Állt az ablak a házon a fehér havazásban. Éppen tél volt, Karácsony közeledett, más házakban nyüzsgés volt és mézespogácsa illat. Gondolt egyet, s ráírta az üvegére:   Kedves Angyal! Hozzál ebbe a házba valakit, bármilyen aprót is, csak hozzál! Hadd legyen, ki benne éljen, nyüzsögjön, süssön pogácsát. Hadd legyen, ki átnéz rajtam világot nézve, billentgesse a rézkilincseimet, nyisson,csukjon engem. Míg írta a levelét, térdig érõ hó nõtt a földre, aztán másnapra elolvadt. Teltek a napok, nõttek és olvadtak a havak. Az ablak már kívülrõl fújta, hogy: – A Karácsony akkor szép, mikor fehér hóba lép... Végül valóban Karácsony ideje lett: mély havú, mély álmú éjszaka. A ház elõtt megállt egy angyal. Az ablakig lépkedett, s lebegõ köntöse zsebébõl elõvett egy gyufaskatulyányi dobozt, kibontotta a recsegõs-fényes papirosból, s elõengedett belõle néhány pöttöm, mozgó valamit. A pöttöm, mozgó valamik bementek az üres házba, lebogozták hátukról a mézeskalácsmorzsákat, az asztalra tették, tálba, gyertyát gyújtottak, majd nyüzsögni, szõni, sodorni kezdtek, kalimpáltak kezükkel, lábukkal, s máris rátekerték pókszálukat – mert mondanom sem kell, pöttöm pókok voltak – az egyik rézkilincsre. Aztán egy másik pókszálat a másik rézkilincsre, az összesre, majd húzták a szálat, billentgették a kilincseket. A legapróbb pókok pönögtették a szálakat, mint a hárfán a húrokat, olyan szépen muzsikáltak. Épp azt muzsikálták, hogy : – A Karácsony akkor szép, mikor fehér hóba lép... Az ablak nemrég még mély álmú fejébe alig fért bele ez az egész: hogy billentgetik a kilincseit, hogy mézeskalács illat, nyüzsgés, szép muzsika. Alig értette mi történik, csak azt érezte, hogy nyílik. – Álmodom – szólt hunyorogva, nyekeregve. Késõbb a pókok behúzták szálukon a kilincset, akkor azt érezte, hogy csukódik. – Nem álmodom – mondta szemét kerekítve. Nyílott, csukódott, mint egy igazi ablak. – Elhozta, elhozta az angyal, amit kértem! Juhhéééé! Lettek lakói a háznak, de jó! Pók-lakók, lók-pakók, juhhhéééé! – és fényesre kacagta magát az ablak. A pókok pedig leültek az ablakpárkányra, eszegették a mézespogácsát, nézték a világot az ablakon keresztül. A látott világban pedig nagy hó volt, benne angyallábnyomok.