Mátyás-mesék: Mátyás király Gömörben |
népmese |
2020.01.18. 21:05 |
 Pihenő idejében Mátyás király meglátogatta hol egyik, hol másik érdemesebb nemes urat, aki hűséggel volt hozzá, katonával, élelemmel segítette nehéz hadviseléseiben, meg a maga vérét is elvitte a harc kegyetlen vásárjába.
Így egyszer egy Gömör megyei nemes nagyúr várában vendégeskedett Mátyás király. Eljöttek a szomszéd birtokos urak is mind a király előtt tisztelkedni.
Csuda nagy ebédet csapott az a várúr, aki vendégül látta Mátyás királyt; csirkéből, bárányból, malacból, ökörből olyan jóízű harapnivalókat hordatott a szakács az asztalra, hogy mind a tíz ujjukat megnyalták az urak minden tányér után. De nyalogatták a bajuszukat is, amint az ezüstkupákból a vendéglátó gazda borait nyelegették. Egyik sárga bor olyan volt, mint a tavaszi napsugár, másik, mint a sárarany; a vörösbor meg egyik olyan, mint a pünkösdi rózsa, másik, mint a bazsarózsa.
A szép tüzes boroktól tüzes lett az urak orcája, úgy állottak fel egymás után az ezüstkupával a kézben, legelsőbb maga a király. |
|
Mátyás-mesék: Mátyás király meg az igazmondó juhász |
népmese |
2020.01.18. 21:07 |
 Egyszer a burkus király meglátogatta Mátyás királyt. Mint pajtások köszöntötték egymást, azután azt mondta a burkus király:
- Azt hallottam, hogy magának aranyszőrű báránya van.
- Igaz - mondja Mátyás -, van nekem a juhaim között egy aranyszőrű bárányom, meg van egy olyan juhászom is, aki sohasem hazudik.
Mondja erre a burkus király:
- Én megmutatom, hogy mégis hazudik!
- De - feleli Mátyás király - nem hazudik az, olyan aztán nincs!
- Majd megmutatom én! Megcsalom úgy, hogy muszáj neki hazudnia!
|
|
Mátyás-mesék: Mátyás kovács |
|
2020.01.18. 23:40 |
Ment, mendegélt az országúton Mátyás király, amikor a szegény népnek a baját, a panaszát kereste. De csak a jó isten maga tudta, hogy az a gyalogos utazó Mátyás király; senki emberfia a tarisznyás, botos vándorban a hatalmas királyt meg nem ismerte volna.
Igyekezett Mátyás király egyik faluból a másikba, de mire elérte azt a másik falut, ráesteledett a királyra. Ott volt a falu végén egy kovács műhely az előtt a mester még patkolta az utolsó lovat; megállott Mátyás király a műhely előtt, köszönt tisztességgel, szállást kért éjszakára.
A kovácsmester szívesen befogadta a hajléktalant.
Mikor osztán a műhelyt bezárta, vacsorához ült a kovácsmester a mesterné asszonnyal. A mesterné asszony megbátorította a vándort, üljön le hozzájuk, ahol ketten esznek, ott a harmadik se maradhat éhen. Egyszerű lencsevacsora volt az asztalon, azt az asszony megzsírozta avval a kevés zsírral, ami még a bödön fenekén volt.
|
|
Melyiket a kilenc közül? |
Jókai Mór |
2018.09.30. 15:35 |
|
Élt egyszer egy szegény csizmadia itt ebben a nagy Pestvárosban, aki semmiképpen sem tudott a mesterségéből meggazdagodni.
Nem azért, mintha az emberek összebeszéltek volna, hogy ezentúl ne viseljenek csizmát, nem is azért, mintha a magisztrátus megparancsolta volna, hogy ezentúl a csizmákat fele áron kell adni, munkát is jót csinált a jámbor, maguk a vevők panaszolkodtak, hogy nem bírják elszaggatni, amit ő egyszer megvarr: volt is dolgoztatója elég, fizettek is becsülettel, egy sem szökött meg kifizetetlen árjegyzékkel, és János gazda mégis – mégis – nem tudott zöldágra jutni, ahogy németül mondják, sőt nemnéha közel volt hozzá, hogy akármiféle száraz ágat jónak találjon arra, hogy onnan nézegessen le. – Hanem persze ez csak szóbeszéd volt nála; János gazda igaz keresztyén ember volt, s keresztyén ember nem akasztja fel magát, akármilyen szorongatott állapotban legyen is.
Azért nem tudott tudniillik semmi gazdagságra jutni János mester, mert másfelől az Isten olyan különösen megáldotta, hogy minden esztendőben rendszerint született neki egy gyermeke, hol egy fiú, hogy egy leány, és az olyan egészséges volt, mint a makk.
– Ó, én uram Istenem! – sóhajtozék gyakran János mester minden újabb számnál, amint lőn hat, lőn hét, lőn nyolc; mikor lesz már e hosszú sor után punktum? Egyszer azután eljöve a kilencedik; az asszony meghalt, és azután ott volt a punktum.
János mester egyedül maradt a kilenc gyermekkel a világon.
|
|
Mese a fákról |
Benedek Elek |
2018.10.11. 00:37 |
Volt idő, gyermekek, régen, nagyon régen volt, mikor nemcsak az emberek és az állatok, hanem a fák is jártak. Elmondom nektek, hogy miért nem járnak most a fák.
Ennek előtte sok ezer esztendővel egy gazdag, telhetetlen ember kiment az erdőbe. Amint ott járt-kelt, erősen megtetszett neki egy nagy, terebélyes tölgyfa, s megszólította:
- Hallod-e, tölgyfa, jere az én udvaromba!
A tölgyfa azt hitte, hogy szegény ember szól hozzá, egyet sem kérette magát, indult az ember után. De még az erdőből ki sem értek, az ember elfáradott, s kérte a tölgyfát:
|
|
Mese a fehércsillagos sündisznóról |
Lengyel Balázs |
2018.09.23. 23:02 |
 Benedek szakasztott olyan kis sündisznó volt, mint a testvérei, akikkel együtt élt a nagy mogyoróbokor tövében. Vagy mit is mondok! Mégsem volt szakasztott olyan, mert neki egy kis fehér csillagocska nőtt a homlokán. Aggodalmaskodott is apja, anyja: "Mi lesz ebből a gyerekből?"
De nem lett semmi. Benedek nőtt, növekedett, szépen, mint a többi hét.
Múlt a nyár, jött az ősz. Dér lepte be a földet.
- Miért van ilyen hideg? - kérdezte egyszer Benedek.
- Mert jön a tél - felelte sünpapa.
Benedek lehajtotta csillagos fejecskéjét, s aztán egyszerre csak olyat kérdezett, milyet még soha sündisznócsemete nem kérdezett, mióta világ a világ:
- Papa, miért van tél?
De hát Benedek megtehette, neki csillag világolt a homlokán. |
|
Miklós püspök legendája |
|
2018.10.10. 17:11 |
 A decemberi ünnepkör egyik jeles napjának névadója élő, valóságos történelmi személy volt.
Kis Ázsiai Patara városában született gazdag család gyermekeként. A városban járvány tört ki, aminek a szülei is áldozatul estek, így árvaságra jutott. A szüleitől örökölt hatalmas vagyonnal nagybátyjához, Patara érsekéhez költözött. Az ő felügyelete mellett tanult, nevelkedett. Az iskolái befejezése után megszerette a kolostori életet, a papi hivatást választotta.
 A vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Bárki kérte, mindig segített. Később a kis-ázsiai Myra városának püspökévé választották. 52 évig volt püspök. De nemcsak püspökként, hanem vezetőjükként is tisztelték az emberek.
A tengerészek védőszentjévé vált a Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt.
Az élete csodás legendákkal teli.
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélt az emberekkel, figyelt a dolgaikra, gondjaikra.
|
|
Öreg ember, öreg fa |
Móra Ferenc |
2020.09.29. 23:45 |
 Az öreg diófa alatt legjobban szerettem ülni kisgyerekkoromban, ma sem tudom bizonyosan, miért. Dió nem termett már rajta, már nyár derekán sárga levelek aranyesője pergett le róla, zuzmós, mohos ágain énekes madárka nemigen pihent meg. Volt nekik hova szállni, virágos bokrokkal megáldott gyümölcsfákkal telis-tele volt az udvarunk.
Hát hiszen nem mondom, nem haragudtam én az almafára se, a császárkörtefákkal meg különösen szerettem barátkozni, hanem azért az én fám mégiscsak az öreg diófa volt. Azt hiszem, azért szerettem, mert én olyan kicsi voltam, ő meg olyan nagy. A legnagyobb az egész kertben. Én ugyan akkor azt hittem, hogy az egész világon ez a legmagasabb fa, és hogy ennek a hegyiből már be lehet látni a mennyországba.
Mindenféle ákombákom is volt belevésve az öreg fa derekába, s én azokon nagyon sokat elnézelődtem. Girbegurba betűk, nagy papmacska-hernyók gyanánt feketéllettek a fa kérgén, s az édesapám mindnyájáról tudott valami történetet. A karjára emelt, ha jó kedve volt, s néha sírva, néha nevetve mutogatta a furcsa bemetszéseket.
|
|
Panov apó különös napja |
Tolsztoj |
2018.09.15. 02:42 |
Panov apó, az öreg suszter magát az Urat várja karácsony napján látogatóba. A nagy előkészületek után mindenféle szegény, rászoruló ember kopogtat be hozzá, akiket vendégül lát. Az Úr azonban nem jön, pedig megígérte.
Karácsony szent estéjén az elszomorodott suszter arca egyszerre csak felderül.
Hirtelen rádöbben az isteni valóságra…
A történet, amely Panov apó különös napja címmel is ismert, szintén egy öreg cipészről szól. Panov apó felesége meghalt, gyerekei kirepültek, magányosan tölti a karácsonyt. A Bibliát olvasgatva arra gondol, ha hozzá térne be Mária a csecsemő Kisjézussal, ő biztosan befogadná őket.
Álmában meg is jelenik Jézus, és azt ígéri, meg fogja látogatni őt a holnapi nap folyamán. Másnap Panov apó izgatottan várakozik, de Jézus nem jön. Jön ehelyett egy utcaseprő, néhány koldus, valamint egy anya csecsemővel, akiknek az öreg cipész enni ad, megengedi, hogy megmelegedjenek nála, sőt, a fázós csecsemőnek végül nekiadja azt a kiscipőt is, amit eredetileg Jézusnak szánt. Aki persze egész nap nem jön.
Természetesen a történet végére kiderül, hogy mindegyik látogató ő volt: amikor Panov apó az embereken segített, valójában rajta segített.
|
|
Rege a tihanyi visszhangról |
|
2019.08.21. 18:03 |
|
A tihanyi visszhang regéje Garay János tollából
Élt egyszer a Balaton vidékén egy tündérszép királylány, aki aranyszőrű kecskenyáját a tihanyi hegy fokán legeltette. Nemcsak hogy gyönyörűnek, de szelídnek, jószívűnek, okosnak és türelmesnek teremtette a Jóisten, csakhogy néma volt. Apja, a király bármi áron gyógyírt akart találni szótlanságára; messze földről hozatott orvosságokat, javasasszonyokat, kuruzslókat, varázsfüvek, de hasztalan, lányán senki sem segíthetett.
|
|
Szavaseigaz Marci |
|
2018.09.18. 16:03 |
 Írta: Zelk Zoltán, illusztrálta: Faltisz Alexandra. Móra Könyvkiadó, 2011., 104 oldal
4-8 éveseknek
Füllentők, nagyotmondók, tódítók és lódítók a főhősei Zelk Zoltán leghumorosabb meséinek. Az okos nyúl, a furfangos szarka, Szavaseigaz Marci vagy a sárga szakállú király története egytől egyig csalafinta hazudozókról szól.
Mi szükségük a hazugságokra?
Hol a furfangos bosszú, hol a bűnös megleckéztetése a cél, olykor csupán a boldoguláshoz kell egy kis szélhámoskodás.
Végül még a mesemondó is gyanúba keveredik: Vajon tud-e igaz mesét mondani?
|
|
Szavaseigaz Marci - A kis Mitugrálsz |
Zelk Zoltán |
2016.05.10. 18:05 |
|
– Te kis Mitugrálsz! – dörmögött a hegy az oldalán csobogó kis forráshoz. – Nem elég neked az én széles oldalam? Csak csavarogni akarsz?
Még a fenyőfák is csóválták ágaikat, de még az öreg tölgy is megrázta száraz, csontos gallyait.
– A kis csavargója! A kis csavargója!
A kis Mitugrálsz nem szólt semmit, úgy tett, mintha megadná magát a sorsának.
|
|
Szavaseigaz Marci - Versenyfutás |
|
2018.09.18. 16:06 |
|
A csiga egyszer elhatározta, hogy meglátogatja rokonait. Nem tudom, hogy a nagynénjét vagy az unokaöccsét akarta felkeresni, de hát ez mindegy. A baj az volt, hogy a csigarokonság nagyon messze lakott, kilenc réten és három erdőn keresztül vezetett hozzá az út. Ezt megjárni pedig egy csigaélet is kevés. Három nap és három éjjel törte a fejét a rokonszerető csiga, hogyan mehetne el mégis. Végül is elindult, de még nem a rokonaihoz, hanem az erdő polgármesteréhez, a farkashoz.
Ez az út is fél napig tartott, pedig csak egy tisztást kellett megmásznia. Mikor odaért, nagy tisztelettel kidugta fejét a házából, és így szólt:
|
|
Szerencsefi Jankó |
Grimm |
2018.09.29. 21:06 |
|
Jankó hét esztendeig szolgált egy uraságnál.
Mikor a hetedik esztendő is letelt, a gazdája elé állt.
- Szeretnék hazamenni az édesanyámhoz, kérem a béremet!
- Derekasan dolgoztál, hűséggel szolgáltál - mondta a gazda -, amilyen a munka volt, olyan lesz a fizetség is.
Azzal adott neki egy nagy darab aranyat, akkorát, mint Jankó feje.
A fiú elővette a keszkenőjét, belekötötte az aranyat, aztán a vállára vette, és elindult vele hazafelé. Szedte a lábát szaporán, s egyszer csak meglátott messziről egy lovast: egyre közeledett, s nagy vidáman léptetett el Jankó mellett a paripáján.
- Hajaj - szakadt ki Jankóból a sóhajtás -, szép dolog a lovaglás! Az ember úgy ül a nyeregben, akár egy széken; nem üti meg mindenféle kőben a lábát, cipőt sem koptat, mégis halad; az ám a jó sor!
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
![[másolat] - Csapody Kinga: Tesó lettem!](https://www.nlcafe.hu/data/cikk/15/145712/3.jpg "[másolat] - Csapody Kinga: Tesó lettem!")
