Egy kisfiú felfedezésébe csöppenünk: a labdáját játék közben elnyeli egy lyuk. Hová tűnhetett a labda? És mi lehet a föld alatt?     A kalandban és találgatásokban az egész család, a barátok és a hűséges kutya is aktívan kiveszi részét. Mindenki a maga kis tipikus módján: a nővér trollokkal ijesztget, anyuka kisegerek családjának idilljét festi le, apuka passzivitásra int. A barátok pedig: mindenféle ötlettel előállnak. Hogy tulajdonképpen mi is rejtőzik a föld mélyén, maradjon a történet titka... A Valamicsoda talán kevésbé nemspecifikus, mint a Papírbabák, így a 3-5 éves korosztály igazi kis kedvencévé válhat. Ha lehet, még több lehetőség rejlik benne, mint Julia Donaldson könyvében. Rebecca Cobb ebben a rövidke kötetben a társadalmi szerepeket, helyzeteket nagyon érzékletesen mutatja be. Apa például bátran segédkezhet a házi munkában, a legjobb barátok szintén nagyon sokfélék, nemre, származásra érdeklődési körre és lehetőségekre nézvést. Ez pedig lehetővé teszi, hogy az egyes oldalakon még jobban elidőzzünk a gyerekekkel. Így a képzelőerő fejlesztése mellett a könyv nevelő szándékát abszolút pozitívumként könyvelem el. A Valamicsoda az a csoda, ami beteljesíti a gyermekkönyvek funkcióját: nevel és gyönyörködtet. A többi pedig csak a szülőn/mesélőn áll.   Rebecca Cobb számos gyermekkönyvet illusztrált, dolgozott Richard Curtis-szel, Julia Donaldson-nal, de több folyóirat és magazin is rendszeres megrendelői közé tartozik. A gyerekbarát és melegséget árasztó hangvétel is magyarázza, hogy ezt a könyvet is egy kiskamasz, a 13 éves Simon Szonja fordította.