Többek között azért olvasunk mesét a gyerekeknek, hogy szórakoztassuk őket, de azért is, hogy a lehető legjobban segítse őket felnőni. A növekedés során a félelem érzésén nem minden gyermek tud felülkerekedni. Bizonyos szempontból védekező rendszerként működik a félelem, mert a veszélyre figyelmezteti a testet és az elmét. Gyakran azonban nincs szó konkrét veszélyről, hanem a félelemtől való félelemet kell leküzdeni. Pontosan erre a célra készült a könyv, mert a gyermekek szemszögéből foglalja össze és próbálja irányítani cselekedeteiket, mozgósítani tartalékaikat. A téma a sötétségtől való félelemre összpontosul, ami talán a legelterjedtebb és legnyugtalanítóbb félelem a gyerekek körében. Nincs tehát jobb megoldás, mint ráirányítani egy mesebeli szereplőre, és történetet faragni belőle. Ily módon a kisgyermek kívülről és belülről is belefeledkezik a fantázia világába: egyszerre lesz szereplője és nézője a történetnek. Éjszaka van, és mint oly gyakran megesik, a tárgyak árnyékai megnagyobbodnak, és elvesztik megnyugtató hétköznapi alakjukat. A kissárkány nem tud elaludni, különféle hangokat hall. Első reakciója, hogy összekuporodik ágyában, és belefúrja fejecskéjét a párnába. Egy kis idő elteltével azonban kikászálódik az ágyból, s megnézi, mi történik. Mivel a sötétben nem lát jól, mind a négy érzékszervét próbálja bevetni (a szaglást, a hallást, a tapintást és az ízlelést) felfedezőútján. Ez a vállalkozás lehetővé teszi számára, hogy jobban megismerje otthonukat, családját, no és persze önmagát is. A szappan finom illata alapján rájön, hogy a fürdőszoba mellett jár, édesapja horkolása ráébreszti, hogy szülei hálószobája előtt halad el. Ujjacskái tudatják vele, hogy valami puha van az asztalon, és amikor megnyalogatja, rájön, hogy ez pontosan az a finom krém, amivel a mama Bea szülinapi tortáját akarja díszíteni. Itt megnyugszik, hogy semmi félelmetes tárgy nincs, de az előszobában egy rettenetes szellem bukkan fel előtte, amitől bizony nagyon megijed. De tudja, hogy szülei közel vannak, így félelme is elszáll.