1. Bartoló, a markoló Kiadás éve: 2013 Mechler Anna első könyvének főszereplője Bartoló, a kis markoló. Egy építkezés az otthona, ahol társaival, a többi munkagéppel együtt egy új metróvonal kialakításában vesz részt. Vajon milyen lehet a világ az építkezést körülvevő kerítésen túl? Bartoló kíváncsi, akár egy kisgyerek. Kalandjai során eljut egy játszótérre, rájön, hogy kirándulni nagyon jó, és azt is megtanulja, hogy a tűzijátéktól nem kell félni. Vajon ki bujkál itt, a védőkorlát mögött? A könyvből ez is kiderül! "A férjem a Keleti pályaudvarnál található metróállomás építkezésén dolgozott munkavédelmi felügyelőként, és Bartoló, a markoló mindennapjaihoz ő szállította az ötleteket. Ezt a belső szemet megőriztem a többi mesénél is, mindig van egy kapcsolatom az adott világhoz, ettől lesz hiteles a történet. Szerintem egy igényes gyerekkönyvben az összes szakkifejezés legyen a helyén. A legelevenebb impulzust a tűzoltólaktanyában kaptam: a kedvemért riadót fújtak, lecsúsztak a rudakon, és megmutatták a feszítő-vágót, valamint a légzőálarcot működés közben. Innen már nem volt nehéz ihletet meríteni." (Mechler Anna) Tartalom Bartoló megérkezik Bartoló bemutatkozik Bartoló munkába áll Munka a résfalnál Bartoló a játszótérre megy Bartoló és Bobcat a kertészetben Twixer a Balatonhoz megy Bartoló beteg Bartoló és a tűzijáték Munkabaleset a Keleti pályaudvarnál Bartoló kirándulni megy Ünnep az építkezésen 2. Pedró, a tűzoltóautó Kiadás éve: 2014 A Kerék mesék újabb részének hőse Pedró, a tűzoltóautó, aki nem csak a tűzoltó-parancsnokságon pihen egész nap, hanem egy sor izgalmas kalandot él át. Segít az áruházban, az autópályán és a kisvasútnál, föld alatt és vihar után egyaránt. Megment egy kiscicát, és a lóversenypályán sem tétlenkedik. Vajon Bartolóval, a markolóval is összebarátkozik? És ki lehet Roninó? A történetek nem csak szórakoztatnak, hanem rengeteg hasznos dolgot is megtanítanak a tűzoltók munkájával kapcsolatban. Kertész E. Krisztina A Kerék-Mesék első kötetéről (Bartoló, a markoló) írt rajongó ajánlónk után máris itt a második kötet, s rögtön leszögezném, hogy aki az első kötetet élvezte (nagy valószínűséggel fiú és 4-8 éves), ezt is ugyanúgy fogja. Viszont aki még nem ismeri a sorozatot, itt egy új alkalom – ráadásul az utolsó fejezetben kedvenc markolónk, Bartoló is felbukkan, és új ismerősünk, Pedró, a piros tűzoltó rohamkocsi bizakodóan jegyzi meg, hogy „Biztosan találkozunk még!” Ez akár további közös kalandokat is jelenthet; de nem jósolok, bízzuk inkább az írónő engedékenységére és fantáziájára!   Mert munkagép-országban bizony kemény az élet, ez a való világ, harmadik műszak a javából, első a munka, és mókára alig jut idő. Bartolóéknak azért jutott egy kis kiruccanás, meg potya-Balatonozás, de tűzoltókocsinak lenni cseppet sem tréfadolog. Itt minden perc, sőt másodperc számít, állandó a készenlét, a laktanyát elhagyni esélytelen. Ha megszólal a riasztó dallam (nem, nem jelzőcsengő, mert ennek hangja sokkal riasztóbb, és kellemetlenebb erre ébredni), rögtön indulniuk kell. Igaz, örömforrás azért akad: az autópályán rohamtempóban száguldani egy sürgős oltás helyszínére, piros lámpákra fittyet hányva robogni a forgalmas utakon át, vagy egy laza készenlétet tölteni a lóversenypályán, az állatok között; ezek Pedró jó napjai.   A tűzoltóknak lehet szabadnapjuk, de a járműveknek nem. Jó esetben persze kapnak egy kis kényeztető karbantartást, olajozást, áttörölgetést, de alapból 24 órában rendelkezésre kell állniuk. Belegondolt ebbe eddig bárki, milyen nehéz egy tűzoltóautó (bocsánat, egy gépjárműfecskendő) élete? Néha bizony érthető módon ők is besokallnak, és kicsit elbóbiskolnak, ezért puhábbra eresztik a gumijukat. Vagy nincs kedvük magukkal hurcolni a sok felszerelés mellett még azt a fránya feszítő-vágó berendezést is, cipelje a nyavalya! Aztán persze pont akkor jön a riasztás, és pont akkor kellene kiszabadítani a villamos alá gyűrődött autóban rekedt utasokat…   Mindenki szerencséjére a tűzoltóállomás dolgozói nincsenek magukra hagyva a bajban, hiszen az itt élő őrző-védő manó mindig figyel, és pont akkor segít, amikor arra a legnagyobb szükség van. A „véletlen szerencse” neve Roninó (érdekes módon ebben a könyvben erős az olasz vonal, legalábbis a névadást ez uralja), aki a vicces képeken is rendre feltűnik. S aki még nem sejtette, a könyvből azt is megtudhatja, hogy a tűzoltóknak napról-napra igen rázós helyzetekben kell helyt állniuk – de ez még csak a jéghegy csúcsa (elvégre gyermekkönyvről van szó), s egyértelmű, hogy minden tűzoltónak legfőbb célja és vágya másokon segíteni.   Amint az a fülszövegből kiderül, a történeteket egy igazi tűzoltóság igazi tűzoltói lektorálták, így a könyvből új, naprakész és hiteles ismeretekre tehetünk szert szülőként is, az én szakszókincsem legalábbis bővült felolvasás közben. A gyerekek arra is rádöbbenhetnek, a tűzoltók egyáltalán nemcsak tüzet oltanak, hanem rengeteg más (vész)helyzetben is segíteni tudnak. A burkolt nevelő célzat több mesében is felbukkan (például a Trombi és a tűzmanókban), de szerencsére didaktikusság-mentesen. Mindenesetre nem árt, hiszen így hamar adódik lehetőség megbeszélni a gyerekkel, mennyire rossz ötlet mondjuk az olajat vízzel oltani.   A különbözőféle tűzoltókocsik pedig, akárcsak minden munkahely dolgozói, egymással rivalizálnak, egymás képességeit, felszerelését meg-megirigylik, elbizonytalanodnak és kisebbrendűségi érzés is gyötörheti őket, de a végén ráébrednek, hogy a csapatmunka a legfontosabb, és mindenkire szükség van.   3. Tóbiás, a kukásautó Kiadás éve: 2015 A Kerék mesék legújabb részének hőse Tóbiás, a kukásautó, aki szemetet szállít hétről-hétre és egy sor izgalmas kalandot is átél: kincset talál, lomtalanít az Operaháznál, és még a budai Várba is ellátogat egy éjjel. Lehet, hogy Bartolót, a markolót és Pedrót, a tűzoltóautót is viszontlátjuk? Vajon milyen lehet egy karácsony a munkagépeknél? A könyvből ez is kiderül! Tartalom Tóbiás hajnali útja Tóbiás piszkos lesz Tóbiás kincset talál Almák potyognak az égből Lomtalanítás az Operaházban Armandin szelektív hulladékot gyűjt Éjszakai műszak a Várban Tóbiás, a világ legklasszabb kukásautója Állati kaland a játszótér mellett Morgána túl lassan halad Tóbiás és a szánkózó madarak Közeledik a karácsony Összesen tizenkét mesét tartalmaz a kötet, melyek meglehetősen eltérőek. Vannak pörgősebb, cselekményesebb történetek, és akadnak elmélkedőbb, elvontabb sztorik. A Lomtalanítás az Operaházban vagy az Éjszakai műszak a Várban például az utóbbi csoportba tartozik, nem is ezek lettek a kisfiam kedvencei. Az Almák potyognak az égből, a Morgána túl lassan halad, a Tóbiás és a szánkózó madarak azonban a gyakrabban kért mesék közé tartozik. A Tóbiás kincset talál című epizód számomra túl talányos, lezáratlan maradt, de a gyermekem egyelőre még nem firtatta az elvarratlannak tűnő részleteit, pedig gyakran szokott kérdezni felolvasás közben. A figurák aranyosak, szerethetőek, Hajba László rajzai pedig nagyon bájosak. Valószínűleg mindenkinek más történet „jön be”, de éppen ez a jó a mesék sokféleségében. A kötet a Kerék mesék-sorozat részeként jelent meg, és a széria többi könyvének szereplői is fel-felbukkannak ebben a kiadványban. Kukásautó-kedvelő gyerekeknek kihagyhatatlan! 4. Zebulon, az autódaru Kiadás éve: 2016 Hallottatok már pizzaimádó autódaruról? És olyanról, aki barátságot köt egy kiselefánttal? A Kerék mesék legújabb részének hőse – Zebulon – ilyen. Ellátogat egy cirkuszba, egy osztálynyi gyerek pizzakirállyá választja, irodaházat épít, majd máskor Bartoló, a markoló segédletével medencét varázsol egy udvarra. A történetek nemcsak szórakoztatnak, hanem rengeteg hasznos dolgot is megtanítanak a daruk munkájával kapcsolatban. Ajánljuk a daruk és járművek szerelmeseinek, és annak, aki szerette a Kerék mesék korábbi köteteit – most sem fog csalódni! 5. Jonatán, a kamion Kiadás éve: 2017 Ugye milyen érdekesnek tűnik a kamionok munkája? A Kerék mesék legújabb részének hőse Jonatán, a kamion. Elutazik Olaszországba, szállít narancsot, találkozik régi barátokkal, elcserélnek rakományokat és még sok érdekes kalandban lesz része.   Sok érdekes dolgot megtudhatunk a kamionok (és sofőrjeik) útjairól, de olyan ügyesen, izgalmas történetekbe rejtve, hogy egyáltalán nem tűnik ismeretterjesztésnek.   6. Bernát, a mentőautó   Írta: Mechler Anna Illuszttálta: Hajba László Sorozat: Kerék mesék Oldalszám: 64 Újabb közlekedési eszközzel bővült a Kerék mesék sorozat járműparkja: megérkezett Bernát, a mentőautó! Egy mentőjármű élete csupa kaland; hol baleseti sérülteket szállít, hol nehezen lélegző betegeket - olykor maga is életet ment, de elkísérhetjük a havas erdő szélére, az autópályára vagy a mentősofőrök versenyére is. Vajon milyen titkokat rejt a mentőállomás? És ki lehet az, aki néha, váratlanul megjelenik Bernát vezetőfülkéjében?  A történetek nemcsak szórakoztatnak, de rengeteg hasznos dolgot megtanítanak a mentősök munkájáról. A tizenkét izgalmas mesét Mechler Anna írta, és Hajba László részletgazdag rajzai keltik életre. Ajánljuk a villogós autók rajongóinak - nem fognak csalódni!     “Anya, ne a királyfiról mesélj, hanem a munkagépről!” – interjú Mechler Annával - Mit tehet egy anya, ha nem talál megfelelő gyerekkönyvet? Hát ír egyet! Fiús szülőként eleve szoros viszonyt ápolok a járművekkel, de Mechler Anna hősei teljesen új dimenzióba emelték a rajongásomat. Bartoló, a markoló, és Pedró, a tűzoltóautó már családtagnak számítanak nálunk, kalandjaikat rendszeresen újraolvassuk a kedvenc gyerekkönyveinkben. Az idei könyvhéten pedig új társat kaptak Tóbiás, a kukásautó "személyében". Az alkotás és a nagycsaládos lét összeegyeztethetőségéről is kérdeztem a négygyerekes írónőt. A kisgyerekes szülők gyakran akkor is felsóhajtanak egy-egy szebb darus autó vagy betonkeverő láttán, amikor teljesen egyedül ülnek az autóban… így látta meg először Bartolót, a markolót is? Amikor este odaguggolok a fiaim (Marci 10, Jácint 8, Donát 5, Nándor pedig majdnem 3 éves) mellé, és belekezdek a mesébe a királyfiról, sokszor félbeszakítanak: “Anya, ne a királyfiról mesélj, hanem a munkagépről!” El kellett fogadnom, hogy őket nem a tündérmesék érdeklik. Sokáig keresgéltem, de nem találtam kedvemre valót gyerekkönyvet. Sok járműves mese van, de egyik se mesél úgy, ahogyan én szeretek. Márpedig a fiaim minden nap tűzoltós meg markolós meséket kérnek… Kénytelen volt tehát írni egyet. Igen, bár Bartoló, a markoló kalandjait valójában egy meseíró-pályázat miatt vetettem papírra. Sajnos az eredeti kiadó végül anyagi nehézségek miatt nem tudta megjelentetni a gyerekkönyvemet, ekkor jött a klasszikus kilincselés a kézirattal. A Manó Könyvek Kiadó sem bólintott rá elsőre, kellett hozzá egy főszerkesztőváltás, hogy kiderüljön: ez a történet jó! Innentől viszont már nem volt megállás. A kiadó eleve sorozatban gondolkodott, ráadásul a kis sárga markoló élményeit nagyon szerették az olvasók. A Kerék Mesék sorozat következő kötetében a szívemnek igazán kedves témát, a tűzoltóságot választottam helyszínül. Bevallhatom: Pedró, a tűzoltóautó karaktere áll hozzám a legközelebb. Pont olyan pörgős, dinamikus, mint én. Gondolom, már az anyaggyűjtés is egy élmény lehetett. A férjem a Keleti pályaudvarnál található metróállomás építkezésén dolgozott munkavédelmi felügyelőként, és Bartoló, a markoló mindennapjaihoz ő szállította az ötleteket. Ezt a belső szemet megőriztem a többi mesénél is, mindig van egy kapcsolatom az adott világhoz, ettől lesz hiteles a történet. Szerintem egy igényes gyerekkönyvben az összes szakkifejezés legyen a helyén. A legelevenebb impulzust a tűzoltólaktanyában kaptam: a kedvemért riadót fújtak, lecsúsztak a rudakon, és megmutatták a feszítő-vágót, valamint a légzőálarcot működés közben. Innen már nem volt nehéz ihletet meríteni. Azért elsőre nem ezt várnám az egyházzene doktorától… Sokan meglepődnek, ha megtudják, hogy eredetileg zenész vagyok, az írás csak a második nyelvem. Mindkét terület jelen van az életemben, az egyik nem zárja ki a másikat. Zeneművészeti szakközépiskolát végeztem, majd a Zeneakadémián diplomáztam, később ugyanitt doktoráltam. De közben folyamatosan írtam, eleinte főleg íróasztallírát. Ami biztosan megkülönböztet sok más írótól: én füllel írok. Mindig hallom, amit írok, elképzelem, ahogy felolvassák, ahogy megszólal, ahogy a nyelv is zenél benne. Amikor este odaguggolok a fiaim (Marci 10, Jácint 8, Donát 5, Nándor pedig majdnem 3 éves) mellé, és belekezdek a mesébe a királyfiról, sokszor félbeszakítanak: “Anya, ne a királyfiról mesélj, hanem a munkagépről!” El kellett fogadnom, hogy őket nem a tündérmesék érdeklik. Sokáig keresgéltem, de nem találtam kedvemre valót gyerekkönyvet. Sok járműves mese van, de egyik se mesél úgy, ahogyan én szeretek. Márpedig a fiaim minden nap tűzoltós meg markolós meséket kérnek… Kénytelen volt tehát írni egyet. Igen, bár Bartoló, a markoló kalandjait valójában egy meseíró-pályázat miatt vetettem papírra. Sajnos az eredeti kiadó végül anyagi nehézségek miatt nem tudta megjelentetni a gyerekkönyvemet, ekkor jött a klasszikus kilincselés a kézirattal. A Manó Könyvek Kiadó sem bólintott rá elsőre, kellett hozzá egy főszerkesztőváltás, hogy kiderüljön: ez a történet jó! Innentől viszont már nem volt megállás. A kiadó eleve sorozatban gondolkodott, ráadásul a kis sárga markoló élményeit nagyon szerették az olvasók. A Kerék Mesék sorozat következő kötetében a szívemnek igazán kedves témát, a tűzoltóságot választottam helyszínül. Bevallhatom: Pedró, a tűzoltóautó karaktere áll hozzám a legközelebb. Pont olyan pörgős, dinamikus, mint én. Gondolom, már az anyaggyűjtés is egy élmény lehetett. A férjem a Keleti pályaudvarnál található metróállomás építkezésén dolgozott munkavédelmi felügyelőként, és Bartoló, a markoló mindennapjaihoz ő szállította az ötleteket. Ezt a belső szemet megőriztem a többi mesénél is, mindig van egy kapcsolatom az adott világhoz, ettől lesz hiteles a történet. Szerintem egy igényes gyerekkönyvben az összes szakkifejezés legyen a helyén. A legelevenebb impulzust a tűzoltólaktanyában kaptam: a kedvemért riadót fújtak, lecsúsztak a rudakon, és megmutatták a feszítő-vágót, valamint a légzőálarcot működés közben. Innen már nem volt nehéz ihletet meríteni. Azért elsőre nem ezt várnám az egyházzene doktorától… Sokan meglepődnek, ha megtudják, hogy eredetileg zenész vagyok, az írás csak a második nyelvem. Mindkét terület jelen van az életemben, az egyik nem zárja ki a másikat. Zeneművészeti szakközépiskolát végeztem, majd a Zeneakadémián diplomáztam, később ugyanitt doktoráltam. De közben folyamatosan írtam, eleinte főleg íróasztallírát. Ami biztosan megkülönböztet sok más írótól: én füllel írok. Mindig hallom, amit írok, elképzelem, ahogy felolvassák, ahogy megszólal, ahogy a nyelv is zenél benne. A gyerekkönyvek mellett oratórium és gyerekkar szövegét is jegyzi zenészként. Négy fiú mellett mikor jut erre ideje? Anyaként annyira oda kell adnunk magunkat a gyerekeinknek, hogy nagyon értékessé válik az idő. Ha bármennyi időm is marad, az egy kincs. Amikor a két fiam iskolában van, egy óvodában, egy pedig alszik, akkor én nem mindig a vasalót kapom fel, hanem azt mondom: most írnom kell! Az írásban az a jó, hogy ha van ihlet, akkor 20 perc alatt is létre lehet hozni valamit. Szerencsére az írásra nagyon könnyen rá tudok hangolódni, ha írok, akkor semmi más nem érdekel. Feltölti az írás? Igen, ahogy a zene is. Szerintem jobb anya az, aki nem fárad bele az anyaságba, hanem igenis van valami, ami feltölti őt. Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan dolgokkal foglalkozom szakmai szinten, amik feltöltenek. Esetleg máris egy újabb gyerekkönyvön dolgozik? Mint a legtöbb író, én sem szeretném, ha beskatulyáznának. Nem lenne szerencsés, ha elkönyvelnének annak a nőnek, aki mindig a munkagépekről ír. Szívesen kipróbálnám magam más műfajokban, a következő időszak az útkeresésről szól. Bartoló, Pedró és Tóbiás még együtt is karácsonyoznak az utolsó kötetben. Lehet, hogy többet nem találkozunk velük? Ha igen, akkor feltétlenül darukkal fognak barátkozni! Imádom a darukat ugyanis, ilyen gyerekkönyv pedig tudtommal még nincs a piacon!   Névjegy: Dr. Mechler Anna Születési év: 1974 Doktori cím: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, egyházzene, 2004 Foglalkozása: zenetanár, karvezető, író, négy gyerek édesanyja Könyvei: Bartoló, a markoló; Pedró, a tűzoltóautó; Tóbiás, a kukásautó   Forrás: nlc.hu