét, az igényes rajzok megelevenítik a kor és a helyszínek hangulatát, az egyszerűsített nyelvezet pedig arra ösztönzi az olvasót, hogy kedvet kapva az olvasáshoz elmerüljön az irodalmi alkotások világában." Persze, mint minden marketingszöveget, nem árt ezt is kicsit kétkedve fogadni: kezdjük ott, hogy semmilyen átdolgozás sem őrzi meg az "eredeti lényegét", bármit is értsünk ezen megfogalmazás alatt.

 

Szakmai körökben pár éve nagy vihart kavart Nógrádi Gergely hasonló vállalkozása, a Klasszikusok újramesélve c. sorozat. Nógrádi nyilatkozataiból, melyekben a klasszikus irodalmi művek átírása mellett érvel, az érződött, mintha bőven elég lenne az is, ha a gyerekek csak a „sztoriját” ismernék egy-egy irodalmi műnek. Nógrádi Gergely szerint nem kell rájuk kényszeríteni például Jókai modorosságát, sőt éppen a regények nyelvezete az, ami miatt a gyerekek csak nehezen és nem szívesen szánnak időt a nagy klasszikusok elolvasására. A Klasszikusok képregényben nem állítja ezt, sőt kiemeli, hogy csak ízelítő, kedvcsináló akar lenni. A sorozat illusztrációi, a feldolgozások koncepciója alapján egyértelmű, hogy a képregények egy fiatalabb korosztálynak szólnak, mint akikkel az eredeti regényeket olvastatni szokás. Kérdés, van-e értelme lecsupaszított Vernét, Dickenst vagy éppen Gárdonyit adni a kisebbeknek, akik sokszor tényleg kicsik ezekhez a történetekhez, melyek ráadásul eredetileg egyáltalán nem ifjúsági regényként íródtak. A Klasszikusok képregényben sorozat kétségtelen előnye a Nógrádi-féle vállalkozáshoz képest, hogy nem helyettesíteni akarja az eredeti könyveket. Ám hogy azokhoz valóban kedvet ad-e - ahogyan az ajánlószöveg ígéri - egyáltalán nem biztos. Sőt akár ellentétes hatást is kiválthat. Azzal ugyanis, hogy egy klasszikus történetből mára megannyi képregényt, diafilmet, animációs sorozatot, családi filmet, vagy zanzásított könyvet készítenek, sokszor pont az eredeti varázsa kopik, és minden egyes bőrlehúzással csak unalmasabb lesz a történet. Hiszen melyik - az olvasást annyira nem kedvelő - gyerek olvasna szívesen pont egy olyan könyvet, melynek ismeri a végét, sőt a fontosabb epizódjait is? A tömegeket célzó képregénysorozatok mindig érdekes vállalkozások, ahogyan az egyéb, az olvasás népszerűsítését célzó vagy ígérő kezdeményezések is. Azonban ideje volna kitörni végre a feldolgozások, adaptációk és remixek bűvköréből: ha mindig csak ugyanazokat a sztorikat vesszük elő újra és újra, ne csodálkozzunk, ha az olvasás-népszerűsítő erőfeszítések kudarcba fulladnak. Persze, üzleti szempontból egyáltalán nem biztos, hogy ez a fajta remixelés kudarc: a sokadik átcsomagolással és az olykor évszázadok óta halott szerzők jogdíjának megspórolásával mindig jó pénzt lehet csinálni. Csak hagyjuk akkor a megideologizálást.