A cigányprímás meg az aranymentéjű kocsis |
Fellinger Károly gyűjtése |
2018.01.18. 18:16 |
Volt egyszer egy szegény cigányprímás. Hogy lehet szegény egy prímás? Lehet bizony. Ez a cigányprímás messze földön híres volt gyönyörű muzsikájáról, de arról is, hogy kevés pénzért muzsikált mindig. Örült, ha a szegény emberek búját-baját is el tudta feledtetni azzal, hogy elhúzta a nótájukat.
Így sóhajtott hát egy nap ez a cigányprímás, aki meggazdagodni nem akart ugyan, de a szegénységet már megsokallta:
– Édes istenem, adj egy kis munkát. Elmennék én az ördögnek is muzsikálni, csak szerezzek egy kis pénzecskét! Már megint üres a kamra, a feleségem meg egész nap engem szid, hogy nem tudok elég pénzt keresni.
|
|
A csillagszemű juhász |
|
2018.01.02. 06:08 |
|
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas király. Hatalmas nagy király volt, és féltek tőle a népei rettentően, mert ha elprüsszentette magát, mindenki kellett mondja egy szívvel-lélekkel, hogy adjon isten egészségére. Csak egyetlenegy alattvalója nem mondta, a csillagszemű juhász. Meg is ragadták a katonák, s vitték a király eleibe.
Azt mondja a király:
|
|
A csodaóra |
|
2016.03.29. 01:25 |
 Volt egyszer egy király. Ennek a királynak csak egyetlen fia volt, de a jó Isten tudja, miért, erre is megharagudott egyszer annyira, hogy elkergette a háztól: fel is út, le is út! Hiába fogta pártját a királyné, hiába sírta föl az egész falut szívéről szakadt édes magzatáért: nem volt pardon s grácia:* a kicsi király fiúnak el kellett bujdosnia.
Elindult hát nagy búbánattal a királyúrfi; ment, mendegélt hegyeken-völgyeken átal. Amint megy, hallja, hogy fut lélekszakadva utána valaki, s nevét kiabálja. Visszafordul, s hát egy inas az udvarból. Megörült, hogy talán visszahívja, de az inas elmondá nagy szomorún, hogy arra ugyan ne is gondoljon, hanem itt egy aranyóra, ne, az édesanyja küldte, tegye el jól. A királyúrfi elvette az órát, zsebébe tette, s nagy búsan ment tovább. Útközben eléveszi az órát, felnyitja a födelét, s hát, uramteremtőm! Valami láthatatlan lélek vagy mi megszólal, s azt mondja:
|
|
A csonka torony |
|
2018.10.05. 17:21 |
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény özvegyember, s annak három fia meg egy leánya. Lakott a szomszédjukban egy özvegyasszony, s ez azt mondta egyszer a leánynak:
– Mondd meg az apádnak, hogy vegyen feleségül engem, mert tudom, Istenem, hogy nem bánja meg.
Mondja a leány az apjának, hogy mit üzent a szomszédasszony, s a szegény ember mindjárt feleségül is vette.
No, telik-múlik az idő. Eleinte csak jó volt a mostoha, kedvébe járt az urának, a gyermekeinek is, de két hét elteltével úgy megváltozott, mint a szél járása.
|
|
A csókalányok |
|
2019.09.20. 17:12 |
Egy asszonynak volt egyszer tizenkét leánya. Ez a tizenkét leány olyan szájas, vakmerő volt, hogy az anyjuknak egy szavát sem fogadták meg, s annyit nyelveltek egymással, hogy egy óráig sem volt csendesség a háznál. Az anyjuk egyszer úgy elkeseredett, hogy azt találta mondani:
- Immár a fülem is tele van a lármátokkal, adja isten, hogy változzatok mind csókákká.
Hát a tizenkét leány egyszeribe csókává változott, s ahogy kinyitotta az ajtót, a tizenkét csóka úgy kirepült rajta, hogy a szemét is majd kiverték. Ki a házból, fel a levegőbe, éppen a felhőkig. Az asszony kiállott az ajtó elé, s látja, hogy azok a csókák egyszer még alább szálltak, aztán megkerengték magukat a ház fölött, s avval eltűntek napnyugat fele.
Nekifogott búsulni, hogy neki már leánya egy sincs, bár egy megmaradott volna a tizenkettő közül. Bánta, hogy úgy megátkozta őket, de már nem volt mit tenni, s elgondolta magában, hogy az isten nem ok nélkül verte meg a leányait, akik annyi szép intése után neki soha egyetlen szavát sem fogadták meg.
|
|
A csúnya királyf és a szép királykisasszony |
Benedek Elek |
2019.04.14. 17:04 |
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy király, s annak egy olyan szép leánya, mint égen a ragyogó csillag. A szomszéd ország királyának meg volt egy fia, s ez olyan csúnya volt szegény, mint a sötét éjszaka.
Meghallotta a hírét a királyfi annak a világhíres szép királykisasszonynak, fogta magát, elment leánynézőbe. Fölmegy a király palotájába, mondja a királynak szíve szándékát. Mindjárt hívatja a király a leányát, jött is a királykisasszony, de amikor meglátta a csúnya királyfit, azt mondotta:
|
|
A farkastanya |
|
2014.09.19. 20:49 |
|
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt, volt egy tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, görgött, egyszer előtalált egy rucát. Azt kérdi tőle a ruca:
- Hová mégy, tojás koma?
- Megyek világra.
- Én is megyek, menjünk együtt.
Mennek mendegélnek, előtalálnak egy kakast.
|
|
A fejsze-kása |
orosz népmese |
2018.10.14. 13:06 |
Egyszer egy öreg katona hazafelé mendegélt a falujába. Elfáradt útközben, meg is éhezett. A legközelebbi faluban bezörgetett a szélső házba.
- Adjatok szállást a fáradt vándornak!
Öregasszony nyitott ajtót.
– Kerülj beljebb, vitéz uram!
- Akad-e valami harapnivaló a háznál, anyóka?
Az öregasszony gazdag volt, de olyan fösvény, hogy még a levegőt is sajnálta másoktól.
– Magam is éhezem, jó ember, bizony nincsen semmim.
– No, ha nincsen, az se baj – feleli a katona.
Meglátott a lóca alatt egy nyeletlen fejszét.
– Ha egyéb nincs, fejszéből is lehet kását főzni – mondta.
|
|
A félig nyúzott bakkecske |
|
2018.09.25. 14:01 |
 Egyszer hol volt, hol nem volt, volt a világon egy ember, annak volt két fia meg egy kecskéje. Azt mondja egy reggel az ember a nagyobbik fiának:
- Hajtsd ki, fiam, ezt a kecskét legelni, de olyan helyre hajtsd, ahol jóllakhatik.
A fiú kihajtotta szép füves helyre; evett a kecske, evett, míg úgy jól nem lakott, hogy alig bírt megmozdulni.
Akkor kérdezi tőle a fiú:
"Kedves kecském, jóllaktál?
Elég füvecskét kaptál?"
|
|
A föld teremtésének mondája |
|
2019.08.19. 15:03 |
 Hol volt, hol nem volt. Régen volt. A Tetejetlen Fa legtetején volt egy pázsitos domb. A domb tetején állott Arany Atyácska palotája. Ragyogott a pázsit, a közeli aranyerdő. Atyácska kint ült a palota hétpántos kapujában, napfényes asztalnál.
Roppant jobbja támlásszéke karján nyugodott. Hét hajfonata: mint tengerifüzér aláfolyt; lépesméz-fényű arca nevetett, s nevettek nagy tavirózsa-szemei. Jókedvű volt, mint soha máskor. Jókor délután befejezte napi sétáját. Lelt mézet száz tele kaptárral, a leshelyeken száz evet vergődött a hurokban, s a varsák mind teli voltak kövér potykákkal meg piros szárnyú keszegekkel.
Ekkor jókedvében hatalmasat kurjantott, valósággal zengett bele a palota. |
|
A föld visszaveszi, ami az övé |
grúz mese |
2019.08.19. 14:14 |
 Élt egyszer egy özvegyasszony egyetlen fiával. Nőtt, növekedett a fiú és látta, hogy mindenkinek van apja, csak ő nem nevezhet senkit apjának.
— Miért van az, hogy mindenkinek van apja, csak nekem nincs? - kérdezte anyját.
Az anyja felelte:
— A te apád meghalt.
— Mit jelent az, hogy meghalt? Hogy többé nem tér vissza hozzánk?— Ő többé nem tér vissza, de mi mind elmegyünk oda, ahol ő van — mondta az anyja. — Senki sem kerülheti el a halált.
Akkor azt mondta a fiú:
— Én senkitől sem kértem az életet, de ha már élek, meghalni se akarok. Elmegyek, s olyan helyet keresek, ahol nem halnak meg az emberek.
|
|
A furulyavevés |
|
2016.08.25. 17:59 |
|
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy gazdag, büszke, ágáló ember. Egyszer elküldte a két kisfiát a szomszéd faluba a vásárba, hogy vásároljanak maguknak egy-egy furulyát. Az ember tudta, hogy egy-egy furulyának az ára négy-öt forint, de a gyerekeknek adott nyolc-nyolc forintot, hogy vegyenek maguknak valami nyalánkságot is.
Ment a két fiú nagy büszkén, hogy nekik milyen sok pénzük van, s találkoztak másokkal, szegényebbekkel, akiknek csak egy vagy két forintjuk volt, vagy éppenséggel egy sem, csak mentek a városba nézelődni. Nagyon nagyra volt vele a két fiú, hogy őnekik milyen sok pénzük van. Mikor odaértek a vásárba, megtalálták a furulyaáruló embert. Azt kérdi a nagyobbik fiú:
|
|
A garabonciás |
csallóközi népmese Ipolyi Arnold nyomán |
2018.09.25. 14:03 |
A garabonciások azokból lesznek, akik tizenhárom iskolát végeztek. Akkor tizenketten fölülnek a szerencsekerékre, pedig jól tudják, hogy egy közülük el fog veszni. De tizenegy megmarad, és igazi garabonciás lesz. Hogy melyik veszik el a tizenkettőből, azt előre senki nem tudja. Aztán egyenként szétmennek vándorolni a világba. Rendesen kóborló és csavargó életet élnek, rongyos ruhában járnak faluról falura, mindenütt kéregetnek, de legszívesebben tojást és tejet fogadnak el. Ahol nem szívesen látják őket, bosszúból fergeteget, jégesőt okoznak, néha tüzet is.
Hatalmuk leginkább a sárkányok kiolvasásában van. Fölkeresik őket rejtekhelyeiken, és a bölcsesség könyvéből (ami mindegyiküknek megvan) kiolvassák őket. Amint a sárkány előjön, ráülnek, és felemelkednek vele a felhőbe. Aztán elmennek rajta Szerecsenországba. Azt pedig, hogy milyen bűvös erő és hatalom van a bölcsesség könyvében, a következő rövid történet is mutatja:
|
|
A halál |
|
2019.08.19. 10:19 |
 Réges-régen volt, talán az ántivilágban, amikor még a Halál szívében irgalom lakozék, volt egy szépséges szép özvegyasszony, s annak két ikerfiacskája. Szép volt az asszony, de szépek az ikrek is: aranyhajuk vala, s arcuk hasonlatos az angyalokéhoz.
Ám az Úristen, akinek a bölcsessége megmérhetetlen, azt mondá egy napon a Halálnak:
- Menj le a földre, s hozd fel annak a szép özvegyasszonynak a lelkét, aki éppen most szoptatja a két kicsi fiát.
A Halál lement a földre, s szép csöndesen besurrant az özvegyasszony házába. Az asszony éppen aludott az ágyban, de a kicsi fiai akkor is szoptak, édesen a keblére borulván. Nézte, nézte a Halál az ártatlan gyermekeket, s megesett a szíve rajtuk. Ki visel gondot szegénykékre, ha ő elviszi az édesanyjuk lelkét!
"Csak aludj, te özvegyasszony - mondá magában -, nem juttatom gyermekeidet bús árvaságra!"
|
|
A halhatatlanságra vágyó királyfi |
székely népmese |
2018.09.25. 16:58 |
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás tengeren is túl, bedűlt kemencének kidűlt oldalában, vénasszony szoknyájának a hetvenhetedik ráncában volt egy fehér bolha, annak a kellős közepében volt egy fényes királyi város, a városban pedig lakott egy öreg rendű király. Ennek a királynak egyetlen fia volt. A király sokat remélt ettől a fiútól, kitaníttatta mindenféle iskolákra, azután elküldte külső országokat látni, hallani, tapasztalni.
Oda is országolt a fiú több esztendeig, míg végre az apja kívánságára hazatelepedett, de a sok járásban-kelésben egészen elváltozott a természete, gondolkodó, szomorkodó lett. Ezen az öreg király erősen megütődött s egyszer, mikor csak ketten voltak a királyi rezidenciában, kartőn fogta a fiát, bevezette az oldalszobába s azt mondta:
|
|
A három királyleány |
|
2018.10.08. 00:14 |
Egy királynak volt három leánya, akik már nagyra felnőttek, és még sem eresztette az atyjok a napvilágra. Egyszer az öregbik a királyhoz ment, és azt mondja neki:
- Fölséges király, szerelmes atyám, már én tizennyolc esztendős vagyok, és a napfényt még sem láttam, azért könyörgök felségednek, hogy hadd mehessek sétálni.
Felel a király:
- Édes leányom, az meglehet, hanem hogyha kimégy, többet vissza nem jöhetsz. A leány nem gondolt azzal, hanem elment egy tó mellé sétálni. Egy nagy sárkány kijött a vízből, s a leányt elvitte. A király várta a leányát, de az csak ott maradt. Azután a középső is mikor tizennyolc esztendős volt, az atyjához ment, és mondá neki:
- Fölséges király, édes atyám, azért könyörgök, hogy hadd mehessek sétálni.
Az atyja azt mondotta:
- Édes leányom; hogyha elmégy is nem bánom, de majd te is oda veszel.
A leány nem gondolt vele, csak elment az is ahoz a tóhoz, amelynél a nénje elveszett: tehát mikor oda ért, egy nagy írtóztató sárkány a vízből kijött, s a leányt elvitte. A király ezen igen nagy búban esett. Azután nem sokára a kissebbik is az atyjához ment, és monda:
- Fölséges király, szerelmes atyám, könyörgök, ereszszen sétálni: én már tizennyolc esztendős vagyok, mégis a napot nem láttam: akarnék sétálni. A király megengedte. Az is elment ahoz a tóhoz, a kinél a nénjei elvesztek. Mikor oda ért, azt is egy sárkány elvitte. Már itt a király oly nagy búban esett, hogy magán nem tudott segíteni, csak búsúlt.
|
|
A három kismalac |
angol népmese |
2014.09.19. 20:19 |
 Volt egyszer három kismalac. Amikor megnőttek, a mamájuk elküldte őket, hogy építsenek maguknak külön házikót. A három kismalac nagy vígan dalolva útnak indult. Egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki zsúpszalmát cipelt. Az első kismalac megszólította:
- Szalmás bácsi, add nekem a szalmádat, hadd építsek belőle házikót!
Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a zsúpszalmát, de még segített is fölépíteni a házikót. Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is. Most már csak két kismalac ballagott tovább. Egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki deszkát cipelt. A második kismalac megszólította:
|
|
A három kívánság |
|
2016.08.25. 18:10 |
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember és annak felesége. Fiatalok voltak mind a ketten, szerették is egymást, de a nagy szegénység miatt sokszor összeperlekedtek.
Egyszer egy este az asszony tüzet rak. Gondolja magában, mire az ura hazajön, főz valami vacsorát, de bizony nem volt miből. Még a víz fel sem forrott, jön haza a gazda, s mondja a feleségének nagy örömmel:
- Hej, feleség, ha tudnád, mit történt! Vége a nagy szegénységnek, lesz ezután minden, amit szemünk-szájunk kíván.
|
|
A három öregasszony |
|
2018.09.25. 14:05 |
 Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, élt egyszer egy asszony. Annak az asszonynak, volt egy leánya. De ez a leány olyan lusta volt, hogy nem akart sohase dolgozni. Még a mezőn csak kapálgatott, de otthon házimunkát, semmit se végzett. Hiába mondta az anyja, vedd csak elő a guzsalyt, fonj egy nyújtást, szőjéI csak, varrjál csak. Nem akart a leány semmit se megtanulni.
Az asszony egyszer erősen elkeseredett. Elővette a nádpálcát, s adjad neki! De a leány nem várta, hogy üssék, kifutott az udvarra, az udvarról a kapun ki az utcára. Az anyja futott utána, s ahol csak érte, ütötte.
Hát, ahogy veri a leányát, jön velük szembe egy szekér, a szekéren egy legény hajtja a lovakat. Meglátja, hogy az asszony veri a leányt. Megállítja a lovakat, s kérdi:
|
|
A három pösze lány |
|
2018.09.25. 14:07 |
|
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony. De nem magában élt, volt neki három lánya is.
Szépek voltak, csinosak voltak, de mind a hárman olyan selypesen beszéltek, mintha egy foguk se lett volna.
Már ugyancsak ott volt az idejük, hogy férjhez menjenek, de amint megszólaltak, minden legénynek elment tőle a kedve.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
