– Anyu… Anyu… Anyu… Anyu… – duruzsolta halkan Olívia, a szőke, kék szemű kislány, egészen addig, amíg az anyukája be nem nyitott a szobájába. – Már megint nem tudsz elaludni, édesem? – kérdezte ásítozva. Olyan álmosnak tűnt, hogy Olívia azt hitte, állva el fog aludni. – Nem – szipogott a kislány. – Mesélsz nekem? – Ehhez egy kicsit késő van, ráadásul apu már két esti mesét is mondott ma – dorgálta meg egy picit az anyukája. – Ma? Az tegnap volt – kuncogott Olívia, miközben a cicás takarója szélét morzsolgatta. – Na jó, de ez most már tényleg az utolsó. Hm, na lássuk csak. Még nem meséltem a puszimanókról, ugye? – kérdezte egy cinkos mosoly kíséretében. – A puuuuszimanókról? – kerekedett el a kislány szeme. – Még soha! De a puszimanók máris tetszenek. Nagyon aranyos nevük van! – Hát jó, akkor most elmesélem, kik azok a puszimanók. Jó lesz? – Jó – felelte Olívia, azzal hanyatt vágta magát. Alig várta, hogy kezdődjön a mese. – Mindenkinek saját puszimanója van – kezdett bele az anyukája. – Azért nem láttad a saját puszimanódat még sohasem, mert ő kisebb, mint egy porszem. Lehetetlenség észrevenni. De azért most elárulom, hogy néz ki, ha egyszer, valami csoda folytán mégis észrevennéd, akkor felismerd. Ez azért fontos, mert a puszimanók ki nem állhatják, ha összetévesztik őket a tündérekkel, vagy mondjuk a mezei törpékkel. Te sem szereted, ha a nagyi összekever az unokatestvéreddel, ugye? – Ugye! – vágta rá Olívia. – Hát, az ilyesmit a puszimanók sem szeretik. Tudod, ők sok mindenben hasonlítanak rád, de azért velük még a nagyi sem keverne össze. – Miért nem? – kérdezte a szöszi kislány. – Először is azért, mert te ugye nagy vagy, a puszimanók viszont olyan picik, mint egy porszem, és olyan könnyűek, mint a szempillád. Ezenkívül neked rózsaszín a bőröd, nekik viszont arany, mint a nap sugarai. A hajuk is teljesen más, mint a tiéd. Az ő fürtjeik nem szőkék, barnák, feketék vagy vörösek, hanem ezüstösek és csillogók, mint a holdfény. Nagyon különlegesek, ugye? – Ugye – ásította Olívia, azzal egy szempillantás alatt elaludt. Az anyukája ekkor jól betakargatta, majd puszit adott a homlokára, aztán ő is nyugovóra tért.

<<VISSZA A SZÉP ÁLMOKAT! -rovathoz