theworldbelongstothosewhoread.blogspot.com   A fülszöveg meglehetősen sok mindent elárul a történetből. Sőt, tulajdonképpen ennél több minden nem is igazán történik. Főszereplőnk, Jessica Harper, egy tizenhét éves gimnazista lány a tanév vége felé közeledve elhatározza, hogy a nyári szünetet egy táborban fogja tölteni a barátaival, így könnyedén elmenekülhet a városi nyüzsgéstől és a családi felfordulástól. Legjobb barátnőjével, Robynnal karöltve elutaznak tehát a Sziklás-hegységbe és hat hétre beköltöznek a táborba, ahol Cayden csak arra vár, hogy minden lány szívét szépen lassan darabokra törtje.  Jó, azért ennyire nem drámai a dolog, de lényegében mindenki Cayden miatt sír, de erről majd a karaktereknél beszélgetünk.    "Mit kell felvenni, ha az ember öt istenhez megy vendégségbe?"   Most azt mondom, borítóó!   Ugyanolyan érzéseim vannak a borítóval, mint a történettel kapcsolatban: tetszik is, meg nem is. A színválasztás szuper, és a pöttyös fényezés is nagyon csini, viszont ha a lány a fedélen Jess akar lenni, akkor valami nagyon félresikerült. Nekem előbb jut eszembe valami jégkirálynő erről a messze nem tizenhétnek tűnő lányról, mint Jess, aki mindig feketében jár, nem sminkel és nem is harmic év körüli.    Na, de lapozzunk, van még mit mondanom.    Az alapsztori szerintem fenomenális. Bolondulok a görög mitológiáért, így az ötlet, hogy az írónő elhozza nekünk Zeuszt, Hérát, Prométheuszt, Apollónt és a többieket, beágyazva a mi korunkba és világunkba, lenyűgözött. Kíváncsian ugrottam neki a könyvnek, viszont az elvárásaimnak nem egészen tett eleget. A mitológiát nyilván meg kell változtatni ahhoz, hogy egy ilyen történetben működőképes legyen, amivel meg is békéltem, elfogadtam és annyira szerintem nem volt vészes. Marah Woolf ugyanis a mitológiát alakította a szerelmi szál köré, hiszen az abszolút középpontban Jess és Cayden se-veled-se-nélküled kapcsolata állt. Erről azt gondolom, hogy nekem fordítva jobban tetszett volna. Tehát ha a középpontban a görög istenek, az egyezség és a történetbe kicsit későn érkező főgonosz van, nem pedig Jess és a hisztéria Caydennel kapcsolatban. Nagyon sok ilyen, fiatalokról szóló, civakodós szerelmi történetünk van már, én biztosan a másik irányba billentettem volna a mérleget: kevesebb hangsúlyt adni a szerelemnek, és több kalandot az olvasóknak. Így talán a mitológia is megmaradhatott volna az eredeti, vagy közel eredeti verzióban. Ebből az következik tehát, hogy a történet körülbelül hetven százaléka azokat az epizódokat tárgyalja felváltva, amikor Jess és Cayden epekednek egymásért, összevesznek, majd újra egymásra találnak. A maradék harminc százalékban pedig megjelenik a főgonosz és egy új szálon elindul az istenségek hatalmi harca.   "- Hogy istennő vagyok-e? Természetesen. Mi más lennék? Ja, persze, hát mi más is lehetne?"   Mindannyian jól ismerjük a már említett se-veled-se-nélküled történeteket, így mindannyian tudjuk, hogy nagyon gyorsan olvashatók. Ez a Ne szeress! esetében sincs másképp, nagyon könnyű olvasni, már csak azért is, mert hajtja a kíváncsiság az olvasót, hogy mikor jönnek már össze. Olvassatok kitartóan, mert jó sokára! Kicsit talán túl sokára is. Egy darabig élveztem olvasni Jessről és Caydenről, nevetgéltem a szóváltásaikon, de amikor már vagy a nyolcvanadikat olvastam, akkor kicsit besokalltam, hogy ha most megint összevesznek egyikük féltékenysége miatt, akkor kardomba dőlök. Mindenesetre gyorsan elröppent az a négyszáz oldal, ami mindenképp pozitív tulajdonság.   Ha már a szóváltásokat emlegetem... Eszembe jutott, hogy a párbeszédes részeket akartam még kiemelni, mert számomra sok helyen kidolgozatlanok maradtak. Amíg nem ismertem a szereplőket, és nem szoktam hozzá ki-ki beszédstílusához és jellegzetes fordulataihoz, sokszor elvesztem a diskurzusokban. A történet elején voltak olyan pillanatok, amikor elkezdtem egy fejezetet, ami párbeszéddel indult és egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy kik beszélgetnek. Már lapoztam egyet, de még mindig beszélgettek és én még mindig nem tudtam, hogy kik, mire nagy nehezen valaki a nevén szólította a másikat. Ezek a történet elején okoztak némi problémát, mert mikor már tudtam, hogy mely szereplőkről olvastam az elmúlt két percben, vissza kellett mennem, hogy úgy is elolvassam, hogy tisztában vagyok vele, kikről is olvasok.      "Az biztos, hogy több dolog van égen és földön, mint amennyit az ember el tud képzelni."   És akkor lássuk, kikről is olvastam: szereplőgárda. Azzal kezdem, akit nagyon szerettem, Leah-val. Ő abszolút mellékszereplőként érkezik a történetbe, a táborban ismerkedik meg Jess-szel, és szinte legjobb barátnőkké válnak. Meg kell mondanom, hogy ő az egyetlen, akinek érett és tiszta gondolatai vannak, nagyon aranyos és vagány csajszi, hamar megkedveltem. Aminek igencsak örültem, mert mást nem igazán sikerült.   A vöröshajú Jess egy igazi hisztérika. A kakukkfű és fahéj illatú Cayden meg egy igazi player. Jessica már első nap összetűzésbe keveredik Caydennel, aki bocsánatkérésével azonnal leveszi a lábáról a lányt, és onnantól kezdve, bárkihez is szól a görög isten, Jess féltékenységi rohamot kap. Biztos ti is azt gondoljátok, hogy ez több sebből vérzik, hiszen egy öt szavas párbeszédnél több nem történt közöttük, másrészt pedig Cayden számára a tábor lányainak elcsábítgatása olyan, mint a levegővétel.   Valahogy nem tetszett a srác. Nyilván külsőleg tökéletes, de annyira arrogáns és szeszélyes, hogy nem is értem Jesst, miért vonzotta őt annyira. Cayden minden órában mással sétálgat kézenfogva, és Jessnek is felváltva mondogatja, hogy hagyja békén, meg hogy őt akarja. Tipikus player, amit én semmi szín alatt nem tolerálok.    "Pedig tudtam gondoskodni magamról. Ehhez nem volt szükségem semmilyen zöld szemű fiúra."   Jess meg, mint mondtam, kicsit túl sokat sír és nyavalyog Cayden miatt. Jobban kiakad a fiú egy-egy kavarásán, mint azon, hogy a tábor fele görög istenség. Fura. Jess, barátnőjét meg legszívesebben kitéptem volna ebből a történetből és úgy felpofoztam volna, hogy eszébe nem jut mégegyszer azt mondani a legjobb barátnőjének, hogy ő nem a te eseted, de ne aggódj, majd találunk neked hozzád illő fiút. Rosszul voltam ettől a lánytól, jobban, mint a főgonosztól.   A többiek egészen szórakoztatóak voltak, sokszor nevetgéltem rajtuk, nem rossz szereplőgárda, tényleg. Amit viszont nagyon hiányoltam, az a karakterfejlődés volt. Senki nem tett még egy lépést sem a jellemalakulás irányába, Jess maradt hisztérika, Cayden maradt player. Na, de majd a második kötetben!    Jaj, és még egy nagyon mókás dolog. Jess elmeséli nekünk, hogy a nagymamája kiskorában mindig Iliászt és Odüsszeiát olvasott fel neki kiskorában. Miféle elvetemült nagymama csinál ilyet?   "Ahhoz, hogy az ember küzdeni tudjon, barátokra van szüksége, akik fedezik a hátát. Különben már az elején elbukik."   Mindent összevetve egészen élveztem, mert tényleg nagyon tetszett az alapötlet és kíváncsivá tett, hogy hogyan is fog illeszkedni a görög mitológia a mai modern világba. Azoknak ajánlom főleg, akik szeretik az említett szerelmi epizódokkal tűzdelt történeteket, a kíváncsiságot fenntartja a könyv és pikk-pakk a végére lehet érni.