A könyv egy tigrises papucsú kislány világába kalauzol minket, aki aranyhalaival, a néha elvesző pillangós csatjával, aranyos anyukájával és öt papírbabájával éli a 3-4 évesek gondtalan életét. Gondtalan? Miket is beszélek!   Az élet nem csupa móka és kacagás, így apró hőseinkre is megannyi kaland vár. Találkoznak egy dinoszaurusszal, megtámadja őket egy tigris és egy ádáz krokodil, mígnem a kerti fűerdőben, egy óvatlan pillanatban egy kisfiú vet véget a nagy kalandoknak. Legalábbis látszólag!   A papírbabákat, a közös játékokat ugyanis nem lehet holmi ollóval szétdarabolni. A szélben szálldogáló papírdarabkák ismét egybefonódnak, és berepülnek a kislány emlékezetébe..., hogy aztán pár évtized múlva ismét megelevenedjenek.   A kedves történet teljesen magával ragadó. Már tényleg elfelejtettem, hogy egy gyermekkönyv milyen összetett és tanulságos tud lenni, mennyire elgondolkoztathat, milyen sok mindent bemutathat a világból. Egyszerűen. Néhány mondatban.   Itt van például a rendkívül szoros anya-gyermek viszony, vagy a képzelőerő fontossága, vagy annak bemutatása, hogyha elvesztünk valakit/valamit, attól a közösen megélt élmények örökké velünk maradnak. Először talán rendetlenül, elszórtan és összevissza hevernek a polcokon, de idővel - ahogy az élmények is egyre gyűlnek - rend terem rajtuk.    Ahhoz, hogy a történet ennyire jól működjön, kétségtelenül szükséges a jó illusztráció is. Be kell vallanom, Rebecca Cobb rajzainak világa teljesen megfogott.   Minden kis részletre ügyel (kezdve attól, hogy a fent említett pillangós csat milyen rendszerességgel és hol tűnjön fel a történetben, egészen a kislány felcseperedési fázisainak illusztrálásáig, a hagyományos női szerepek betöltéséig).