Tartalom   Lütyő királyfi 5 Lázánó és Bíborka 14 Lila királylány 24 Baraka 37 A pálinkás sárkány 62 Almavirág 74 Egy pohár víz 89 Az utolsó óriás 99 Későkása 111   ki2.oszk.hu   A Dóka Péter-féle mesék egyáltalán nem tartják tiszteletben a mesei hagyományokat, hősei egytől egyig különc alakok, „fura szerzetek”. A királylányok nem éppen a legszebbek, vagy „elég kövér, meg kócos”, vagy 43 kiló és halálos beteg, ha meg szép és művelt, magának kell fölkerekednie, hogy délceg lovagját megtalálja. A királylányok megmentésére siető „deli vitézek” sem tűnnek ki képességeikkel: nem tudnak kardot forgatni, nagyon okosnak és bátornak sem mondhatók, leginkább semmihez sem értenek. A királyi udvar hercegnőinek rettegett rablói, a sárkányok pedig otthon házi papucsban és köntösben mászkálnak, pirított gesztenyével és saját verseik, eposzaik felolvasásával kedveskednek foglyaiknak, ha lángot fújnak, azzal éppen csak megperzselik áldozatukat, sőt akad közöttük olyan is, amelyről az a hír járja, hogy nem rabol többé királyleányt, hanem a napot lopja, kocsmázik és pálinkát vedel egész nap. Ám a szereplők mindegyike szeretetre, igaz szerelemre vágyik és ha megtalálja, az örökre szól. Így történhet meg a címadó mesében is az a csoda, hogy amikor a Lila királylány találkozik a Fekete lovaggal és megérintik egymást, a világ eltűnik számukra, és többé nem tudnak egymás nélkül létezni. Nem tudják elengedni egymást kezét, ezért nemcsak együtt esznek és öltözködnek, de a királylány még a mosdóba is elkíséri szerelmét... A kötetbe foglalt, sajátos humorral előadott, kilenc mese a neves észt grafikus, Anne Pikkov karakteres rajzainak kíséretében nagyszerű szórakozást nyújt gyerekeknek, mesekedvelő felnőtteknek egyaránt.   Bagossy Laura   Dóka Péter meséi keserédesek. Szereplői esendőek: királylányok, királyfiak, akik nem a megszokott utakat járják. Sorsuk alakulása kiszámíthatatlan, de pont ettől eredeti és izgalmas. Sosem tudhatja az olvasó, hogy egy mesének a végén sírni fog vagy nevetni, úgy, hogy közben a legszomorúbb történetekben is ott a humor, és a legboldogabbakban pedig a bánat. Olyan, mintha ezek a mesehősök kinőtték volna a saját szerepüket. Megelégelték, hogy a királylányok csak szépek lehetnek és nincs más dolguk, mint a királyfiakra várni. Unják tökéletes életüket, és a műveletlen kérők hadát.  A királyfiak leszoktak a hősködésről. Céltalanok, és hiába indulnak vándorútra, nem találják királyi küldetésüket. A sárkányoknak a sovány és szende királykisasszonyokból lett elege, helyette a kövéreket és nagyszájúakat rabolják el szívesebben. És még az is megesik, hogy szerelmi bánatukban pálinka után nyúlnak.  Ezekben a valóságos mesékben csodálatos szerelmek születnek, mint Lila királylány és Fekete Lovag egymásra találása, akik a mese végére megtanulták elengedni egymás kezét úgy, hogy tulajdonképpen soha nem engedték el többé. És vannak be nem teljesült szívszorongatóak is, mint  a szerelemre vágyó Bíborka és a folyton lázban égő Lázáno tragikus története. Forrás: pagony.hu Szászi Ibolya 9 nap alatt 9 mese… nem azért, mert nem tudok gyorsabban olvasni, hanem, mert ezeket a meséket rekeszizomzattal kell feldolgozni, majd továbbgondolni és -adni gyermekeink számára. Ha továbbadjuk egyáltalán. 9 nap 9 tanulság, és legalább ugyanennyi figura, akik istenigazából egyenként is egész estét betöltően gondolkodtatják el az embert az élet semmiségeinek nagyságáról. Aki elolvassa ezt a mesegyűjteményt, az bizony rádöbben, hogy kabát idén télen sem kell, hiszen nemcsak a mesebeli Fagyországban, de a buszon ülve olvasót is a szeretet, a vidámság és a szerelem fűti, de legalábbis meleg kacagás rázza percekig.   Úgy tartják, hogy a gyermek- és ifjúsági könyv, de kifejezetten a mese írás és annak kategorizálása az irodalom egyik legnehezebb dolga, mert amíg mi, felnőttek széles skálán bolyongva mondhatni bármit elolvashatunk, addig a gyermekünknek szánt könyv kiválasztása rengeteg odafigyelést és átgondolást igényel, hiszen az irodalom oktató, nevelő funkciót is ellát. Nos, ha ez valóban így van, akkor most az elején szeretném leszögezni, Dóka Péter ezzel a könyvvel új irányvonalat hozott létre a gyermekirodalom területén, azt a típusút, amelyet szerintem kifejezetten nem ajánlott gyerekeken tesztelni. Talán viccesen hangzik, de ez a könyv tényleg csak 9 éves kortól ajánlott, viszont akár 99 éves korig – viszont tartós mosolyráncokat és csak több nap után enyhülő nevetőizom-lázat okozhat, így mindenki csak saját felelősségre, és ha nem is orvosi, de minimum valamiféle felügyelet mellett fogjon az olvasásába. Bevallom, hogy bár anyuka vagyok, a könyvet kifejezetten magamnak kértem. Hogy mi fogott meg ennyire, hiszen „öreg vagyok” én már a meséhez?! Anne Pikkov nem épp hagyományos, sőt, kifejezetten rendhagyó és vagány illusztrációi a nem mindennapi mesehősökről (duci, flegma, feminista királylány, magányos, alkoholba menekülő, nagyon is emberi tulajdonságokkal felruházott sárkány, bánatosan sírdogáló óriáslány, lestrapált, tudományát vesztett életművész varázsló). A grafikusnő elmondása szerint a legnagyobb kihívást számára az általam amúgy is imádott, de új oldalukat megismerve még jobban megkedvelt sárkányok ábrázolása jelentette. A sárkányoké, akik olyanok, mint az emberek, olykor lusták, ügyetlenek, néha szerelmesek, de leginkább frusztráltak és gondterheltek, és már a rosseb se tudja, hogy pontosan hány fejűek, hiszen ennyi gonddal egy fej is sok… hogyne kacagna sírva az ember az ötlettől, hogy mégis akad olyan királylány, aki sárkányt választ élettársnak/párnak. Anne Pikkov és Dóka Péter egyértelműen rokonlelkek: ráéreztek egymás mondanivalójára, pontosan értették, és a legjobb irányba terelték démonaikkal küzdő, boldogságukért harcoló, kicsit gyagyás, de borzasztóan szerethető hőseiket, hogy azok azt fejezzék ki, amit kell. Tudomásom szerint az író azt akarta, hogy nagyon intenzív legyen a könyv, nem az a szabvány királylányos történet. Úgy gondolta, hogy az illatok, szagok, képek együttesen hassanak az olvasóra. Nem tréfás, csűrt-csavart mondataival szeretett volna érvényesülni, hanem egy kézzelfogható és minden érzékszervvel tapasztalható és átérezhető élményt szeretett volna átadni olvasói számára. Alapvetően egyébként nem 9 mesét írt, hanem jóval többet gondolt a könyvbe… de ebben a kilencben tudta sallang nélkül elmondani, amit elsősorban a szerelemről, a pár- és társkeresésről szeretett volna. Nem mellesleg kedvenc írója, Sálinger Kilenc története előtt szeretett volna titkon tisztelegni így.    Nos, fel kell készítenem azokat, akiket felcsigáz a gondolat, hogy elolvassák a könyvet, mert nyitottak a különlegesen gyermeki, de mégis felnőtteket megcélzó, poénos mesékre, hogy ez nem az a világ, ahol minden történet úgy végződik, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. A királylányokat itt nem mentik meg, viszont minden hős elnyeri méltó jutalmát, és ha csak pillanatokra is, de átélheti a világ legszebb érzését, a felhőtlen szerelem mágikus csodáját – olykor rózsaszín homályban, máskor szürke ködben, de mindenképp mulatságosan, imádnivalón lila mese-köntösben. Forrás: ekultura.hu