1. A kiskutya, aki unikornis akart lenni   Kiadás éve: 2019. október Oldalszám: 160 Mindig légy önmagad - kivéve, ha lehetsz unikornis is! Milli, a mopsz épp karácsony előtt veszíti el az otthonát, de szerencsére Anna családja befogadja egy hétre. A játékos kedvű kiskutya nagyon megszereti Annát, és nagyon szeretne örökre vele maradni. De Anna nem vágyik kutyára - ő egy unikornist szeretne, legalább is Milli szerint. Sikerül-e Millinek unikornissá változnia? Ha rájönne, mit kell ehhez tennie, akkor talán valóra válhatna az álma, hogy otthonra találjon.   foxbooks.hu   Micsoda nyerő felhozatal! Egy édes pici mopsz, egy fenséges unikornis, és egy igazi karácsonyi csoda egy bűbájos, melegszívű könyvben! A kiskutya, aki unikornis akart lenni humorral átitatott, könnyed története mindenkit megérint, és már most nagyszerűen ráhangol az ünnepekre. Összetevők: egy csipetnyi édes esendőség, jó adag vidámság, és egy giga kanál önzetlen szeretet. Na meg mindez egy szuper üzenettel megfűszerezve. Ne feledd: mindig légy önmagad (kivéve, ha lehetsz unikornis is)! A történet főhőse, a csupaszív Milli, egy apró mopszkölyök, akinek a legfőbb vágya, hogy majd szerető gazdára leljen. Öten vannak testvérek, és aznap töltik be a 12. hetet. Ma jönnek el értük az új gazdáik, hogy magukkal vigyék őket az örökre szóló otthonukba. Minden kutya tökéletes gazdiról álmodik. Habár a tökéletes mindegyiknek mást jelent… A legmozgalmasabb kis mopsztesó például olyat szeretett volna, amelyiknek óriási kertje van. A legtorkosabb ínyenc gazdira, a leglustább szundikálós gazdira vágyott. De Millinek csakis az számított, hogy nagyon szeressék majd… "Minden kutyának megvan a tökéletes gazdi párja." Természetesen mindent meg is tett, hogy így legyen… Oké, néha talán nem találta meg a legjobb módját ennek, de nagyon igyekezett! Már két hónapja élt együtt új gazdájával, Susannel, és morcos szürke macskájával, Mishával. Tudta, hogy nagyon szerencsés kiskutya, hiszen volt bársonyos kutyaágya, a hét minden napjára más csillámos nyakörve, sőt arany tálkája is, de… de a gazdája mindig túl elfoglalt volt ahhoz, hogy foglalkozzon vele. Lelkesedése és odaadása ettől függetlenül töretlen volt. Talán új gazdájának túlzottan is. Amikor ugyanis hazaért, Milli alig tudott betelni vele. Boldogan csaholta, körbeugrálta, szaladgált, játszani hívta… "Mikor megy már bele abba a ráncos fejedbe, tökmag, hogy az emberek nem értik, amit mondasz?" Amikor pedig kötélhúzást játszottak Susan magassarkújával, és ő lendületből hátra esett, Milli boldogan rohant oda, hogy megnyalogassa az arcát, és gratuláljon neki a győzelemért… Egyszóval a kis mopsz nagyon oda tette magát, és soha nem halasztott el egyetlen alkalmat se, hogy az odaadását kifejezze. Egy nap, amikor Susannak mint mindig, most is mennie kellett, Milli úgy döntött egyedül mókázik egy kicsit… Megnézegette a SSSHHH újságokat, aztán folytatta a mókát a PLACCS vizes tálkával, amitől minden olyan nedves lett. Sebaj, gyorsan megszárította a bundáját a trendi kanapén, aztán RECCS hancúrozott egy jót a párnával, és OHHH, de szépen szálltak a tollak a levegőbe! Sikerült el is kapnia párat, igaz, közben CSATT, leütött egy vázát is, majd KATT véletlenül bekapcsolta a távirányítóval a tv-t, és akkor…, nos akkor egy csodálatos dolgot látott… Egy fehér lovat, aminek ragyogó, szivárványcsíkos szarva és csillogó sörénye volt, és színes szárnyával csapkodva repült az égen. Csillámka vagyok én, a varázs unikornis, Teljesítem kívánságod, bármilyen nehéz is! Légy mindig önmagad, bárki is legyél, Hacsak nem lehetsz pontosan olyan, mint ÉÉÉÉÉN! Annyira menő! – gondolta Milli, és boldogan elszenderült a kanapén, amikor is NEEEE! élénk sikoltozásra ébredt. A padlón ugyanis mindenfelé üvegszilánkok, újságfecnik és tollak hevertek. A fehér kanapé csupa szőr és piszkos mancs nyom volt. Susannél betelt a pohár. Felkapta a mopszkölyköt (Juhéj, végre együtt mehet valahová a gazdival! ) és elrohant vele… de nem közös kalandra, ahogy remélte, hanem egy kutyamenhelyre. Milli egyik pillanatról a másikra gazdátlan lett. De másnap egy kedves család lépett be a menhely ajtaján. Szeretett kutyájuk fekvőhelyét hozták magukkal, akit nemrég elveszítettek. A kutyák mind a kerítéshez siettek, és hátracsapott füllel, szomorú tekintettel próbálták elérni, hogy az emberek megsajnálják és hazavigyék őket. A család nagyon szomorúnak tűnt, különösen az az unikornis-pólós kislány, ezért Milli odament hozzá, és megnyalta a kezét, hogy felviduljon. Így esett, hogy a kis mopszt hazavitték az ünnepekre, és kapott egy újabb esélyt. De igyekeznie kellett, mert ez a meghívás csakis karácsonyig szólt! "Milli tett pár lépést, és beleszimatolt a levegőbe. Susan lakásának virág-, takarítószer- és macskaalom illata volt. ennek a háznak inkább koszos tornacipő, leves- és zsírkrétaszaga. Tökéletes! – gondolta Milli, és mélyen beszívta az illatot. Pont olyan volt, amilyennek egy lakásnak lennie kell. " Milli felfedezte a lakást, megismerkedett anyával, apával, Finnel, a kamasz fiúval, Rubyval a kistesóval, és a drága Annával is közelebbről. Minden nagyon otthonos volt, és minden olyan meleg és jó. Amikor pedig befészkelte magát a lányok közé, már tudta, hogy hazaérkezett. De tisztában volt vele, hogy ez még nem az örökre szóló otthona, és csak akkor maradhat ott, ha a család megkedveli, mielőtt eltelnek az ünnepek. Eldöntötte hát, hogy mindent megtesz, hogy ez így is legyen! Tudta, hogy nincs könnyű dolga, mert ez a kedves család talán még nem áll készen arra, hogy egy új kutya – Finn szerint ráadásul egy tökmag! – az életük része legyen. De Milli nem adta fel ilyen könnyen. Igyekezett kivenni a részét a családi életből, és amiben csak tudott, ő is részt vett. Segített a spagetti főzésben, még a karácsonyfa díszítésben is – több, kevesebb sikerrel, ugye. Napról napra egyre jobban megszerette őket, és sok vicces igyekezete ellenére talán ők is egyre jobban megkedvelték. Egy dolog miatt volt csak szomorú… Annának, az ő Annájának a legfőbb vágya nem az volt, hogy kiskutyája, hanem hogy unikornisa legyen. Milli ezért eldöntötte, hogy minden tőle telhetőt megfog tenni azért, hogy belőle is igazi unikornis legyen!   muveszetnyelve.blogspot Az alaptörténet szerint Milli, a kölyökkutya mopsz, megérett korban arra, hogy az igazi gazdijához adják. A kutyusnak csak egy kívánsága van, az, hogy olyan gazdája legyen, aki szeretni fogja őt. Ám nem mindenki érdemli meg azt, hogy állattartó legyen..  Vajon Milli első körben megtalálja az igazi társát? Azt hiszem ennyi elég a történetről, mert elég rövidke a regény, plusz kis alakú és még gyerekkönyv is, így könnyen a kötet felénél lehet járni, ha arról van szó, hogy össze kell foglalni a cselekményt tömören. Egyébként elég feszes tempójú műről van szó, ami a kategóriája miatt nagyon összefoglaló módon írja le az egyes eseményeket, vagyis rohanunk ezerrel a végkifejlet felé. Ami, teszem hozzá, egyáltalán nem baj, sőt a sztori egész izgalmas, tényleg izgultam a kis kutyusért. Általában nem szoktam szeretni, felnőtteknek szóló regényeknél nagyon megszólom, de itt és általában a kisebb korosztálynak szólóaknál nem lehet hibaként felróni és ennél a regénynél egyébként sem probléma, hiszen egyáltalán nem zavaró ez a rohanós tempó. Milli valószínűleg annyira aranyos, ártatlan, édes, hogy már csak az ő cukisága elviszi a hátán az egészet. Ahogy csetlik és botlik pedig egy külön említést érdemel. Imádtam úgy, ahogy van. Egyes szereplők szintén aranyosak, kedves hangulatot tudnak teremteni a Karácsonyhoz, míg mások által előtérbe kerül egy fontos üzenet, ami ezen az ünnepen megjelenő problémára hívja fel a figyelmet, mégpedig arra, hogy az állatok nem díszek és felelős döntés egy apróság gazdájává válni, ami nemcsak az ünnep utolsó napjáig tart, hanem évekig. Nagyon jó üzenet, kedves köntösbe csomagolva. A kiadás egyébként nagyon tetszik nekem, imádom a borítón lévő csillogó hópelyheket, amik élőben ezerszer jobban néznek ki a kutyussal együtt, nem viccelek, kb. negyed vagy fél órát töltöttem azzal, hogy megmutattam a környezetemnek mennyire aranyos Milli a fedőn. Túláradó lelkesedésem már megszokták, úgyhogy nem néztek rám furán, cserébe én meg boldog voltam, hogy mutogathattam milyen aranyos könyvem van. A műben található illusztrációk szintén szépek, kedvesek, de nem olyan cukik, mint a borítón szereplő kép, úgyhogy picit jobbat vártam, de hát ez a színek ereje. A regény tehát szívmelengető és a végén kijelentettem, hogy nekem nemcsak egy cuki mopszra van szükségem, hanem egy olyan kutyura, aki mopsz és unikornis akar lenni. Úgyhogy ajánlom, Karácsonyra tökéletes olvasmány, aminek fontos üzenete is van.   2. A kiskutya, aki rénszarvas akart lenni Kiadás éve: 2020. október 10. Oldalszám: 160 Molly a mopsz egy újabb ünnepi történettel tér vissza. Amikor a családjánál bajok vannak, és nem tudnak igazán ünnepi hangulatba kerülni, Molly elindul az Északi sarkra, hogy segítsen rajtuk. Anna családjának rengeteg gondja akad karácsony előtt, és mindenki megállás nélkül zsörtölődik. Milli, a kis mopsz azt kívánja, bárcsak rénszarvas lehetne, hátha akkor vissza tudná hozni az ünnepi hangulatot. Sárgarépát eszik, próbál agancsot és világító piros orrot szerezni, de egyik terve sem válik be. Ráadásul sok galibát okoz, amivel csak tovább rontja az otthoni helyzetet. Végül úgy dönt, nincs más megoldás: el kell mennie az Északi-sarkra, hogy magától a Mikulástól kérjen segítséget!       3. A kiskutya, aki nyuszi akart lenni Oldalszám: 160 Megjelenés: 2021. február 04.   Új kedvenc érkezik a családba... és Milli egyáltalán nem örül neki. A kis mopsz gazdája, Anna befogad egy nyuszit, amitől a kutyus úgy érzi, hogy háttérbe szorul.   Hogy is szállhatna versenybe az édes kis Kakaóval?   Attól tart, hogy a nyuszi szép lassan átveszi majd a helyét, ezért elhatározza, hogy ő is nyúlként fog viselkedni. De közeleg a húsvét...   Millinek sietnie kell!