Ez az ösvény sose fösvény, akármilyen keskeny ösvény. Van itt minden, mennyi holmi! Hogy is tudnám elsorolni? Cipőfűző, pléhdoboz, fenyőfáról két toboz, szódásüveg cserepe, gesztenyefa levele, zöld csigák, zöld kövek, fű alatti bőrövek, gerle tolla, kréta, gyufa, fényképen a Verne Gyula, és a többi de szép, de szép! Ezek, azok, izék, mizék. Bámulok csak ennyi kincsen: mennyi minden, mennyi minden!     A könyv most Schall Eszter illusztrációival jelenik meg, s ezzel méltó párja a képileg 2012-ben megújított, Lila fecske című verseskötetnek.   Tartalma:   Budai utca 5 Ugróiskola 6 Ki lakik az utcában? 8 Hull a bodza 9 Gesztenyefalevél 10 Hány ujja van? 11 Akácfa 12 Őszi dongó 13 A titkos út 14 Mi van a titkos úton? 15 Mennyi minden 16 A csiga 17 Jön a kutya 18 Tavaszi felhők 19 A kerti tó 20 Tó és fűzfa 21 Nyári rajz 22 A gondolj-rám-virág 24 Űrhajó és jegenyék 25 Mondókák   Ezt villamosmegállónál kell mondani, télen 26 Laboda 27 Kendervászon 27 A kukások 28 Pemete 29 Hólapátolás 30 Piros autó 31 Tarka ló 31 Kukuca 32 Jeromos, a remeterák 33   Győri Hanna Nemes Nagy Ágnes gyerekverseihez különleges viszony fűz. Soha nem volt tőle kötetem: a legtöbbjéről, amit ismertem, egyszerűen azt hittem, hogy a nagymamám találta ki őket. Ő mondogatta a Margitszigeten, amíg vártuk a 26-os buszt, hogy álldiga és várdiga, és hogy öt ujja van gesztenyefalevélnek. Most, majd negyven év után, újra megjelent az összes fontos verset tartalmazó kis kötet a Móra Kiadónál. Nemes Nagy Ágnes kötet először huszonévesen járt a kezembe, de akkor hamar beleszerettem ebbe a költészetbe. A gimnáziumban tárgyias líraként emlegetett valamit akkor tudtam értelemmel megtölteni. Nemes Nagy verseiben a tárgyakra fény vetül: az emberi figyelem, a megnevezés fénye rántja ki őket a dologiságukból. A tárgyak ebben a fényben egyszerre elmagányosodnak és közben felmagasztosulnak. Kicsit mint az ember az elképzelt isteni fényben, úgy viselkednek. Ugyanakkor megmaradnak annak, amik: nem szimbólumok, hanem szereplői egy képnek. A megnevezés által nyílnak meg az értelmezésnek és beleérzésnek. Talán ezért érzik sokan ridegnek ezeket a verseket: mert nem segítenek, hanem teret nyitnak. A gyerekversekben tulajdonképpen ugyanez történik. Csak éppen a gyermeki figyelem fényében a tárgyak nem magányosakká válnak, hanem mágneses erővel bevonódnak a gyerek saját világába. Így teremtődik meg egy magánuniverzum - amit minden gyerek megteremt magának - azáltal, hogy megnevezzük és megfigyeljük a benne lévő tárgyakat. Morzsák, pillanatképek, benyomások ezek a versek, a gyerek titkai, a gyerek és a vele harmóniában lévő (visszagyerekesedő) felnőtt titkai. Ebbe a világba vezet be A titkos út - kivisz abból a világból, amiben értelmetlenül egybe folynak a dolgok, egy saját világba, aminek keretei vannak. Ahol a saját magunk teremtette lények laknak. Ahol kincsek vannak: Mennyi minden! Minden konkrét, minden kézzel fogható. Valóságos és mégis: átlelkesített. Ugyanakkor Nemes Nagy a gyerekköltészetben is hidat teremt a mai játékos költők felé: valójában ez egy - persze mesterségesen létrehozott - pontösszekötősdi, hiszen a nyugatos Babits-tanítvány Nemes Nagy formaművészete él tovább Tandoriban, Nemes Nagy tanítványában, Varró egyik kedvencében - talán nem csoda, hogy az ironikusan végletekig rímeltetett Varró gyerekversek felütése éppen a Nemes Nagy mondókákra felel (Ezt villamosmegállónál kell mondani, télen). De a bravúros rímjáték, távoli és hétköznapi dolgok míves rímbe ültetése, amire manapság Varró, Lackfi, Erdős Virág gyerek- (és felnőtt)verseiben csodálkozunk rá, szintén megtalálható: „gerle tolla, kréta, gyufa, / fényképen a Verne Gyula”. Ahogy a megfigyelő és fantáziajátékot játszó gyerek, úgy játszanak a világgal ezek a versek is: megnevezik, birtokba veszik, dallá és ritmussá és rímmé teszik a tárgyakat. Forrás: pagony.hu / 2015. március 5. Képek forrása: Schall Eszter weblapja