|
Rockzenész, reklámszövegíró, rádióriporter, oktatási elemző és műsorvezető – ennyi foglalkozás láttán gondolhatnánk; a változatosság gyönyörködtet. Nyulász Péter most megjelent második könyve Miazami címmel került piacra, az elsőhöz híven ezúttal is a gyerekverseknek hódol.
Mostanság amúgy is dívik a rímbe szedett lélektan, bábjátékhoz, közös mókához, vagy csak úgy, mondogatni. Bátraké a szerencse, ha tétováznánk a kínálat láttán, teszteljük le a legújabb remeket az „örök igazmondók” előtt. A Miazami című kötetben sorjázó versek beteljesítik a szokott dramaturgiát, amellett, hogy segít a verselés megszerettetésében, feltárja előttünk a felnőtt lét megannyi búját, szegletét. Kutakodhatunk, tanulhatunk, nézelődhetünk életünk színpadán, a versbe szedett rigmusok ezúttal is hangzásukkal, formai szépségükkel tarolnak. Nem kevés a kötet érdeme, hiszen segít a szülő-gyermek kapcsolat elmélyítésében; mondóka irodalomban garantáltan nincs dogma. Ha elfogadjuk, megismerhetjük a hangzó nyelv misztériumát.
Ugyan mondóka terén a régi kiadók is ellátták a szülőket, kapóra jött az elődök „újrahasznosítása”. Emlékszünk, Weöres Sándor, József Attila sem volt rest a mondóka költésben, a prózavers és a mese manapság a kortársak közt is dukál. A tréfás versek segítenek a helyes hangképzés okításában, épp jókor állnak csatasorba a hangsúly gyakoroltatásakor. Korábbi, Zsubatta! című kötetével együtt ezúttal is ösztönös ritmusérzékünket szolgálja a kétgyermekes szerző, azonos ütemű sorpárjai tromfolják a ritmus nyomatékát.
Ugyan egyetlen tempóváltásért sem kár, az ügyes hatásszünetek ellenére, néhol pusztán illusztratív a versek hangsúlyozása. Mégis örülhetünk, egyedivé teszi őket a fonák prozódia, elvégre hová is lennénk ritmus és rím nélkül. A Móra Könyvkiadó jóvoltából közkinccsé tett könyv a természetet, a közlekedést, az állatok világát, no meg az embert és környezetét szedi csokorba. Mindez ismerős lehet az óvodai, kisiskolás-irodalomból, logopédusok és pedagógusok is használhatják a játékos mondókákat. Bár a gyermekversek dinamizmusa megegyezik a műköltészet és a népdalok, a közmondások ritmikájával, néhol felbukkan a megszokottól idegen, bicskázó ritmusú szövegvers. Mondókához illőn felkelti, irányítja a figyelmet a kántáló hanghordozás, mentőövnek úgyis ott a szövegközti illusztráció.
 Szalma Edit grafikus negyvenen túl is érti még, mi kell a jó játékhoz, humoros illusztrációi adják a versekhez a szín-kavalkádot. A mondókák mellé ízléses mesevilág dukál, a valóság látszatát repülő felhők, kifli-holdak és mesés földgolyóbisok tarkítják. Különös erőssége e kötetnek, hogy a kitalálós ritmika a képekre felelget, az ötvösnek induló, majd tervezőgrafikussá lett festő gyermeki örömmel, mutatós példával segíti a könyvcsinálás mesterségét.
A kontrasztos, lendületes akvarellek, temperák a felnőtteknek is igazi csemegeként szolgálnak, a könyv néhol groteszk, máshol szürreálisan vicces világa a végletekig szerethető. Szalma Edit képei ugyancsak részt vettek már közös kiállításon a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének szervezésében, a ’91-ben végzett festőgrafikus rajzaival garantáltan érzékeny világba érkezünk.
Valódi műremekek születtek így a képzelt papír-porondon, a szöveg terében kanyargó, olykor imbolygó tájak, részletek adják a könyv igazi bukéját. A látvány jól komponált, nem is kell csalódnunk, a lebegő, repkedő figurák adják a rigmushoz a megérdemelt, illékony egyensúlyt. Nem aprózza el ő sem a markáns festőiséget, a versikék kimért ritmusát a merész kíváncsiság billenti helyre. A terülő formák előnye, iskolában, óvodában is jól szemléltetnek, a színek ereje a zord felnőtteknek is szokatlan távlatot nyit meg. A valóság értelmezése itt is kap alternatívát, a dekoratív ötletek a sivárabb hétköznapok olvasmányait gazdagítják. A kevésbé bizarr, bájos képanyag jól simul a felelgetős részekhez, új fejtörőt kínálva a tanult betűvetőknek.
Forrás: deol.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
