I. fejezet Fogg és Passepeartout megismerkedik egymással 1872-ben Phileas Fogg, a londoni Reform Klub tagja, az angol felsőbb körök egyik legjelentősebb úriembere a Savile Riw 7. szám alatt élt. Angolként - bár valószínüleg nem londoni születésüként - sohasem lehetett látni sem a tőzsdén, sem a bankban. Nem volt köze az iparhoz, az üzlethez és a mezőgazdasághoz sem. Egyáltalán nem vegyült az angol előkelőkkel. Phileas Fogg a Reform Klub tagja volt - semmi más. A Baring testvérek ajánlására került  be a klubba, akiknek a számlájáról mindig jutott pénz. Gazdag volt? Kétségtelenü! De senki sem tudta, honnat szerezte a vagyonát. Amúgy nem költött többet a szúkségesnél, noha nagylelkű ember volt. Utazott? Valószínüleg igen, hiszen számtalanszor a tanujelét adta, hogy a világ mindenféle pontját ismeri. Londont viszont már évek őta nem hagyta el. A házában és a klubba élte életét. A klubban olvasta el az újságokat, és itt is kártyázott. Elég sokat nyert ilyenkor, de indent jőtékony célra költörr el. Senki sem ismerte Phileas Fogg feleségét, gyerekeit, szüleit, vagy más berátait. Egyedül élt egy szolgálóval, hiszen életét lényegében a klubba élte, ott ebédelt és vacsorázott. Csupán aludni ment haza, pontosan éjfélkor. Megrögzött szokásai voltak, pontosságot és szigorú szabályokat követelt meg szoldálójától. Elbocsájtotta alkalmazottját, mert a borotválkozáshoz használt vízének hőfoka nem pontosan annyai volt, amennyit megkövetelt. Ekkor érkezett el hozzá az új jelőlt: egy harmincéves ifjú. - Ön tehát francia, és a neve John? - Jean, ha szabadna kérnem - válaszolt az ifjú. - Jean Passepeartout. Azt jelenti, Talpraesett János , és természetemre utal. Azt hiszem, rendes ember vagyok, és számos dologhoz értek: énekes, cirkuszos, tornatanár és tűzoltó is vagyok. Öt évvel ezelőtt jöttem el Franciaországból, és különféle házaknál dolgoztam inasként. Megtudtam, hogy ön a legrendszerszeretőbb, otthonülő ember az Egyesült Királyságban, és most abban bízom, hogy ön mellett végre nyugalmas élet köszönt rám. - Ön tetszik nekem, és jó dolgokat meséltek önről. Hány óra van? - Tizenegy óra huszonkét perc. - Késik az órája. Huszonkilenc van. Ettől a pillanattól kezde ön a szolgálatomba áll. Phileas Fogg fogta a kalpját, és elment. Passepeartout magára maradt a házban. Fogg úr magas volt és barna hajú, nagyjából negyvenesztendős, nyugodt természetű, de már kis pocakja gömbölyödött. Passepeartout viszont hamisíthatatlan párizsi volt. Szelíd és szolgálatkész, izmos, kerek képű, kék szemű, göndör hajú. Passepeartout alaposan bejárta a házat, és örömmel látta, hogy minden tiszta és rendezett, az órák pedig mádospercre pontosan ugyanúgy járttak. A saját szobájában megtalálta írásban a napi teendőit, az ura szekrényét pedig tökéletes rendben találta. - Ez már döfi! Biztosan meg fogjuk érteni egymást!