Milyen legyen egy tizenhét éves, ha nem reménytelenül szerelmes? Sokszor gondolok úgy magamra, mint cirkuszi attrakcióra. Tessék, csak tessék, itt látható Kőkuti Máté, a világ legátlagosabb tizenhét évese, a kamaszkor minden vonása jól kivehető rajta, tessék, csak tessék, lépjenek közelebb, vegyék szemügyre ezeket a pörsenéseket, pattanásokat, ezeket a kiforratlan vonásokat, ezt a zavaros tekintetet, ezt a teljesen semmilyen frizurát, ezt a hiteltelen magabiztossággal leplezett rettegést, tessék, csak tessék, világszám! Születtem 1984-ben Siklóson, ahol (az első fejezetet leszámítva) ezt a könyvet írtam. 2003-ban legnagyobb meglepetésemre Budapesten találtam magam a Színház- és Filmművészeti Egyetem színháztudomány szakos hallgatójaként, aztán még a színházrendező szakot is elvégeztem ugyanott. Jelenleg vagyok többé-kevésbé pályakezdő, és teljes mértékben szabadúszó színházi mindenes, vagyis diplomás rendező és dramaturg, alkalmi kabaréíró, műkedvelő színész, valamint szenvedélyes, ám de képesítés nélküli macskaszitter.   Kovács Tamás A kamaszkor VANja Máté átlagos tizenhét éves srác, tulajdonképpen átlagos problémákkal. Reménytelenül szerelmes egy lányba, és van egy nagyon jó barátja, Médi. Sétálgat az iskola folyosóján, beszélget a barátaival, vágyakozva nézi Annát, picit elege van a szüleiből, és így tovább, tényleg semmi különös nincs vele. Na jó, talán annyi, hogy nem tud nyilvános wc-ben pisilni, ha más is ott van. - Ja, és elég sok pornót néz, nagyon érdekli a téma. Családjával valahol Budapest belvárosában él. Apjának PR tanácsadó cége van, anyja sajtós, és mindketten otthon püfölik a gépet, vagy telefonálgatnak. Nem lehet azt mondani, hogy túl szoros lenne a viszony hármuk között, igazából mindenki elvan a másik mellett. Máté ráadásul nemet mond a családi nyaralásra. Nem akar Splitbe menni a szüleivel, inkább marad otthon. Az üres lakás előnyeit először a szabad önkielégítésben látja meg, de aztán inkább először a zenét kapcsolja nagy hangerőre. Médivel sok helyen felbukkannak a pesti éjszakában. Jön az első komoly lerészegedés is, ekkor is Médi gondozza, meg egy kedves ismeretlen, de róla még lesz szó. Az említett részegség nagyon érzékletesen és jól van leírva. A könyv amúgy is jól szerkesztett és gördülékeny, pont azzal a nyelvezettel, amit egy tizenhét évesekről szóló könyvtől elvár az ember, de a részegséges jelenet volt az első pont, ahol ezt tényleg komoly teljesítménynek éreztem, ami mögött alapos átgondoltság van. A könyvben budapesti helyszínek követik egymást, tudjuk, mikor, melyik házsarkon járnak. Helyeik a belvárosi értelmiségi gyerekek helyei. Blaha és a Hátsó Kapu, a Nagykörút és az Auróra, a TÁP színház, az Oktogon és így tovább. Visszatérve a részegséghez és a kedves ismeretlenhez, Máté másnap egy vadidegen lakásban ébred, egyedül. Miután összeszedi magát, elindul. A közeli kocsmában, ahova mosdózni tér be, kiadni magából a másnapot, összeismerkedik a csapossal, aki a lakás tulajdonosaként, és ami még meglepőbb, a saját nagybátyjaként mutatkozik be. Máté beszélgetni kezd Simonnal mindenféléről. A családjáról, a saját problémáiról, és tényleg mindenről. Háztetőkön mászkálnak, Simon furábbnál furább haverjainál töltik az időt. A legfurább haver szerintem Lengyel Imre, egy new age közösség vezetője, akiről kiderül, hogy csak egy kiábrándult szónok, aki méllyen megveti a követőit. Az idő, amíg Máté Simonnal van, eléggé rugalmassá válik. Először csak egy nap tűnik el, ami Mátét jobban felizgatja, de Simon elég rugalmasan kezeli a történetet. Ha eltűnt az az egy nap, eltűnt. Majd előkerül. Máté közben Médit is elhanyagolja, csak Simonnal tölti az időt. Komoly dolgokra jön rá, például, hogy minden bizonnyal Isten avatarja, és hogy ő álmodta meg egész Keszthelyt. Ilyen dolgokat persze nem lehet csak úgy kijelenteni, ezek magyarázatra szorulnak. Avatár úgy lesz, mint ahogy a ki sárga figura viselkedik a Google Mapsen. Mi rajta keresztül látjuk az utcákat, Isten Mátén keresztül. Legalábbis Simon ezt tételezi fel. Teológiai fejtegetésekben nem szűkölködik a könyv, említett Lengyel Imre is kap egy nagyjelenetet, amiben kifejti, például, hogy mennyire buták és földhözragadtak voltak Jézus tanítványai. A megálmodás pedig valahogy úgy működik, hogy amit kitalál, az valóra válik, minden szükséges körítéssel együtt. Mint például Keszthely a sok száz éves múltjával lakóival és Wikipédia szócikkével együtt. Máté egyszer csak rádöbben, hogy mennyi idő telhetett el. Hazarohan, aggódik, hogy már biztos keresik, szülei rég otthon vannak. De nem. Az idő tényleg elég rugalmas, hiába töltött hónapokat (Vagy heteket? Talán éveket?) Simonnál, a szülei még csak most érnek haza. A furcsa dolgok pedig csak szaporodnak. Médivel összeveszett, de válaszolt az sms üzeneteire, de erre nem emlékszik. Előre megmondja, hogy szülei mit fognak mesélni, pedig jó bonyolult történetet álmodott meg. Simon utolérhetetlen, akik ismerték nem ismerik, a háza, a kocsma ahol csapos volt eltűnt, mintha nem is lett volna. Máté pedig fogja magát és elmegy Keszthelyre, ellenőrizni, hogy létezik-e. Keszthelyen (amit ne felejtsük el, ő talált ki) pedig belebotlik Annába, a titkos és igazi szerelmébe. A végkifejletet pedig ezen a ponton hagyjuk, érdemes Máté után menni és elolvasni a regényt. űLehet, hogy már a fentiek alapján is, de a könyvet olvasva egészen biztosan érthető, hogy van egy határozott párhuzam Laboda regénye és a nemrég nagy karriert befutott VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film története között. Kiábrándult, teljesen átlagos útkeresés meseszerű elemekkel, nagyon pesti közegben. Kivándorlás (itt csak Keszthelyre) nagyjából cél nélkül. Megmagyarázhatatlan történések, fura viszonyulás a barátokhoz és a szerelemhez. Szükség volt már rá.