Szopogatni fűszálakat
jaj, nem szabad, juj, nem szabad,
a torkomat s a nyelvemet
sugárfertőzés tölti meg,
és felszakad, és feldagad,
és elszállok, mint luftballon,
a hajam vége fáj nagyon,
a zoknim csupa fájdalom,
és szállok át a réteken,
széllel tele a két zsebem,
csurom levegő két kezem,
felhővel összevérezem,
napot iszom, holdat eszem,
mert megfertőzött a sugár,
a fűben ...
Tovább
Kérem szépen, az nem téma,
ha szembe jönne az Ekcéma,
mármint úgy értem, az utcán,
én őt azonnal lerúgnám.
Megkólintanám fejét is,
szétpofoznám a fülét is,
és úgy förmednék reája,
hogy haja szála felállna.
Mondanám, ej, te Ekcéma,
országos hírű nagy céda,
netalán olyat szabad, mi?,
hogy az Ágnest megharapni?
Könyökhajlatát kirágni
egy kislánynak nem akármi!
A ...
Tovább
Nagyon megéheztem,
A boltba lementem,
Dupla adag vattát vettem,
Le is nyeltem menten.
Kiszáradt a torkom,
Veszek arcszeszt, mondom,
Szép zöldet, a neve Barbon,
Na, ezt most lehajtom!
Habzott már a szájam,
Egy cseppet se vártam,
Kis hintőport meghintáltam,
Be is vágtam bátran.
Porral teli orrlik,
A vesém is porzik,
Faltam egy kiló disznózsírt
Májam olajozni.
Ez sem elegendő!
Többet ...
Tovább
A késdobáló
itt terem
rettentő rette-
netesen.
A szeme villog
és komor,
kezében kések,
nagy csokor!
Van nála száz kés,
hogy ragyog!
Konyhában egyet
sem hagyott!
A karja izmos,
tetovált,
látszik, jó sok kést
eldobált!
Halványkék dresszben
feleség
jön be, vonszolva
gyerekét.
Csak sírdogál
a kicsi lány,
nem akar fellép-
ni, nem ám!
Fényszóró ...
Tovább
A mező közepén
Egy ülőgarnitúra,
A semmi ülte ki
Öbleit homorúra.
A semmibácsi ül
Hízik egy nagy fotelben,
Issza a semmisört,
Habzik a semmi benne.
A semminéni köt
Pulóvert semmiszálból,
Jó, hogy vett, mielőtt
Bezárt a semmiszál-bolt.
A semmikanapén
Semmikölykök csücsülnek,
Nem kanyarog a rét,
De jobbra-balra dűlnek.
A legkisebb nyafog,
Üres a semmigyomra,
Meg ...
Tovább
Ma délután váratlanul
Az égbolt hipp-hopp elborult,
Jeget fröcskölt, havat köpött
Még ilyen égiháborút!
A duhaj szél nekieredt,
Villanydrótokon hegedült,
És kicibált pár nagy fenyőt,
Mely aztán a tetőkre dűlt.
Megpucolta a házakat,
Cserepekkel diszkoszozott,
Összegyűrt néhány kerítést,
Felpöckölt néhány oszlopot.
Hát jól berúghatott a szél,
Hogy ...
Tovább
Mondja az apukám: – Ne zajongj, kincsem,
Hát már egy cseppnyi nyugtom sincsen?
Ám ha körülnézek, ugye, látom,
Minden zajt csap e kerge világon.
Rádiózik a kertben a szomszéd,
Kíváncsi, veszt-e a kispesti Honvéd.
Zenél az iskolában a portás,
Zenéje ellen nincs védőoltás.
Zaj van a boltban, a liftben, a bálban,
Képtárban, a bárban, a várban, a gyárban,
Zene szól véges-végig ...
Tovább
Rendes állat a botsáska,
nem támad rá a postásra,
sem a vízórásra,
heje-huja-haj.
Rendes állat a botsáska,
nem kell neki túrós táska,
bukik nádra, sásra,
heje-huja-haj.
Rendes állat a botsáska,
hagyjuk szegényt borostásra,
nem költ borotvára,
heje-huja-haj.
Rendes állat a botsáska,
önmagát úgy elálcázza,
sose lelsz nyomára,
heje-huja-haj.
Rendes állat ...
Tovább
Bakonyvári Áginak és a nagykovácsi gyerekeknek
Maci feje fő: „Nőjek, ne nőjek?
Lehetne még belőlem szőnyeg,
Vagy elmehetnék lábtörlőnek.
Csoszognának rajtam a talpak,
A hangosak is meg a halkak,
Attól függ, hogy ki milyen alkat.
Vagy elmehetnék épp költőnek,
Ki folyton verseket hörpölget,
És versbe törülközik főleg.
(Miért ne? Jó meleg a bundám,
A kotlást mindig ...
Tovább
Most már legalább azt tudom,
milyen állat a masztodon.
Sok-sok méter és varacskos,
hasonlít óriás varangyhoz.
Lehetnék én is masztodon,
ha szemölcs nőne arcomon,
de nem csak egy, hanem ezer,
mit bőrgyógyász ki nem kezel.
Ahhoz mégis ragaszkodom:
legyen saját masztodonom.
Ha kapok egyet, azt tudom,
hátára felkapaszkodom.
Mivel háta csupa varacsk,
hát jól bele lehet kapaszk,
ám ...
Tovább
|