A Hová tűnt a torta? egy izgalmas és kalandos képeskönyv, amelyben minden egyes oldalon egy összefüggő, de mégis különböző mese bontakozik ki. A könyv egészében egy óriási kép, ahol a részletekben elmerülve a gyerekek - és szülők - fantáziájára bízva alakul ki egy-egy történet.   A Hová tűnt a torta? - egy meglepő labirintus szavak nélkül, amelyben minden egyes "újraolvasás" során a mese egyre részletgazdagabbá válik a gyerekek fejében.   Ez a képeskönyv hasonló kategóriájú a Hová tűnt a testvérem? című könyvre azzal a különbséggel, hogy betűk nélküli, un. picture book, melynek minden egyes oldalán egy összefüggő, de mégis különböző mese bontakozik ki.       A Hová tűnt a torta? - egy meglepő labirintus szavak nélkül, amelyben minden egyes "újraolvasás" során a mese egyre részletgazdagabbá válik a gyerekek fejében. A könyv fejleszti a történetmesélés képességét, ezzel együtt pedig a kreativitást és a beszédkészséget is. A kizárólag illusztrációkra épülő mesekönyv egy kirakós játék, amelyben a gyerekek – és szülők – fantáziájára bízva alakul ki egy-egy történet. A könyv elnyerte a holland Ezüst toll díjat. Rengeteg kisgyermekes szülő szembesül vele, hogy sokszor a csemetéket jobban érdekli a kép, mely a lapokon található, mint maga a mese. Ez olykor bizony bosszantó, hiszen már régen elmúlt a lefekvés ideje, de a történet csak nem halad előre. Erre a problémára ad a szülők kezébe megoldást a szerző, hiszen a 32 oldalnyi, nagyméretű, csupa rajz, csupa kép kiadásban egyetlen betű sem szerepel. Ennek köszönhetően a mese úgy alakul, ahogy a gyerekek és szüleik alakítják, attól függően, ki mit fedez fel az oldalakon. Azoknak a lurkóknak, akik a malac család útját követik, az elveszett kismalac története bontakozik ki, azoknak, akik a torta tolvajok nyomába erednek, az egereket kell figyelni. Annak, aki már számtalanszor végigrágta magát a lapokon, szövevényes, és több cselekményen átívelő esti mese kerekedik ki.   A képeskönyv írója indonéz származású, tanulmányait pedig Hollandiában végezte. A "Hová tűnt a torta" című művét is itt készítette el, melyet választott hazája a legjobb holland gyerekkönyv címmel tüntetett ki.   Pályafutását karikaturistaként kezdte, ám később az érdeklődése a gyerekkönyvek felé fordult. Ma már Khing Hollandia egyik legünnepeltebb illusztrátora, több rangos díj nyertese. Könyveit világszerte több nyelvre lefordították.       Rozsonits Judit Az ember mostanra megszokta, hogy egy könyvben általában betűk vannak, és a történetet a belőlük összeálló szavak, mondatok összessége adja. Pedig a képek, a zene és a tánc is mind olyasmi, ami szavak nélkül mesél nekünk, mert közvetlenül a lelkünkhöz szólnak. De mi van, ha mi olyan könyvet szeretnénk, amiben nincsenek betűk, mégis van története? Nos, ha ez a kérdés felmerült bennünk, elérkezett az ideje, hogy kézbe vegyük Thé Tjong-Khing, a Jáva szigetén született, és Hollandiában tanult, többszörös holland Ezüst toll-díjas illusztrátor Hová tűnt a torta? című könyvét. A történetben szereplő állatok természetes élőhelyüket tekintve távol élnek egymástól, más földrészeken, hogy itt mégis együtt vannak, az tökéletesen reprezentálja a sokszínűséget, az elfogadást, a békés egymás mellett élést annak apróbb-nagyobb csetepatéival együtt. A fő csapásirány a patkányok által ellopott torta, amelyet kutya úr és felesége a teljes történeten át keres. Ezzel együtt ott van a mókus, a focizó béka, a kacsamama a kicsinyeivel, a kis nyuszi az anyukájával, a romantikus lelkületű kaméleon, a malacka, a gólya, a cilinderes teknős bátyó, a majmok, a sziklák mögül kukucskáló kígyó és még ki tudja mindenki. Az viszont tuti, hogy a tortás alapötleten belül minden szereplőnek saját története van, lazán egymáshoz illeszkedő kapcsolódási pontokkal. A gyerekek akár maguk is, de akár szüleikkel együtt is kalandozhatnak, nyomozhatnak, követve a szökevények és a torta útját, ugyanakkor minden egyes újranézéskor egészen biztos, hogy felfedezésre kerülnek olyan apró részletek, amik akár teljesen más irányba terelik a gondolatokat. És éppen ezért a könyv remek a fantázia fejlesztésére, a képzelőerő csillogtatására, sőt, szókincsbővítésre is kiválóan alkalmas, mert amennyiben felnőtt meséli el a történetet, egészen biztos, hogy egyszerre jutnak eszébe mai kifejezések, de régen használt, kissé talán már poros, vagy csak idejétmúlt, kedves szavak is. Már csak azért is, mert a figurák ábrázolása egyszerre modern, elrendezését tekintve szinte már művészi képregény az egész könyv, mégis eszünkbe juttatják gyermekkorunk kedves leporellóinak rajzait – velem legalábbis így történt. Ez az a könyv, amihez nem kell más, csak egy nagy adag bátorság – hiszem, hogy az összes újralapozásakor más-más történet kerekedik majd ki belőle, sőt, azon se lennék meglepődve, ha a gyerekek újabb és újabb részletekkel egészítenék ki a korábbi történéseket, így adva tovább akár egymás között is a stafétát. Alsó tagozatos gyerekeknél, harmadik-negyedik osztályban pedig talán éppen ez lehetne az a fogalmazás házi feladat, amit mindenki szívesen megcsinálna, hiszen saját maguk találhatnák ki a történetet, nem pedig értelmezniük kéne egy valaki más által megírt szöveget. Thé Tjong-Khing könyve igazi kaland, mindenkinek tiszta szívből ajánlom, aki nehezen viseli a szabályok által ránk ruházott kötelességeket és kötelezettségeket, és szívesen bújik ki alóluk azért, hogy a képzelete szárnyán repülhessen, továbbá azoknak is, akik önálló gondolkodásra nevelik a gyerekeiket. Forrás: ekultura.hu