Leves hurkapálcikából (1)
Andersen 2018.03.02. 19:06
1. Leves hurkapálcikából
- De pompás volt tegnap az ünnepi ebéd! - lelkendezett egy öreg egérasszonyság a szomszédasszonyának, aki nem volt hivatalos az egérkirály lakomájára. - Én az öreg királytól számítva a huszonegyedik helyen ültem, s az nem megvetendő hely! Ami a fogásokat illeti, igazi szakértelemmel voltak összeállítva. Penészes kenyér, szalonnabőr, faggyúgyertya meg hurka - aztán ugyanez megint elölről.
Mindenki úgy érezte, hogy két ebédet evett végig. Nagyon jó volt a hangulat, s olyan bizalmasan beszélgettünk, mint meghitt családi körben. A végén nem maradt a lakomából más, mint egy csomó hurkapálcika, hát azokra terelődött a szó, meg arra, hogy állítólag hurkapálcikából is lehet levest főzni. Mindenki hallotta már a hírét, de olyan levest még senki nem evett, azt meg még úgyse tudta, hogyan kell elkészíteni.
Gyönyörű pohárköszöntőt mondtak a hurkapálcika-leves feltalálójára, aki megérdemelné, hogy megválasszák a szegényházak elöljárójának. Ugye, mulatságos dolog?
Aztán maga az öreg egérkirály emelkedett szólásra, s kijelentette, hogy azt az ifjú egérhajadont, aki hurkapálcikából a legízesebb levest főzi, maga mellé ülteti a trónra, királynéjává teszi. Egy év és egy nap gondolkodási időt ad.
|
- Pompás gondolat - bólogatott a másik egérasszonyság. - De hogyan kell megfőzni azt a levest?
- Hogyan kell megfőzni? Hogyan? Hogyan? - kérdezgették egymástól az egérdámák, ifjak és öregecskék. Valamennyien szívesen ültek volna a király jobbjára, vele uralkodni, de a fáradságot már sajnálták, hogy kimenjenek a messzi világba tanulmányútra, pedig ezt tették volna okosan. Igaz, nem mindennek olyan a természete, hogy könnyű szívvel oda tudja hagyni családját és meghitt otthonát; kinn a világban nem mindennap kerül sajthéj a konyhára, szalonnabőr se mindenütt akad, nem ám! Sokszor fölkopik az utas álla, s még örüljön, hogy egy macska szét nem tépi, mert az is megeshet!
A legtöbb egérhölgyet ezek a meggondolások riasztották vissza a tanulmányúttól. Mindössze négy ifjú és fürge, de szegény egérhajadon szánta rá magát a nagy útra. Úgy tervezték, hogy négyen négy felé indulnak, s majd elválik a végén, kinek jut a szerencse. Mindegyik vitt magával egy-egy hurkapálcikát, amely emlékeztette útja céljára, de vándorbotnak is alkalmas volt.
Május elején keltek útra, s a következő májusban tértek vissza, de csak hárman - a negyedikük nem került elő, de még hírt se adott magáról, pedig már elérkezett a próba napja.
- Bizony, nincsen öröm üröm nélkül! - sóhajtotta az egérkirály -, de aztán megparancsolta, hogy hetedhét országból hívják egybe az egérnépet.
A konyhában gyűltek össze. A három világjáró egérhajadon egymás mellé állt; a nyomaveszett negyedik helyére gyászfátyolba burkolt hurkapálcikát állítottak. Senki se mondhatott véleményt addig, amíg a három egérhajadon be nem számolt tapasztalatairól, s a király engedélyt nem adott a hozzászóláshoz. No de hallgassuk meg a világjárókat!
|
|