Tartalomjegyzék: Olívia és a puszimanók A legkülönlegesebb ruha Az éjszakai munka A rossz álmok jönnek, mennek Habkönnyű lakoma Pihe-puha otthon A délutáni alvás A barátság örök     mindennapkonyv.hu   Ha ismerős az a helyzet, amikor az apa hamarabb alszik el, mint a gyerek, akkor érdemes nektek is kipróbálnotok Tóth Anikó Dóra Puszimanók című alvássegítő könyvét.   A mesekönyvben két történetet olvashattok. A kerettörténet egy szőke hajú, kék szemű kislányról szól, aki nehezen alszik el. Egy napon ezért édesanyja mesélni kezd neki a varázslatos puszimanókról, akik az emberek számára elhozzák az álmot. Ezek a lények egészen aprók, a felhők között laknak, így nem véletlen, hogy a ruhájuk is felhőből készül. Felhőházakban laknak, felhőtortát esznek és minden este holdsugarakon csúszdáznak le  a Földre, hogy álmot hozzanak. És hogy miért hívják őket puszimanónak? Mert addig puszilgatják a szemhéjadat, míg el nem alszol. Tóth Anikó Dóra egy különleges meseuniverzumot hozott létre, melyben a gyerekek biztonságban érezhetik magukat, miközben a fantáziájuk szabadon szárnyalhat. A mesevilág tökéletesen alkalmazkodik mágikus világképükhöz, sőt rá is játszik. A gyerekek nyelvén magyarázatot ad olyan – a kicsik számára sokszor nem egyértelmű – kérdésekre, hogy például miért kell aludni, miért van szükség a délutáni alvásra, vagy hogy miért vannak rossz álmaink?   olvasshazait.blog.hu Anikó nagy vágya, hogy egyszer gyermekeknek fog történeteket írni, most megvalósult. A Puszimanók történetét saját unokahúga ágya mellett találta ki, akiről a könyv főszereplőjét is elnevezte. Mivel Olívia tagadhatatlanul imádta ezeket a meséket, nem volt kérdés, hogy azonnal papírra is vesse őket. A könyv tizenkét rövid fejezetből tevődik össze, melyek központjában Olívia és anyukája áll. Az alap koncepció, hogy a kislány nehezen tud elaludni, ezért szereti ha mesélnek neki. Apuka meséi nem bizonyulnak elég hatékonynak, így édesanyja egy saját maga által kitalált történettel próbálja meg álomba szenderíteni csemetéjét. Így születnek meg a puszimanók. Legfőbb feladatuk, hogy holdsugáron lecsúszva addig puszilgassák az emberek szemhéját, míg az le nem csukódik. Mint az egyik történetből kiderül, a délutáni alváshoz a napsugarak segítségét is igénybe veszik. Mindenkinek saját puszimanója van, még a felnőtteknek is.  A történetek nagyon egyszerűek, nincsenek túlbonyolítva. Fejezetenként tudunk meg egyre többet és többet a puszimanókról, akik olyan aprók, mint egy porszem, és olyan könnyűek mint egy szempilla, ruhájuk felhőből van, sőt felhőtortát is tudnak sütni. Tehát az elsődleges cél, hogy minél többet megtudjunk róluk. Az alcím nagyon találó, olvasás közben még én is majdnem elaludtam, együtt ásítoztam Olíviával. Az egész könyv hangulata, a képek, minden az alvásra ösztökéli az olvasót, ami a fáradt anyukáknak biztosan jó fegyverül szolgál majd altatáskor. A kedvenceim Napcica és Holdkutya lettek, bár még nem derült ki róluk olyan sok minden, viszont maga az elnevezésük is nagyon cuki.  "(...) a napcicáknak aranyszínű a bundája, a holdkutyáknak pedig ezüst." A kemény táblás kötet gazdagon illusztrált, nagy betűkkel szedett, könnyen olvasható. Minden fejezetcím különböző színű betűvel van szedve, ami szerintem nagyon jó ötlet volt. Az illusztrációt Nemes Takách Kata készítette. Ezt illetően kettős érzelmeim vannak, ugyanis nem mindegyik kép nyerte el a tetszésemet, vannak viszont kiemelt kedvenceim, amiket akár még egy gyerekszoba falán is el tudok képzelni. Színvilágát tekintve igen intenzív és látványos, a kicsiknek kifejezetten figyelemfelkeltő. Nem árulok el titkot azzal, hogy az első rész csupán bevezetése volt a második kötetnek, amiben majd alaposabban is megismerhetjük puszimanóink mindennapjait. Engem nagyon érdekel mivel töltik azt az időt, amikor Olívia például játszik, hiszen az már kiderült, hogy nagyon sok munkájuk van. Vajon mik lehetnek azok?  Ajánlom kétéves kortól a gyerekeknek, és minden anyukának, aki nehezen tudja rávenni csemetéjét az alvásra.    Részlet a mesekönyvből: Olívia és a puszimanók     – Anyu… Anyu… Anyu… Anyu… – duruzsolta halkan Olívia, a szőke, kék szemű kislány, egészen addig, amíg az anyukája be nem nyitott a szobájába. – Már megint nem tudsz elaludni, édesem? – kérdezte ásítozva. Olyan álmosnak tűnt, hogy Olívia azt hitte, állva el fog aludni. – Nem – szipogott a kislány. – Mesélsz nekem? – Ehhez egy kicsit késő van, ráadásul apu már két esti mesét is mondott ma – dorgálta meg egy picit az anyukája. – Ma? Az tegnap volt – kuncogott Olívia, miközben a cicás takarója szélét morzsolgatta. – Na jó, de ez most már tényleg az utolsó. Hm, na lássuk csak. Még nem meséltem a puszimanókról, ugye? – kérdezte egy cinkos mosoly kíséretében. – A puuuuszimanókról? – kerekedett el a kislány szeme. – Még soha! De a puszimanók máris tetszenek. Nagyon aranyos nevük van! – Hát jó, akkor most elmesélem, kik azok a puszimanók. Jó lesz? – Jó – felelte Olívia, azzal hanyatt vágta magát. Alig várta, hogy kezdődjön a mese. – Mindenkinek saját puszimanója van – kezdett bele az anyukája. – Azért nem láttad a saját puszimanódat még sohasem, mert ő kisebb, mint egy porszem. Lehetetlenség észrevenni. De azért most elárulom, hogy néz ki, ha egyszer, valami csoda folytán mégis észrevennéd, akkor felismerd. Ez azért fontos, mert a puszimanók ki nem állhatják, ha összetévesztik őket a tündérekkel, vagy mondjuk a mezei törpékkel. Te sem szereted, ha a nagyi összekever az unokatestvéreddel, ugye? – Ugye! – vágta rá Olívia. – Hát, az ilyesmit a puszimanók sem szeretik. Tudod, ők sok mindenben hasonlítanak rád, de azért velük még a nagyi sem keverne össze. – Miért nem? – kérdezte a szöszi kislány. – Először is azért, mert te ugye nagy vagy, a puszimanók viszont olyan picik, mint egy porszem, és olyan könnyűek, mint a szempillád. Ezenkívül neked rózsaszín a bőröd, nekik viszont arany, mint a nap sugarai. A hajuk is teljesen más, mint a tiéd. Az ő fürtjeik nem szőkék, barnák, feketék vagy vörösek, hanem ezüstösek és csillogók, mint a holdfény. Nagyon különlegesek, ugye? – Ugye – ásította Olívia, azzal egy szempillantás alatt elaludt. Az anyukája ekkor jól betakargatta, majd puszit adott a homlokára, aztán ő is nyugovóra tért.