A hároméves Marci felöltözve akarta fogadni szüleit a reggeli ébresztésnél. A nyári időszakban ez többször is sikerült neki, de egy hűvösebb napon az atlétatrikó megtréfálta. A szülők tapintatosan vártak egy ideig, hogy „meglepődhessenek”, de mikor bementek a szobába, a kisfiúból kitört a sírás. Ez nem jó! Ez túl bő, ez nem az enyém! Eltartott egy darabig, míg megnyugodott, megengedte, hogy átbújtassák a fejét a trikó nyílásán. A 2 éves Anna „mantraként” mondogatja tevékenysége közben: „Itó jó, ító jó.” Harmadik gyermek a családban, nővérei önállóságban előtte járnak, ezért szüksége van a megerősítésre: „írtó jól csinálom”. Gyakran szül konfliktushelyzetet, amikor tevékenységet kell váltani, pl. haza kell indulni a játszótérről, elérkezik a fürdés, a vacsora ideje. Sokat segít ilyenkor, ha a gyermek életében rendszer van, mert egy idő múlva már ő is érzi, később tudatosítja is teste üzeneteit: éhes, fáradt. Azonban egy napirend szerint élő gyermeknél is előfordulnak zökkenők. Még nem lát előre, nem képes elképzelni, hogy 10 perc múlva már holtfáradt lesz, és még haza is kell érni. Ő csak azt tudja, hogy most jó neki, és ebből ki akarják mozdítani. Ilyenkor kell a szülőnek elfogadóan, de határozottan viselkednie. Sokszor a szó igazi értelmében is tartani kell a gyereket! Nem megrémülni az érzelmi vihartól, de nem is túlharsogni azt. Ölbe lehet kapni és megindulni vele, lehet mellette állva kivárni, míg lecseng a dolog. Ezek nagyon fontos helyzetek, mert ha a gyermek megérzi a szülő félelmét, elbizonytalanodását, fegyverként fogja használni a hangját, kontrollvesztett viselkedését, betegséggel való fenyegetését, hogy akaratát érvényesítse. Állandósult hiszti Az önállósági törekvések helytelen kezelése a gyermeket manipuláló kis zsarnokká teheti, és ez nagyon megnehezíti kapcsolatainak kialakítását, fenntartását. Fokozott önérvényesítési igényükkel, érzelmi kilengéseikkel, központi szerepre való törekedésükkel kivívják ugyan a figyelmet, de ennek érzelmi színezete negatív, irányultsága a távolodás, elkerülés felé mutat. Az énfejlődés szempontjából is megrekednek, mert nem tanulják meg a decentrálást, az empátiát. Csak úgy tudnak figyelmet kicsikarni, hogy állandóan nyüzsögnek, izgalomra, elismerésre vágynak, megsértődnek, ha ezt nem kapják meg. Az alig 3 éves Antalt székrekedés problémával hozta el a rendelőbe édesanyja. A pszichológussal való találkozást több orvosi vizsgálat is megelőzte. Szerencsére a gyermek teljesen egészséges volt. Az anyuka szülei játszmarendszerben éltek, ahol az apa volt az alkoholista, az anya a férjét állandóan kontrolláló személy. Ez a magatartásminta tevődött át Antal nevelésére. Önállósági törekvéseit durván gátolták, pl. ébredés után nem vették ki a hálózsákból, hogy a család többi tagja nyugodtan készülődhessen. A piszoktól, a rendetlenségtől való irtózás miatt sokáig nem ehetett önállóan, az ürítési funkciókat is sok „fúj” és fintorgás kísérte. Amikor óvodába akarták adni, a szobatisztaság elvárt feltétel volt. Ekkor a kommunikáció leszűkült a „Nem kell wc-re menned?” típusú mondatokra. A kisfiú székletvisszatartással fejezhette ki önkontroll iránti igényét, ami fájdalmas ürítéshez vezetett, újabb ördögi köröket beindítva. Sok esetben a hiszti nem múlik el kisgyermekkorban. A nagyobbak habitusuktól, a tanult mintáktól függően vagy vakmerőek és állandóan veszélyeket keresnek, vagy a gyengeségüket, elesettségüket mutatják. Kamaszlányoknál gyakoribb a teátrális jelenet. Általában akkor „kapnak rá” a gyerekek ezekre a viselkedési formákra, ha megérzik a felnőttek reagálása mögötti bűntudatot, félelmet. A 16 éves Olga földön fetrengve üvöltözött az anyjával, aki figyelmeztette, hogy korábban kéne befejeznie a netezést, hogy másnap fel tudjon kelni időben. Rebeka gyógyszereket vett be, majd amikor már kezdte érezni a hatásukat, kiment a nappaliban tartózkodó szüleihez és közölte velük, kíváncsi, milyen lehet a túlvilág. Forrás: kepmas.hu