Azt valószínűleg ritkán tapasztalják a szülők az esti mesélés során, hogy kisgyerekük szépen csendben végighallgatja a kalandokat, majd nyugtázva a hallottakat, elalszik. Az a kép már életszerűbb, hogy a mesehallgató gyerek inkább fanyalog egyes részeken, közbekérdez, kéri, hogy másként alakuljon a történet, hirtelen új szereplőt akar, sietteti a mese végét, vagy pont azt szeretné, hogy tovább tartson.  Menyhért Anna ezt az esti mesélésre nagyon is jellemző szituációt bontja ki A kis ló… kötetekben. Anya és Tomi együtt szövik a meséket – pontosabban: Tomi kiszámíthatatlan megrendelését igyekszik teljesíteni az anya. A váratlan közbevetések okozta átmeneti zavart és a fejből mesélés sutaságát a szöveg is érzékelteti: a mondatok élőbeszédszerűek (sok például az ismétlés, a tőmondat), a mesék laza szerkezetűek (a kevésbé érdekes részeknél többször indokolatlanul elidőzik a mesélő vagy éppen ellenkezőleg: elnagyolt megoldást választ). Ezek egy írott szöveg esetében általában hibának számítanának – A kis ló… történeteinek sajátos alapszituációja, a szabadon mesélés megidézése azonban igényli a „hibákat”. A rontások így tudatos írói eszközként szerepelnek.      A tudatos „hibázás”, az átgondolt felépítés az anya, Tomi és a mesehősök viszonyának alakulásában is felfedezhető. Tomi fokozatosan szereti csak meg a címben is szereplő hőst, a kis lovat. Az első kötetben (A kis ló Tündérországban) Tomi és az anya még ismerkednek a szereplőkkel, közösen építik a még idegen, kicsit közömbös karaktereket és a világukat. A harmadik mesére azonban Tomi egyre inkább magáénak érzi a kis lovat, saját személyiségét, vágyait vetíti ki rá, és az anyától is azt várja, hogy róla mintázza meg a mesék hősét. A kis ló megszeretésével pedig Tomi egyre többször és egyre határozottabban folyik bele a mesélésbe. Tomi ötleteinek azonban az anya nem mindig rendeli alá a kis lovat: ha Tomi erőszakosabb jelenetre vágyik, elutasítják kérését. (Emiatt túl sok izgalom nem is történik, a mesék kellemesen békések, barátságosak.) Így születik meg a kezdetben kifejezetten sablonos történetekből Tomi és édesanyja saját, eredeti mesekönyve. Ez a meseépítő játék persze leginkább a felnőtteknek szól, akik mosolyogva ismerhetnek rá saját magukra és gyerekeikre, illetve a közös mesélés élményére.    A kis ló… könyvek azonban a gyerekek számára is élvezetesek, és akár Tomi példáján felbuzdulva ők maguk is továbbszőhetik a történeteket. Menyhért Anna meséi pedig pontosan azt igazolják, hogy érdemes aktívan részt venni az esti mesékben, hiszen a gyerekek a képzeletük segítségével azt teremthetnek meg, amit csak akarnak. Ráadásul varázslatos tündérkertekről, félelmetes és nem félelmetes tigrisekről, hihetetlen tárgyakról szólnak a kalandok, melyek a gyerekek mindennapi tapasztalataira épülnek, azokat dolgozzák fel mesés formában (például a félelmet, a szorongást, a magányt, a tehetetlenséget, a szeretetet, a sikerélményt).      Bár Tominak, tehát egy kisfiúnak szólnak a kis ló meséi, a könyvek alapvetően mindkét nem számára ugyanúgy élvezhetőek. Balogh Andrea illusztrációi színeikben, vonalvezetésükben, hangulatukban is ezt a fajta semlegességet igazolják. A kis ló… könyvekben a szöveg és az illusztráció egyenrangúak: mindkettő eleven. Balogh Andrea azonban az erőteljes színeket és formákat azzal egyensúlyozza, hogy mégis alapvetően nyugodtságot sugároznak a képei – kevésbé részletgazdagok a textúrák és az illusztrációk inkább csak érzékeltetik a nyüzsgést, kerülik a mozgalmasságot. Emiatt pedig remekül harmonizálnak a teljesebb figyelmet követelő szövegépítkezéssel, a hirtelen fordulatokban gazdag mesékkel.        Menyhért Anna és Balogh Andrea sorozatának eddig megjelent kötetei a Csodaceruza Kiadónál: A kis ló Tündérországban, 2010, 36 oldal A kis ló és a tigrisek, 2010, 32 oldal A kis ló és a szívbeszélő, 2011, 36 oldal Ajánljuk 4-8 éves fiúknak és lányoknak. Varga Betti