A sorozat köteteinek ismertetése   (1) Maléna kertje (2) Krtéta-rajz (3) Derűs hétköznapok   Zólya Andrea Csilla Homokszemek között, szabadon Molnár Krisztina Rita meseregénye olyan utazásra invitálja a felnőtt és gyerekolvasókat, amelynek során nemcsak egy mai tízéves kislány és barátai napjainkban játszódó története bontakozik ki, hanem különböző világok kultúrköreinek gazdagságára és a más-más hagyományok sokszínűségére is ráláthatunk. Mindhárom rész a térbeli és időbeli távolságokon felülkerekedve lenyűgöző természetességgel és magabiztossággal navigál bennünket az olykor egymástól távol eső kultúrák között. Így elevenedik meg az egyiptomi, a kínai, a görög és a magyar kultúrkörök hagyományvilágának egy-egy szelete. Máli, Luca és Janó történetét követve a jelenben járunk, de folyton felsejlik a múlt egy-egy régi időkből előbukkanó alakon vagy az ük-ük-ükszülőkön keresztül, mint ahogy fontos az is, hogy a különböző kultúrák fokozatos megismerésével a főszereplők saját magukat és egymást is egyre jobban megértik és megismerik. A Maléna-sorozat voltaképpen egy mai családregény. A napjainkban játszódó események megjelenítése közben apránként megszólalnak a főszereplő kislány családjának több generáción átívelő történetei. Általuk a meseregény rávilágít, segít beazonosítani és egyúttal kimondani a felnőttek és a gyerekek dilemmáit, szorongásait és vágyait, másrészt pedig elindít(hat)ja és medret ad(hat) szülő és gyerek, gyerek és gyerek közötti párbeszéd számára. Tulajdonképpen olyan örök emberi témák kerülnek terítékre a gyerekek és a felnőttek szemszögéből is megmutatva, amelyek mindig is fontosak voltak. Többek között ezekkel a kérdésekkel szembesülünk: mi a család, voltaképpen és mi tartja össze, a régen élt ősök milyen hatással lehetnek a mindennapjainkra, mitől otthon az otthon, hát a barátság, milyen az igazi ajándék, mire vágyunk és mitől leszünk boldogok, hogy tudunk másnak örömet szerezni? hogy lehet feldolgozni és túlélni egy szerettünk elvesztését vagy hogyan visszük őt tovább magunkkal az emlékeinkben? Egy mai fejlődésregénnyel van dolgunk. Az indító képsorokban a főszereplő kislányt, Malénát/Málit láthatjuk, aki magányosan igyekszik eleget tenni kötelezettségeinek: egyedül tanul, gyakorol, külön órákra jár, eszik. Ebből a monotóniából billenti ki Szibill a tücsök, Bicajos a postás és az újonnan megismert maszatos képű Janó. Ahogy egyre szorosabbá lesz közöttük a barátság, úgy válik egyértelművé, hogy az a szerepkör, amibe Máli és a szülei sodródtak, már nem tartható fent. Alapvetően egy napjainkbéli dilemma fogalmazódik meg: mire is lehet valójában szüksége egy gyereknek (és a családjának), egy virtuális köldökzsinórként is működő – s ha már kislány, akkor a nemi sztereotípiák skatulyáit is éltető – rózsaszín mobiltelefonra, vagy pedig több közösen töltött időre és a kertben egy fára épülő faházra, ahova el lehet rejtőzni, együtt figyelni a természet zsongását, ahol saját világot és otthont lehet teremteni, ahol megállhat az idő, ahol megszűnik a rohanó világ és ki lehet lépni legalább kis időre a napi taposómalomból? A válasz pedig egyértelmű, miáltal a sorozatot az életöröm, az élet tisztelete, szeretete járja át. Ez fogja össze a kötet egymásra épülő jelentésrétegeit, utalva arra, hogy nem csak a mai gyerekek és családok számára létfontosságú e kérdés, hiszen a több ezer éves műalkotások keletkezésekor is az volt. Élni jó és az élet szép! Ezt sugározza a köteteket erősen átható zeneiség, a szereplők történetei, Szibill meséi, a rengeteg finomabbnál finomabb étel és ital receptje, illetve az is, ahogy meghatározza a három kötetet szemléletét a humor. Az élet valódi kérdései és örömei nagyítódnak fel. Remekül szemlélteti a regény, hogyan vesztik értelmüket és szorulnak háttérbe a pózok, a sztereotípiák és az álságosság. Ezt talán legjobban a zongoravizsgán Máli mokaszinján gúnyolódó anyukával való találkozás jelenetében kiütköző erős kontraszton keresztül láthatjuk. A meseregényben kulcsfontosságú az időhöz való viszony: mennyi és milyen időt adunk magunknak, egymásnak, a barátoknak, a családnak és másoknak? A Maléna kertje elején a szereplők kötelezettségeik rabjai, a Kréta-rajzban a gyerekek a naplóik révén megpróbálják a megélt események időrendjét megragadni, a Derűs hétköznapok szintén az idő fontosságára figyelmeztet azzal, ahogy megmutatja miként gyűjthetők a megélt percek. Míg az első részben a rohanás és az időtlenség ellentétének megtapasztalása dominál, addigra a második és harmadik részben már megélt idő rögzítése kap hangsúlyt. „Az időt szabadon kell engedni. A beszélgetés, a mesélés, a ciripelés ideje attól szép, hogy nincs üvegbe zárva” – figyelmeztet Szibill, a meseregény varázslatos figurája az öreg bölcs tücsök. (32.) Ilyen értelemben Molnár Krisztina Rita regénye egyfajta terápiás mű. Az ábrázolt családtörténetek révén rávilágít a döntések következményeire, ahogy szemlélőként végigvezet bennünket több választható útvonalon, amivel az olvasót saját döntései meghozatalában is segít(het)i. Főleg Málin és a szülein keresztül láthatjuk, hogyan tanulják, keresik az egyensúlyt a kötelezettségek és a közösen megélhető pillanatok között. Szibill segít megtalálni a rohanás és az időtlenség között az egyensúlyt, amikor otthonossá válik számunkra is a jelen. Az ő példája világít rá, hogy valójában nem a számok számítanak, nem tudható, hány éves. De értelmetlenné válik az is, hogy a gyerekek megszámlálják a homokszemek révén, mennyi lehet még a varázstücsöknek hátra, hiszen nem tudni, a homokszemek közül melyiket is kell számolni. Ez a felismerés egyben egy igen erős archetipikus képe a regénynek, megjelenik benne a mindenkori ember örök frusztrációja: kezében tart valami fontosat, miközben tudja, még ott van az ujjai között, de érzi, mégsem tarthatja vissza, akárcsak az ujjai között kipergő homokszemeket. Az időmegragadása szempontjából zseniális a Maléna kertjében a jelenet, amikor a gyerekek versmondás közben rájönnek az időmérés rejtélyére. Ezek jegyében a meseregény nem csak együtt örülni, közösen megélni és tartalommal telíteni tanít az időnket, hanem elengedni és elfogadni a távozást (is). A Maléna-sorozat mindhárom kötetében központi helyet kap a gyerekek világban való tájékozódásának segítése a legkülönfélébb ismeretek szerteágazó és bonyolult összefüggései között vagy a mindennapokban, akárcsak a legkifürkészhetetlenebb érzések és vágyak között. Végig követhetjük, ahogy kinyílik a világ egy nyolc-tíz éves gyerek előtt és ahogy tartalommal töltődnek a különféle kifejezések, mint például az utcagyerek fogalma vagy Kréta sziget neve annak megjegyzése közben. Az összekuszálódott kifejezések jelentésének tisztázásakor többször bontakozik ki komikus jelenet. Ilyen amikor Máli próbálja megérteni, hogyan lehetséges, hogy anyának a múzeumban a szobrok és a sok munka megeszik az idejét, hiszen már járt ott és látta, azok egyáltalán nem ettek semmit, csak álltak dermedten, hidegen és fehéren, mint a hóemberek. „Csak félig-meddig értette anya magyarázatát, mert nem tudott másra gondolni, mint arra, ahogy a szobrok lassan megmozdulnak, és nagy falatokban, csöndben megeszik az időt. Anya idejét, ami miatt aztán neki mindig csak anya hangja marad.” (10-11.) Hasonló nehézségekbe ütközik az apukája karrierépítésének megértése során, mivel „a karriert egy nagy csillogó-villogó, fényes üvegépületnek képzelte a városközepén, de nem értette, minek azt még építeni, valószínűleg már így is épp elég magas, olyan régóta építi apa”. (13.) E kiemelt példák nemcsak arra mutatnak rá hitelesen, hogy hogyan gondolkodik és ismerkedik környezetével egy gyerek, hanem azokra a nehézségekre is, amelyekkel egy mai gyerek és a családja szembesül, miközben a temérdek munkájukkal és kötelezettségeikkel elfoglalt szülők mellett a gyerekek sokszor magukban kénytelenek a világot (meg)tanulni, keresni és megtalálni benne a helyüket. A meseregény számos erénye közül ez az egyik legfontosabb, ahogy ezekkel a kérdésekkel szembesít. Három mai család tanulófolyamatába és fejlődéstörténetébe avat be a három gyerek párhuzamos, de sok szálon összefűződő története révén. E családok döntéshelyzeteivel, azok folyamataival és következményeivel szembesülünk felnőtt és gyerekolvasóként, mint ahogy azt is láthatjuk, hogy a tévedéseket és a rossz döntéseket van, amikor jóvá lehet tenni, és lehet időnként visszaút a pusztulásból. Többszörösen meghatározza a meseregényt az átváltozás-motívum. Erre utal a könyv borítóképén látható Ovidius verseit megjelenítő szövegtöredékek vagy a Maléna kertjében levő nyugalmat adó tölgyön és hársfán keresztül az Ovidius Metamorphoses című könyvéből ismert Philemeon és Baucis mítoszára való utalás. Szorosan összefonódnak az Ovidius-mítoszok és Maléna napjaink-béli története, miközben a regény teljesen átitatódik az európiai kultúrhistória jegyeivel. A több ezer éves, több kontinenset és tengereket megjárt Szibill mesébe illő alakja szintén kulcsfontosságú e kontextusban, valójában valaha embernek született, csak idő közben egy „nagyhatalmú úr” átváltoztatta apró fekete tücsökké. Ebbe a sorba illeszkedik a Luca karján levő gipsz macskamúmiává való átváltozása, de ugyancsak ide tartozik Máli és Janó családjának egy időben végbemenő megújulása. A munkájukkal elfoglalt szülők ráébrednek arra, hogy a gyereküknek elsősorban a velük való együttlétre lenne szüksége, másrészt a darabjaira széthullott család is olykor újra megtalálhatja a teljességet. Talán részben a gyerekek és szüleik kapcsolata milyenségének köszönhető, hogy a regényben kiemelt helyet kapnak az állatok, sok esetben egyfajta helyettesítő szerepkörrel ruházódnak fel. Luca például több házi kedvencet is kap ajándékba szüleitől a törpesüntől, a tengeri malacokon át a szárazföldi teknősig és a zebrapinty párig, hogy legyen kivel és mivel lefoglalnia magát és ne hiányozzon neki egy testvér. „Nem is volt egyedül, mert a szobája olyan volt, mint egy kisállatkert.” (68.) Málinak viszont sokáig az egyetlen igazi bizalmasa a beszélő varázstücsök, aki a kertjükben lakik. Miközben a szülőkkel a személyes kapcsolata leginkább a reggeli és az esti futólagos találkozásokra, a feladatokra emlékeztető cetlikre és a köztes telefonbeszélgetésre korlátozódik, addig Szibill egyszemélyben válik a kislány igaz barátjává, támaszává, nevelőjévé és mesterévé. Ő az, akivel mindent meg tud beszélni Máli és ő az, akire mindig lehet számítani. Ugyanakkor szimbolikus, hogy a legapróbb szereplő, egy tücsök lesz a regény kulcsfigurája, aki fokozatosan megváltoztatja a szereplők életét, tudniillik Molnár Krisztina Rita regényének egészére jellemző, hogy a figyelmünket környezetünk legparóbb részleteire és azok értékére irányítja. Szibill tanításai a meseregény gyerek és felnőtt szereplőinek egyaránt biztos támaszt nyújtanak a világban való tájékozódásban.  A tücsök bölcs kijelentései tovább erősítik az első kötetben található, a gyerekek látóterét szélesítő glosszák tanításait, amelyek a meseregény folyamán előbukkanó új ismeretek és fogalmak magyarázataiként ékelődnek be a meseregény szövegterébe.Ugyan elsőre kissé szokatlannak hathat, ahogy a keretbe foglalt glosszák meg-meg törik a meseregény szövegfolyamát, viszont meg is könnyítik a megértést azzal, hogy az olvasást hosszabb ideig megszakító keresgélés nélkül, magyarázatokat kaphatunk az épp bemutatott fogalmakról és ismeretekről. Ezek a szövegbe ékelt glosszák remekül rávezetik a gyerekolvasókat is az emberi tudás szerteágazó gazdagságára, nyelvünk és a szövegek többszörösen rétegzett voltára azzal, ahogy láthatóvá teszik ismereteink felfejthető rétegeit. Máli és barátai történetét megelevenítő sorozat második és harmadik kötetében szintén meghatározó a szövegbe beépülő ismeretterjesztő textusok jelenléte. Ugyan a második rész, a Kréta-rajz egy másfajta dramaturgia szerint folytatja Máli, Luca és Janó történetét. Az egyes szám harmadik személyben mesélő narrátor hangját itt felváltják a gyerekszereplők első szám első személyben írt naplóbejegyzései, vagyis a nyári szünidőt három különböző helyen töltő gyerek egymásnak írt élménybeszámolói. Janó naplórészében a balatoni és az otthoni élményei az értelmezőszótárból bemásolt szócikkekkel egészülnek ki, Luca élménybeszámolói egy gazdálkodó vidéki nagycsalád mindennapjaiba és a falusi szokásvilág rejtelmeibe avatnak be. Máli aprólékos beszámolója az élményein túl igyekszik a legteljesebben megragadni és ismertetni a Krétán és a görög szigeteken megtapasztalt kulturális hagyaték mérhetetlen gazdagságát. A Derűs hétköznapok töredékesen folytatja a gyerekek történetét miközben a hangsúly áttevődik a hétköznapok gyakorlatias ismereteinek széleskörű ábrázolására a receptektől az évszakokhoz kötődő fontosabb teendőkig. E kalendáriumban az olvasó is, mint alkotótárs kap teret a lehetséges bejegyzései számára kihagyott üres oldalak révén, aminek előzményét már a Maléna kertjében is megtaláljuk. (101.) A meseregény e műfajok bevonásával, váltakoztatásával, illetve ötvözésével egyúttal különféle olvasási gyakorlatokba vonja be az olvasót. Simonyi Cecília illusztrációi vizuálisan remekül leképezik Molnár Krisztina Rita meseregényének sokrétűségét, gazdagságát és a belőle áradó harmóniát. A képek lágy vonalvezetése és színhasználata teljes szinkronban és egységben van a szöveggel. Kiemelt helyet kap főleg a Maléna kertje illusztrációin az apró részletek és a töredékek felfejtése, valamint újból élettel telítésük. Visszatérő motívum a különböző alakzatokat felvevő több nyelvet és kultúrát (latin, görög, magyar) megidéző szövegtöredékek, amelyek izgalmas vizuális játékot teremtenek. Sok esetben a régi szövegek textúrájának egy-egy darabkája sejlik elő a képek egy-egy részletében. A szövegtöredékek és a betűk is képekké változnak, s egyúttal segítik megérteni, felfejteni és továbbgondolni a regényt sűrűn átszövő jelentésrétegek egymásba simulását. Ilyen szövegtöredék a Maléna kertje borítóján előtűnő „Ovidius versei” szókép, ami erősíti a regény egyik központi mitológiai utalását, a Maléna kertjének nyugalmát adó tölgyfa és hárs révén megidézett Ovidius Philemon és Baucis történetét. A meseregény három kötete olyan könnyed természetességgel itatódik át egy nagyon nagy és szerteágazó műveltséggel, mint ahogy a muszaka rétegeit fűszerezi a fahéj. Az olvasó pedig maradéktalanul átadhatja magát Maléna lebilincselő történetéből áradó harmóniának és az igen gazdagon felvonultatott kulturális ízorgiák élvezetének.