Matilda sok humoros kalandba keveredik, időnként a szüleit is megleckézteti, azonban élete legnagyobb kalandját az iskolában éli át. A rettegett Dorong kisasszony, az igazgató a gyerekek és a tanárok rémálma, aki a szeretnivaló Czukor kisasszonyt is félelemben tartja. Matilda ekkor egy újfajta képességet fedez fel magában, aminek segítségével megoldódhat minden problémája. Roald Dahl (1916. szeptember 13. - 1990. november 23.) norvég származású, Walesben született angol nyelvű novellista, regény- és forgatókönyvíró. Az 1940-es években gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt való könyveivel szerzett hírnevet és lett a világ egyik legsikeresebb írójává. Számos műve jelent meg magyarul, köztük a Karcsi és a csokoládégyár (amelyből Tim Burton készített filmet Charlie és a csokigyár címmel), a Matilda, a Danny, a szupersrác, A barátságos óriás (korábban Szofi és a HABÓ címmel jelent meg) című meseregény, valamint a felnőtteknek szánt Meghökkentő mesék. Több művéből filmsorozat, játékfilm, illetve rajzfilm is készült. Dahl nevével gyermekként találkoztam először is, rémlik, hogy a Danny, a szupersrác című regényét olvastam is, de megvallom őszintén, semmire nem emlékszem belőle. A Charlie és a csokigyár című film pedig számomra nagy csalódás volt, és hiába szereztem be az alapjául szolgáló regényt, a mai napig olvasatlanul áll a polcomon. Így különösen örülök annak, hogy a Kolibri Kiadó most belevágott a Dahl-életmű gondozásába (remélhetőleg a jövőben a társkiadó, a Libri felkarolja a felnőtteknek szóló Meghökkentő mesék sorozatot is), és kapásból két kötettel jelentkeztek. (A barátságos óriás a másik.) Talán nem véletlen, hogy David Walliamsot a XXI. század Roald Dahljának tartják, ahogyan az sem, hogy a hazai kiadó hasonló formátumban (méret, betűtípus, kivitelezés) jelentette meg mindkét szerző regényeit. Mindkettő szerzőnek megvan a sajátos humora, a történeteiknek egyfajta abszurd bája, és a szórakoztatáson túl a mondanivaló is fontos a számukra. A Matilda is pontosan egy ilyen regény: minden egyes sorából érződik, hogy Dahl imádja a gyermekeket, szinte küldetéstudatának tartja, hogy megszerettesse velük az olvasást és ehhez kivételes tehetséget is kapott. A hozzám hasonló könyvmolyoknak alapból szimpatikus a kislány karaktere: imád olvasni, pedig a szülei inkább a tévénézésre buzdítják. (Elgondolkodtató, hogy 30 évvel ezelőtt Dahl görbe tükröt állított a társadalom elé ezzel, és a helyzet azóta csak romlott.) A történet minden egyes karaktere - legyen az akár jó, akár rossz - üdítő színfolt. Dahl agyament jellemvonásokkal ruházza fel őket, amelyeket ha kicsit lecsupaszítunk, sajnos abszolút emberivé válnak. Persze, a gyermekek nem ilyen szemmel tekintenek rájuk, ők inkább a humort látják meg bennük, de talán éppen az elnagyoltságuk fogja elültetni a magot az ifjú olvasókban a világ felfedezése tekintetében. A fejezetek - annak ellenére, hogy idővel egy nagy egésszé állnak össze - inkább epizodikusak, így a könyv tökéletes arra, hogy elalvás előtt minden napra jusson egy-egy.  De nem csak a szereplők, hanem a történet és a szituációk is végtelenül humorosak, szinte végig mosolyogva olvastam a sorokat, és nem egyszer hangosan felnevettem egy-egy párbeszéden, időnként pedig családtagjaimat is "kínoztam" ezek felolvasásával. És ha jobban belegondolok, ez Dahl igazi erénye: bár a történetből a gyermek és a felnőtt mást szűr le, mégis minden korosztálynak tökéletes olvasmány, hiszen én felnőttfejjel is ugyanúgy élveztem, mint bármelyik más, az én korosztályomnak szóló regényt. Kevés az olyan író, aki komolyan veszi a gyerekeket, de Dahl közéjük tartozik. Én a magam részéről alig várom, hogy belekezdjek A barátságos óriásba, utána pedig kíváncsian várom, hogy melyik történettel lep meg minket legközelebb a Kolibri Kiadó.  A regényt - még így pár nappal karácsony előtt is - ajánlom minden gyermeknek, szülőnek, nagyszülőnek, mert tényleg mindenkinek tökéletes ajándék lehet. Ó igen, és a rózsaszín borító se riasszon el senkit: nemtől függetlenül is olvasható a történet! Könyvkritikák blog