A garázs felé indultak. Ati most nem látott az udvaron alkatrészeket. Arra gondolt, hogy Ármin bácsi már biztosan beépítette az összeset, és amikor elköltözött, lelkére kötötte a kövér embernek, hogy ha keresné őt egy Ati nevű kisfiú, engedje meg, hogy beleüljön az autóba.     De a garázsban nem volt semmiféle autó. Amikor a kövér ember kinyitotta a hét lakatot, és kitárult a garázsajtó, Ati csak limlomokat látott.     A kövér ember azonban beljebb tessékelte.      – Van itt neked valami! – biztatta, és lehajolt egy régi papírdobozhoz.        Ati kíváncsian várt, figyelte a kövér embert, ahogy az szuszogva kutat a dobozban. Három nap múlva, amikor véget ért a nyaralás, egy csillagfényes estén Ati a szüleivel hazafelé tartott. A szürke autó hátsó ülésén ült, és az ablakon át figyelte a teliholdat. Annyira közelinek tűnt, hogy úgy érezte, ha kicsit hosszabb lenne a karja, talán még fel is tudna nyúlni érte az égre. Jól látszottak rajta a síkságok, és jól látszottak a tengerek is, amelyekben nincsen víz, hogy Hanna kisasszony nyugodtan át tudjon rajtuk kelni. De Ati hiába meresztette a szemét, Hanna kisasszonyt nem látta. Mióta hazafelé indultak, a hold kitartóan haladt mellettük, mintha csak őket követné. Ati olyan sokáig figyelte, hogy egyszer csak elbóbiskolt.     És ekkor, félálomban, végre megpillantotta Hanna kisasszonyt. A hold szélén ült, egy padon, mellette pedig Ármin bácsi pipázgatott békésen. Közöttük két leégett csillagszóró hevert.    – Látod, Ati – mosolygott Hanna kisasszony –, Ármin bácsi itt van velem! Már összeszerelte az autót, nem volt hát több dolga lent a földön, és eljött, hogy segítsen nekem meggyújtani a holdlámpákat!     Abban a pillanatban, ahogy ezt Hanna kisasszony kimondta, azonnal el is tűnt. És eltűnt vele Ármin bácsi meg a pad is.     Ati felébredt.     Kinyitotta a szemét, kinézett az ablakon, de akkor már megint csak a hatalmas, sárga holdat látta, ahogy halad mellettük az égen.     Arra gondolt, milyen jó lesz majd, ha ő is megöregszik. Akkor összeszerelheti a különleges autót, és elrepülhet vele a holdra, hogy ő is segítsen Hanna kisasszonynak meggyújtani a holdlámpákat.     Aztán a biztonság kedvéért még egyszer megtapogatta a táskájában az elsárgult papírköteget, amelyet a kövér ember adott neki át Ármin bácsi régi papírdobozából.   vissza a sorozathoz vissza a mesekönyvhöz VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA

- gyász-elengedés