A rímek és a dallamosság is segíti a megértésben a legkisebbeket. A nyelvezet egyszerű és követhető, sosem erőltetett.
A versbe szedett sorokat kiegészítik az illusztrációk, amelyekre ugyanaz jellemző, mint a mesére: színesek, játékosak, humorosak. Nincsenek éles kontúrok, erős árnyalatok, inkább lágy ecsetvonások, pasztellek.
Igaz rájuk mindaz, amit az alkotók a könyv legvégén megfogalmaznak: szinte képregényként vezetik végig a gyerekeket a történeteken, és így akkor is fel tudják eleveníteni a felolvasott meséket a kicsik, ha csak lapozgatják a könyvet.
Lapibabát és Borikát könnyű megszeretni, és újra és újra együtt izgulhatunk értük.
Lapibaba oviba megy
Kicsi szoba mélyén, tarka lepkés ágyban,
Pihe-puha párnán alszik Borika.
Anyu meleg keze cirógatja lágyan:
-Kelj fel, gyöngyvirágom, megyünk oviba!
Olyan jó az ágyban, visszahúz az álom.
Durcás-morcos hangon felel Borika:
-Nem fogok felkelni, az ovit utálom!
Menjen el helyettem a Lapibaba!
Anyu csak mosolyog: - Jól van, édes kincsem!
Örülni fog Lapi, nem ez a hiba.
Hanem rajtad kívül más mamája nincsen,
Neked kell elvinned őt az oviba.
Elindulnak hárman, középen a baba,
Plüss kezeit fogja Anyu, s Borika.
„Mi legyen a jele?” - erről megy a vita.
Tulipán vagy málna, netán katica?
Az ovihoz érnek, nagy a zsivaj, lárma.
Óvónéni, gyere! - rikolt Borika.
Zsuzsa néni jön már. - No, mi a baj, drága?
Ugye nem veled van megint galiba?
Magyaráz a kislány, pörög a kis nyelve.
-Én ma nem maradok, csak ez a baba.
Lapinak becézzük, torta a kedvence,
Ne mosdasd, mert elázik a szivacsa.
-Milyen bájos baba! Jó helye lesz nálunk.
Zsuzsa néni nevet, ez olyan fura!
-De te miért nem jössz? Már annyira vártunk!
Különleges nap a mai, Borika!
Bábosok érkeznek, hiszen említettem.
Szép előadás lesz, Varázsfuvola.
Anyu menni készül, keze a kilincsen.
-Gyere kicsi lányom, sietünk haza.
-Anyu, várj egy percet, nem jó ez így mégse!
Legörbülő szájjal mondja Borika.
-Ez az első napja, attól tartok félne.
Tudod, milyen gyáva a Lapibaba.
Nem hagyom egyedül, inkább itt maradok.
Anyu, ne haragudj, nem megyek haza.
-Dehogy - felel Anyu. - Maradj, ha gondolod.
Délután majd jövök, jó légy, Borika.
Szaladnak az órák, zár az ovi mára.
Otthon az asztalnál mesél Borika.
Dől belőle a szó, be nem áll a szája.
Nem érdekli őt a finom vacsora.
-Képzeld, a darabban Lapi is szerepelt!
Megette a sárkány, de nem lett baja.
Nagyon jó baba volt, csak néha feleselt.
Holnap is eljönne velem oviba.
- Jól van kicsi lányom, de most mars a kádba!
Fürdés, fekvés, közel már az éjszaka!
- Ne még, hadd meséljek! - könyörög a lányka.
- Apu nem is tudja, most ért csak haza.
Kicsi szoba mélyén, bebújva az ágyba,
tarka lepkék között alszik Borika.
Pihe-puha párnán, karjaiba zárva
szunnyad jó pajtása, a Lapibaba.
|