Alapvetően ifjúsági történetekről beszélünk, hiszen a főszereplő mindegyikben fiatal, de a témát figyelembe véve mégis inkább sci-fi-nek mondom, mivel olyan társadalmat mutat be, aminek nem sok köze van az általunk ismert világhoz, amolyan posztapokaliptikus környezetben játszódik a cselekmény. A három könyv ráadásul csak lazán kapcsolódik egymáshoz – de ez egyáltalán nem hátrány, sőt, furcsa mód inkább az előnyére válik a sorozatnak.   Azt nem tudom, mi késztette az írónőt arra, hogy nyolc év szünet után ismét visszatérjen ezekhez a regényekhez – biztosan nem az ihlethiány, hiszen évente mentrendszerűen megírja a maga két-három könyvét – de így utólag csak annyit kérdeztem magamban: vajon miért kellett ennyit várni a negyedik kötetre? Ami tulajdonképpen egyfajta összegzése, lezárása a korábbiaknak, ezért cseppet sem véletlen a korábbi helyszínek és szereplők felbukkanása.    A regény kétharmad részében főszereplőként funkcionáló Claire története egyébként remek példa arra, amiért annyian szeretjük Lowry könyveit. Az 1937. március 20-án Honoluluban született írónő nemes egyszerűséggel GONDOLATÉBRESZTŐ regényeket ír. Nála nem didaktikusan oktató sztorikról van szó, hanem olyan művekről, amelyek elolvasása után óhatatlanul muszáj végiggondolnunk, miként is viszonyulunk mondjuk az elmúláshoz (Nyáron történt), vagy mi a véleményünk a választás felelősségéről (Hírvivő). Persze nem muszáj ilyesmiken törpölni, hiszen alapban jól megírt, izgalmas cselekményű történetekről van szó, amelyek teljesen alkalmasak az ifjúság (és a korosabb nemzedék) szórakoztatására, van bennük kaland, izgalom és a szükséges mennyiségben érzelmek. Korábban már említettem, hogy a trilógia negyedik kötetében (vajon miért jut erről eszembe Douglas Adams?) utalások történnek korábbi eseményekre, de aki valamiért még nem olvasta az előzményeket, illetve már nem emlékszik pontosan minden részletre, annak sem kell aggódnia, A fiú önmagában is élvezhető. Nekem legalábbis nagyon tetszett, szomorúságra legfeljebb az ad okot, hogy a mostani végkifejlethez nem tudok további folytatást elképzelni. Galgóczi Tamás Forrás: ekultura.hu