1. Boribon és a 7 lufi Oldalszám: 32 Egy esős napon Boribon hét színes lufit kap Annipannitól: pirosat, narancsot, sárgát, zöldet, világos- és sötétkéket, no meg egy lilát.   Ám a lufik hamar elfogynak, s Boribonnak egy sem marad. Csak a szivárvány őrzi a lufik színeit.     A kisgyerekkor első igazi kiborulásai általában egy elhagyott cumival, egy elveszett kis lapáttal és egy kipukkadt lufival kezdődnek. Talán a Boribon és a 7 lufi története az, amit dióhéjban sem kéne elmesélnem, mert mindenki emlékszik rá, hogy durrantak ki sorra a gyönyörű színes lufik, hogy adta Boribon az utolsó, legféltettebb piros ballont a nyuszinak. A mackó csak utána eszmél rá, hogy amiket "elherdált", azokat pont Annipannitól kapta, és megijed, hogy a kislány mérges lesz rá. Ám Annipanni cseppet sem dühös – miért is lenne, hanem inkább rávezeti a mackót, hogy a ragyogó szivárványban keresse a lufik színes emlékét. De ami ennél még sokkal fontosabb: Boribont nem elsősorban a személyes veszteség viseli meg, mert a luficsokrot fokozatosan veszíti el, így egy darabig még van másik, aminek örülhet, hanem az, hogy ez hatással lehet a legfontosabb szeretetkapcsolatára. A mese segít megtapasztalni, hogy az ajándékozás feltétlen természetű. 2. Boribon házikója Oldalszám: 40   Boribon elhatározza, hogy házikót épít. Először pokróccal leteríti az asztalt, aztán bevisz mindent, ami fontos neki. Csakhogy hamarosan vendégek érkeznek: Bence és Szuszi. És a sok minden mellé már nem férnek be a kuckóba! Ráadásul este el is kell pakolni a játékokat. De nem baj, hiszen másnap újra lehet építeni!   Marék Veronika Boribon-könyve megint a legkisebbek egyik fontos alaptémáját járja körbe.     Győri Hanna   Az egyszerű mese épp olyan többrétű, amilyen sok mindent jelent és jelentett mindannyiunknak egy tökéletes kis kuckó. A konfliktus átlátható megoldása pedig megnyugtató erejű a bölcsis-ovis hallgatóknak. Gyerekkori dilemma, hogy hogyan lehet feloldani két ellentétes akaratot: azt is akarom, hogy minden az enyém legyen, és azt is akarom, hogy odajöjjenek hozzám. A két akarat összecsapásából lesz az a tipikus kétéveskori, robbanásszerű düh, amivel Boribon dobálja a tárgyakat, és amiből nagyon nehéz segítség nélkül kilépni. Boribonnak a cica segít. Úgy segít, hogy nem próbál magyarázni, okoskodni, analizálni – nem kérdezi, hogy miért dühös Boribon és nem is vigasztalja, nem mondja meg, hogy mit kell választani. Csak az aktuális problémára koncentrál: szét vannak dobálva a dolgok – ezt kell megszüntetni. És a külső rendtől visszaáll a belső rend is. A cica eddig néma szereplő volt, de Boribon érzelmi tükre: amikor Boribon beteg, a cica is szomorú; ott sündörög körülötte, segít kinyitni az ajtót, amikor kirándulnak, várja haza, amikor hóembert néznek, ő is néz vele. Ebben a történetben szólal meg megérkezése óta talán először. Nekem ez a cica a talált kistestvér, aki a nagyobb gyerek érzelmi tükre, követője. Akit a nagyobb Boribon nem enged be a házba, hiába segített megcsinálni, hiába akar hozzábújni. A cica is tud dühös lenni: ő sem engedi be a házba Annipanniékat (a szülőket). De végül mégis az érzelmi azonosulást választja (valahogy a kisebb nem is tud mást választani), és amikor nincsenek ott Annipanniék, akkor Boribon segítségére siet, mert neki is épp olyan fontos az a bizonyos külső-belső rend.   3. Boribon születésnapja Oldalszám: 32   Miért veszi fel Annipanni a legszebb ruháját? Miért süt vajon tortát? Miért szed virágot? A válasz mindenre: Titok! Persze végül mindenre fény derül: ez a nap Boribon születésnapja! Boribon megharagszik, de hamar megvigasztalódik, amikor végre kiderül a titok.   A születés a legnagyobb titok a gyerekek világában. Születésnap alkalmából, pedig előkerülnek a kérdések a születésről és halálról, ami már a kisgyerekeket is erősen foglalkoztatja. A titok megmérgezi a családi életet, így a beszélgetés a nehéz témákról még sokkal fontosabb, mint az, hogy megkérdezzük, mi volt az ebéd a bölcsiben, vagy az oviban.   A szülinapról való beszélgetés az életről való gondolkodás legkomolyabb kérdéseihez vezet. Ez a különleges motívum a Boribon születésnapja című mesében is megjelenik, ahol magát az ünnepet fedi el a rejtély: Annipanni virágot szed, óriási csomaggal tér haza, tortát süt és csinos ruhába öltözik, de nem árulja el a mackójának, hogy miért. Minden talányos. Boribon persze teljesen kiborul, nem bírja a elhallgatást. Még szerencse, hogy ez a fajta titok egyáltalán nem arról szól, hogy ki kell derülnie, hiszen ez maga a meglepetés. Annipanni nem kihagyja valamiből a mackót, valami fontosat elhallgat előtte, hanem óriási meglepetést szervez, így ebben a mesében a leleplezés pozitív lesz: Boribon szülinapi bulija.     4. Jó éjszakát, Annipanni Oldalszám: 34   Ebben a mesében Boribon és Annipanni találnak egy kiscicát.   A cica velük vacsorázik, velük fürdik, még az esti mesét is meghallgatja. De Annipanni elfelejti lefektetni...       A Jó éjszakát, Annipanni! című könyvecskében végigkövethetjük az esti rituálékat, és Boribon békésen el is alszik. De Annipanninak valaki mégis megzavarja az álmát. Ezúttal nem Boribon, hanem egy gazdátlan kiscica a hunyó, akit a jólelkű kislány nyomban a gondjaiba fogad. Ebben a könyvben a gyerekek két azonosulási pontot is kapnak: a nagyobbak (vagy nagy tesók) szívesen válnak Annipannivá, aki kész felelősséget vállalni a gyengébbekért, míg a kisebbek számára megnyugvás, hogy a védtelen cica biztonságra talál.     Ebben a mesében Boribon és Annipanni találnak egy kiscicát. A cica velük vacsorázik, velük fürdik, még az esti mesét is meghallgatja. De Annipanni elfelejti lefektetni… Valaki nyafog. Boribon? Nem, bizony a cica az, Annipanni elfelejtette lefektetni. Kis keresgélés után a cicus is megtalálja a legtökéletesebb fekhelyet Annipanni ágya mellett. Mindannyian mély álomba merülnek... A kis medvebocs és barátja, Annipanni végigvezeti a gyerekeket az elalvás előtti teendőkön: vacsora, fürdés, esti mese, lefekvés. Annipanni Boribont és a kiscicát is megeteti, megfürdeti – ugyan ebben a cicának nem kell sok segítség –, mesél nekik, betakargatja Boribont, azután ő is nyugovóra tér. 5. Annipanni, mesélj nekem! Oldalszám: 40   Boribon új mesekönyvet kapott, s megkéri Annipannit, olvassa fel neki. Ám Annipanninak sok-sok dolga van. Emlékeztetőül rajzol is magának egy kannát, egy felfordított kisautót és egy tálkát. Vajon mit jelentenek ezek a jelek? Boribonnak sikerül megfejtenie! Segít Annipanninak, így a mesélésre is jut bőven idő... Borzasztó érzés mind a gyereknek, mind a szülőnek, amikor egyszerűen besűrűsödnek a teendők, és nem jut elég idő egymásra. Annipanni, mesélj nekem! - kéri Boribon, de a kislánynak mindig van valami dolga. Amíg elmegy a boltba, Boribon segíteni szeretne, meglocsolja a virágokat, rendet rak és megeteti a cicát. Mikor Annipanni visszajön, Boribon megint kérlelni kezdi és a kislány letorkolja, hiszen neki rengeteg most a dolga, Boribon meg csak heverészik egész nap. A félreértés persze megoldódik, és a kisgyerekek megtanulják, hogy néha a felnőtt (itt Annipanni) is túlterhelt, és nekik sem öröm, ha nincs idejük szórakozásra. Az viszont fontos, hogy tudjanak bocsánatot kérni, ha feszültségükben megbántják a kicsit, vagy, ha nincs elég idejük foglalkozni vele. Nagyon mai és életszagú történet, egy olyan helyzetről, amivel, ha nem is rendszeresen, de majdnem minden kisgyerek találkozott már.