Napsugár-csízió
2016.12.19. 22:23
Illusztrálta: Faltisz Alexandra
Kiadó: Gutenberg, 2011
Oldalszám: 14
Kötés: lapozó
Kovács András Ferenc Kossuth-díjas költő Napsugár-csízió című gyermekversét lapozó formájában vehetik kézbe a gyerekek. A „tág esztendőben” csúszkáló, farsangolni illanó, pillangót lehelő, zöldet özönöltető, cimpát veresebbre húzgáló napsugár az évszakok bejárásával egy öröknaptárt körvonalaz – ezt a játékosságot jeleníti meg színes, gyerekekhez kedves, művészi illusztrációival Faltisz Alexandra IBBY-díjas grafikusművész.
Az 1–6 éveseknek ajánlott, egyszerre könyvként és játékként használható, kemény kartonra nyomtatott és ezért szinte elnyűhetetlen lapozó a kicsik és szüleik egyik kedvenc közös könyve lehet. Az ennek a korosztálynak szánt lapozók szerepe kiemelten fontos, ha figyelembe vesszük, hogy az olvasóvá nevelésnek, a könyv megszerettetésének már egészen zsenge korban el kell kezdődnie: amikor az anya, ölében gyermekével, „mondókás könyvek” forgatása közben segíti gyerekét az anyanyelv zeneiségének, a szókincs, a beszédkészség és a beszédértés elsajátításában.
|
A lapozó a gyerek nyelvi készségeinek megalapozása mellett az auditív emlékezet fejlesztésében is nagy szerepet játszik, a művészi szempontból igényes, a gyermeki világlátáshoz igazodó színes illusztrációk pedig a vizuális kultúrájának megalapozását és fejlődését segítik – a kedves hangulatú rajzok hozzásegítik a kicsiket az őket körülvevő jelenségek felfedezéséhez és mélyebb megismeréséhez. Ugyanakkor az óvodáskorban lévő vagy az előtt álló gyerek a lapozót forgatva már találkozik a különböző geometriai vagy absztrakt ábrákkal, látja és felismeri a közvetlen környezetében nem fellelhető tárgyakat, állatokat, növényeket, amelyekhez így könnyen tud érvényes jelentéstartalmakat csatolni.
Fontos ezért, hogy a gyerek és a könyv között létrejövő találkozás egy igényes, átgondolt, az életkornak megfelelő és nem utolsó sorban giccstől mentes kiadvány révén történjen. A fent soroltakat szem előtt tartva KAF versének, illetve a szakma és a közönség által egyaránt kiváló grafikusművészként számon tartott IBBY-díjas grafikus, az erdélyi származású, pécsi Faltisz Alexandra a versszakokra épülő illusztrációinak kiválasztásakor elsődleges szempont volt a fokozottan igényes szöveg és rajz megléte.
A Napsugár-csízió című lapozóban minden versszak a könyv egy-egy külön oldalán, színes illusztráció kíséretében jelenik meg. A lapozó egészében kemény kartonpapírra nyomott színes oldalakkal, megerősített gerinckötéssel, lekerekített sarkakkal jelenik meg – így a könyv időtálló, gyakorlatilag elszakíthatatlan, valamint „nem kizárólag rendeltetésszerű” funkcióval is bír: két éves koráig ugyanis a gyermek a könyvre, mint játékszerre tekint, így a kemény lapos formátum lehetőséget ad az önálló lapozásra, forgatásra is, mely mozgásos késztetés sajátosan illeszkedik alapvető tevékenységébe, a mindennapos játékba.
Mit jelent a címben szereplő „csízió”?
Eredetileg 24 verssorból álló öröknaptárt jelentett, melyben egy hónaphoz két sor tartozott. A versek latinul, általában erősen rövidített formában az egyházi ünnepeket és a fontosabb szentek ünnepét, vagyis a névnapokat jelezték. Mindegy egyes szótag egy napnak felelt meg a versben.
A 16. századtól csillagászati, egészségügyi, állattartási ismereteket tartalmazó népszerű tudományos művekhez, kalendáriumokhoz fűzték hozzá, majd az eredeti vers el is tűnt és a csízió szó a kalendáriumnak lett szinonimája.
A Kossuth-díjas költő Napsugár-csízió című versével hívja játékra a gyermeki képzeletet, az évszakok váltakozásával érzékeltetve az idő múlását, az élet ritmusát. Az ősi mágikus természetszemlélet, a gyermeki antropomorfizáló világlátás elevenedik meg úgy a vers tartalmában, mint az illusztrációk bájában.
Napsugár-csízió
Vándorol a napsugár:
magát ontja bőven!
Merre szállhat, merre jár
a tág esztendőben?
jégcsapokon csúszkál,
arcot csípked, pirult cimpát
veresebbre húzgál.
Majd a csillogó havon
farsangolni illan:
köddel tömött felhők közül
néha visszavillan.
|
Tavasszal a napsugár,
ha a fagy felenged,
tenyerében madárfüttyöt,
rügyeket melenget.
Örömében ficánkol,
ághegyen cikázik –
szirmot rezzent, pillét lehel,
fűre fekszik, játszik.
Nyáridőn a napsugár
zöldet özönöltet:
záporokkal lomboztatja,
zörgeti a földet.
Patak hátán csörgedez,
búzatáblán csordul,
s tarlót tikkaszt, ha jókedve
hevesebbre fordul.
Ősszel víg a napsugár:
szüretkor gerezdet
szopogat, s az öreg lugas
résein bereszket.
Rét fölött, a légen át
falevelet lenget:
rozsdás erdők terebélyén
rideg szelet penget.
Tél jön ismét, már a fény
széncinkét diderget,
s deres égig ragyogtatja
még a déli kertet…
Vándorol a napsugár
egész esztendőben:
merre járhat, merre száll
szét a tág időben?
|
|