És a slágerhez érzelmek tapadnak, emlékek. Ez ment akkor, tudod, azon a mólón... Ezt hallgattuk egy pohár bor mellett... Mikor szegény édesanyám... Szülés után a szülőszobán... Amikor megláttam őt az utcaforgatagban... Amikor tüntettünk... Amikor a győzelmet ünnepeltük... Amikor sírtunk, mert kikaptunk... Apám kakasa című nagysikerű könyvében két kitűnő költőnk, Lackfi János és Vörös István újrahangszerelte a gyerekkorunkból ismerős verseket. Most pedig felcsavarták a szöveget, vagyis énekelhető formában átírták azokat a slágereket, amelyek ismerősen csengnek minden magyar fülnek.   Két kitűnő költőnk, Lackfi János és Vörös István énekelhető formában átírta azokat a slágereket, amelyek ismerősen csengenek minden “magyar fül”-nek.   "Nincsenek tollak, hát tűvel a bőrödre írj!  Légy saját könyved, hisz te vagy az élő papír!    Írd meg magad, keress a polcon helyet!  Gerinced kilóg! Bőrkötés, pergamenek!  Minden ember könyv lehetne!"     "Nem csókol úgy senki,  ki nem fog elmenni,  elhagyni életet, hazát."     "Szeretlek élet, de azt nem értem, hogy ami éled, mért vész el."     "Az egész lényem  szakadni érzem,  a nemlét szégyenfolt:  Ezüst az élet,  ez mind csak érted,  aranyom, érted?, volt."     "Egyszer egy kék napon  nem lesz más vagyonom,  egyedül az, hogy élek.  De minden rámragyog,  a vízen napnyomok,  és még a tűz se éget."     "Ilyen a halál, nem nagy zajt csinál,  észrevétlen repül köztünk, fehér sirály,  surran a szárnya, gyűrűs a lába,  meg van már jelölve, kinek a halála."     "Talán téged cserépben nevel az ég,  és felhők közt töltöd az időd felét,  de az őszöd neked is színes lesz majd,  a pusztulás ösztöne csap benned zajt."