Milyen könyveket adna legszívesebben a gyerekek kezébe, és van-e köztük olyan, amit beleillesztene a kötelező olvasmánylistába? A kötelező olvasmány kifejezést sokakkal egyetemben én is megváltoztatnám közös olvasmányra vagy közösségi könyvre. Nem szeretnék címeket sorolni, az egy külön interjúba sem férne bele. A Meseutca Alapítvány, Betűfaló – kortárs gyerekirodalom az iskolában nevű programjában nyolc könyvet ajánlottunk különböző korosztályú gyerekeknek. Kettőt mégis kiemelnék közülük. Az első: Nádori Lídia: Sárkány a lépcsőházban. Ez a másodikosok, harmadikosok körében hallatlan sikert aratott, a felsősöknél pedig  Berg Judit: Alma – A sötét birodalom  című könyve vitte a prímet. Nyolcvan-egynéhány iskolába jutottunk el a programmal, és elképesztően jó visszajelzéseket kaptuk mindenkitől, aki részt vett benne. Ha olyan könyvet kapnak a kezükbe a gyerekek, ami nekik való, van humora, szép maga a könyvtárgy, és nem rögtön adatokat meg tartalomfelmondást várunk tőlük, hanem játékosan, élményszerűen nyúlhatnak a kötethez, az biztosan meghozza az olvasási kedvet! Gyermekeknek szóló kalandregénye Palipál, a csupaszív lovag. A történet középpontjában egy kisfiú Pali áll, aki még édesanyját is magával ragadja a lovagmesékbe, hogy Palipálként rengeteg humoros kaland része lehessen sárkányok és boszik között. Milyen fogódzót nyújt Palipál, a hős lovag alakja az olvasóknak? Csak remélni tudom, hogy pontosan értik/érzik a gyerekek is Palipál elszántságát és megkérdőjelezhetetlen jóságát. A visszajelzések alapján tudom, hogy a humora is megfogta az olvasókat. Ritkán fordul elő, hogy egy felnőtt szereplő a mese, a kalandok részese legyen, mint ahogyan Pali édesanyjával megtörtént a műben. Honnan jött ez az ötlet? Ez egy teljesen hétköznapi, mondhatni, praktikus helyzet nálunk. A mesék természetes módon jelen vannak a mindennapjainkban is. Hogy játszhatnék, hogyan érthetnék szót a gyerekeimmel, ha nem úgy, hogy magam is részt veszek a játékban? Amúgy persze a mesében átalakul a mesélő anya és a mesét hallgató gyerek is. Nem Pali és anya, hanem Palipál és Közeli Tündér szerepel a történetben. Az illusztrációkat Kőszeghy Csilla készítette. Milyen volt vele a közös munka? Csilla szerencsére ugyanolyan gyermeki módon látja a világot, mint én, úgyhogy nagyon jókat mulattunk egy-egy figura megszületésekor. A képekkel kapcsolatban Dániel András, a kötet tervezője adott szakmai segítséget Csillának. Én ebbe nem szóltam bele, nem értek hozzá. Ha a szöveg miatt valamit pontosítani kellett a rajzokon, akkor természetesen meghallgatták a javaslataimat, és ami jó volt, azt el is fogadták. Mennyire fontosak a rajzok egy gyermekkönyvben? Van olyan eset, amikor elhagyhatók? A kiadók bevett gyakorlata szerint a tizenéves korosztálynak már nem olyan fontosak a képek. Náluk inkább a borítóra helyezik a hangsúlyt, nem az illusztrációkra. Úgy látom, hogy itthon is kezd egyre elfogadottabbá válni a kisebbek számára a picture book (kevés szöveg, sok képpel), ami világszerte nagyon népszerű. Mi másképp szocializálódtunk, egyelőre még nehezebb eladni egy-egy ilyen könyvet. A vásárlók legtöbbször úgy érzik, túl kevés szöveg van benne, és ahhoz képest elég sokba kerül. De józan paraszti ésszel is tudható, hogy a kisebb gyerekek sokkal többet forgatják azt a könyvet, amiben sok kép és kevés szöveg van, hiszen számukra a betűk semmit nem jelentenek. A még nem olvasó korosztálynak nagyon fontos lenne minél több ilyen színvonalas képeskönyvet a kezébe adni. Mi az a téma, könyvötlet, amin éppen dolgozik? Állandóan teli van a fejem mindenféle figurákkal és tervekkel. A baj az, hogy nagyon sok idő eltelik, amíg egy-egy könyvet ki tudok sajtolni magamból. Most két teljesen eltérő ötlet dolgozik bennem egyszerre, egy nagyobbaknak szóló, elég sötét disztópia, és egy könnyed, humoros iskolástörténet. Ha nem oltják ki egymást, akkor lehet, hogy egy-két éven belül megjelennek. De az is lehet, hogy nem. Forrás: litera.hu