7. Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél (Kolibri) Legjobb első (két) mondat különdíj: „Hárman siettek felfelé a lépcsőházban. Max, Doma meg Doma rossz előérzete.” Varga Bálint fogta az előző regény, a Váltságdíj nélkül receptjét, és a hozzávalókat rázva, de nem keverve kínálja tálcán az olvasónak. Ez a koktél azonban ütősebb, mint a korábbi. Itt is ugyanaz a négy főhős, Doma, Zsófi, Max és Zoli veszi fel a kesztyűt a rosszfiúk ellen; most is köszönik, de nem kérik a felnőttek segítségét; ez a könyv is tele van filmes és zenei utalásokkal; és persze itt is zseniálisan találó a szlenghasználat. A különbség az, hogy a sztori az előzőeknél is fordulatosabb és izgalmasabb lett, sőt, még a szereplők is viccesebben zrikálják egymást, mint korábban – mintha ebben a könyvben jött volna meg igazán a hangjuk. Nekem mégsem a fentiek miatt tetszett nagyon ez a kötet, hanem azért, mert olyan különleges, semmivel össze nem hasonlítható atmoszférát alkotott Varga Bálint Budapest köré, amilyet szinte csak egy Kondor Vilmos-krimiben találunk. Persze, a századeleji és a XXI. századi főváros nagyban különbözik egymástól, de az, ahogy ez a két szerző látja, láttatja és szereti az általa megírt várost, abban sok hasonlóságot látok. Kedvem lett bebarangolni azokat a helyeket, amelyeken a könyv szereplői járnak, még akkor is, ha az utcák esőtől áznak, a járdák koszosak, a vakolat pereg, mert szeretem Varga Bálint Budapestjét. (Meg Kondor Vilmosét is. És itt meg kell említenem Szabó Tibor Benjámin borzongatóan rejtélyes Budapestjét is: EPIC 1 – Az első küldetés című, 2014-ben megjelent ifjúsági regénye csak 2016-ban akadt a kezembe, és számtalan új ismeretet szereztem általa a főváros titkos történetéről.) 8. Kalapos Éva: Massza (Menő Könyvek) „Tényleg olyan nehéz észrevenni, hogy beszélni akarok róla? Miközben nem akarok beszélni róla?” „Mert te ilyen vagy s ők olyanok / és neki az érdeke más / s az igazság idegállapot / vagy megfogalmazás / s mert kint nem tetszik semmi sem / s mert győzni nem lehet a tömegen / s ami szabály, mind nélkülem / született: / ideje volna végre már megszöknöm…” – Szabó Lőrinc Az Egy álmai című verséből vett idézettel indul a regény, és ez a néhány sor előrevetíti, mi fog történni a következő kb. kétszáz oldalon. Ráber Patrik egy átlagos középiskolás fiúnak tűnik, de a többiek szemében kilóg a sorból, hiszen szereti a verseket, és egy amatőr színjátszókörnek is tagja. Osztálytársai, „a tömeg” furcsállja művészi érdeklődését, s a társak közül néhányan az iskolában és online felületeken is zaklatni kezdik. Ideje volna megszökni: a fiú először a színjátszásba menekül, de a fenyegetések, a megalázó szavak, mondatok ismétlődése, a normális étkezés hiánya (támadói elveszik a pénzét és tízóraiját is) miatt testileg-lelkileg elgyengül. Nem beszélve arról, hogy a színjátszókörben a Frankensteint próbálják, amelyben ő játssza a Lényt – remek megoldás Kalapos Évától a XIX. századi és a kortárs történet egybejátszatása, mely által Patrik jellem(vissza)fejlődésének folyamata is komorabb színezetet kap. Ha a Szabó Lőrinc-idézetet egyfajta kicsinyítő tükörként értelmezzük, akkor talán nem véletlen, hogy hiányzik belőle a mondat utolsó szava („közületek”), hiszen a történet végén is egy olyan nehezen hihető és túl brutális eseménnyel találkozunk, aminek aztán nem ismerjük meg a következményeit, így a regény a lezáratlanság érzetét kelti. Az utolsó oldalakat és a helyenként didaktikussá váló párbeszédeket leszámítva azonban a Massza egy kerek, jól felépített regény, amiről nem tudhatjuk előre, hogyan fog végződni – ugyanez a helyzet a bullyinggal is. 9. Lakatos István: A mosómedve, aki ki akarta mosni a világot (Kolibri) „Gyere mátkám, hadd ölellek / Míg el nem készül a dödölle / szívesebben csókolnálak / de láttam ám, hogy hagymát rágtál. / Ettől a gyalázatos nótától rövid időre a könyv összes szereplőjének elment az életkedve.” Talán nem is kell több ennél a néhány sornál ahhoz, hogy megértsük, mitől olyan jó az Emma és Tesla sorozat 2. része. A könyvben a váratlan és meghökkentő eseményeket kikacsintások, önreflexív megjegyzések váltogatják, sőt hogy ne maradjunk tanulság nélkül (hiszen „A mese végére kell egy jó tanulság!”), sokszor hasznos jótanácsokat is kapunk az elbeszélőtől. Például ilyeneket: „Gyerekek, ti soha ne szaladgáljatok a virágos réten meztelenül, miközben gonosz földönkívüliek támadják meg a Földet!” Ha az elbeszélő ilyen badarságokat hord össze, mit várjunk a szereplőktől? Tesla például meg akarja menteni a világot, de retteg attól, ha egy kacsa nézi ‒ még akkor is, ha a kacsa történetesen a miniszterelnök. A világ megmentéséhez a Szotyola néni vezetésével összeállt Öreg Nénik Különleges Szuperkommandója lát hozzá, és az alakulat tagjai minden szuperképességüket (kötés, főzés, takarítás) bevetve igyekeznek kiszabadítani a bolygót a Mángorló nevű mosógép-anyahajóból, amivel a gonosz mosómedvék ki akarják mosni a Földet. Ez a néhány soros ismertetés csak nagyon keveset képes érzékeltetni abból a kreativitásból, mozgalmasságból, ami ezt a könyvet jellemzi. Kevés az olyan alkotás, amiben ennyire együtt él kép és írás, emellett a tipográfia is kiemelt jelentőséggel bír, rendkívül ötletgazdag a betűhasználat. Bár a szöveg meseként hivatkozik magára, és a kiadó is kilenc évtől kezdődően ajánlja a könyvet, mégis úgy vélem, helye lehet ezen a listán Lakatos István kötetének, mert határokat feszeget: egyszerre gyerek- és ifjúsági könyv, egyszerre regény és képeskönyv, egyszerre humoros és ijesztő, egyszerre idegesítő és letehetetlen ‒ éppen ezért azt hiszem, a kamaszok és a felnőttek is jól szórakozhatnak rajta. 10. Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám (Tilos az Á) „12. fejezet ‒ Melyben doktor Kosztolányi és professzor Karinthy humorsokkal gyógyítanak, majd a két jó barát repülőre száll, csak a harmadik marad le…” Szereplők: Magányos kamaszlány, neve nincs, bárki lehet. Bátyja, aki a testvéri szeretet álarca mögül folyton átveri. Alkoholista anya és Mostohaapa ‒ előbbi mártírkodik, utóbbi molesztálni próbálja. Tehetetlen nagymama, Jófejnek tűnő, de nemtörődöm édesapa. Macskák: Dezső és Frici. Helyszín: egy gondozatlan lakás apró szobája. Idő: meghatározhatatlan. Rendező: Az Élet… Szabó Borbála regénye az azonos című színdarabja alapján íródott, s a drámai eredet több ponton is rányomja bélyegét az írásra, például a regényekben megszokottaknál több benne a párbeszéd, és a „jelenetek” időnként esetlegesen, megfelelő átkötés nélkül következnek egymásra. A regény nagy ötlete, hogy tanúi lehetünk két macska metamorfózisának, akik Kosztolányi Dezsővé és Karinthy Frigyessé vedlenek át, ha épp úgy tartja kedvük. Hogy rosszkedvét gyógyítsák, elviszik a lányt a Centrálba, pletykálnak neki nyugatos barátaikról, sőt a Becsületes Városba is eljutnak együtt. Nemcsak a Becsületes Város, hanem a fejezetcímek is megidézik Kosztolányi legismertebb hősét, hiszen az Esti Kornél-kötet mintájára íródtak. A regény kerüli a diszfunkcionális családban élő kamaszokról szóló könyvek kliséit, és abszurd humort csempész egy olyan történetbe, amely sokkal rosszabbul is végződhetne. Épp ez az, ami dilemmát okoz számomra: bár sokszor hasznos lehet szembekacagni a nehézségeket, de vajon ilyen komoly családi problémákat érdemes-e a szőnyeg alá söpörni, súlytalanul ábrázolni s végiggondolásuk helyett (posztmodern) komédiát írni ebből a helyzetből? Nem igazán tudom a választ, csak azt látom, hogy ez sok tekintetben egy rendhagyó könyv, ezért itt a helye a top 10-ben.