Az amerikai pszichológus által kidolgozott motivációelmélet alapgrafikonja inpsirálja azt a játékot, amelybe a játékosok szabadon jelentkezhetnek, és a közösségi oldalra meghatározott időközönként közzétett fotóik, bejegyzéseik alapján választják majd ki kedvencüket a „nézők”. A főhős, Christopher Scott is részt vesz, közel 15 000 lelkes vállalkozóval a játékban, hogy aztán pár hét alatt kiderüljön, válhat-e valakivé. Jelent-e valamit, ha valakivé válik a nemcsak a televíziócsatorna által manipulált, hanem nyilván maguk a szereplők által is hazugságokra épülő, programozott valóságban. Pacskovszky Zsolt érzékeny fordításában a vallomásszerűen megírt, önreflexív és szikár hangú bejegyzések élővé válnak, ugyanis Christopher motivációja adja a játékban való részvétel legérdekesebb kérdéseit. Az agresszív apa elől menekülő srác hamar London utcáin találja magát, dobozkartonon lakik, és megismer egy olyan világot, amely, bár szívósságának, sokszor (a családi helyzettel is indokolt) destruktív működésének hála, szemmel láthatóan túlélhető számára, de talán éppen ez az egyik legfontosabb probléma, amit a könyv felvet. Valóban túlélhető-e a dobozkartonlét, vagy az utcán minden csak a véletlenen múlik, és minden pillanat valóban csak abban a pillanatban létezik, illetve lehetséges-e az ebből való kikerülés? Egyáltalán ez utóbbi jelenthet-e valódi motivációt annak, akinek éppen minden motivációja odalett, és a Maslow-piramis legalsó pilléreire kapaszkodik fel nap mint nap? Talán nem nagy spoiler, hogy a különös, sziluettszerű képeket és drasztikus sorokat beküldő fiú nem lehet első a kismamák, hivatalnokok és kigyúrt izmok között, de a Szavazz rám! mintha azt sugallná, hogy adhat második esélyt az életre egy második helyezés is néha... Szekeres Nikoletta