Ahogy nőnek, a külföldön élő gyerekek életében is egyre fontosabbá válik a kortárscsoport, ezért nincs könnyű dolguk a szülőknek – gyerekeiknek, akik általában kétnyelvűként nevelkednek, legfontosabb kapcsolódásuk Magyarországhoz a nagyszülők, unokatestvérek, vagyis a tágabb család, no és a mesék, a mesekönyvek. Pásztohy Panka történetei mindig valamilyen a gyerekek szívéhez közel álló, de társadalmilag is fontos témáról mesélnek. Már egészen kicsi korban érdemes felhívni a figyelmüket a környezetvédelem fontosságára, a helyes állattartásra és az ezzel járó felelősségre, arra, hogy kiálljanak a számukra fontos dolgok mellett, és hogy odafigyeljenek egymás igényeire. A tavaly megjelent Pesti meséből pedig egy fővárosi nagymamát és vidéken élő unokáját ismerhetjük meg. Bejárhatjuk velük a jellegzetes budapesti helyszíneket, megismerhetjük a tömegközlekedés tipikus járműveit, és mindeközben szinte személyes, bensőséges kapcsolatunk alakul ki a szereplőkkel, és a kislány élményei bennünk is emlékképszerű, nosztalgikus érzéseket keltenek. Ez a meghittség nem véletlen, a szerző személyes érintettsége, a nagymamájához fűződő szoros kapcsolata az, amit mi is érezhetünk olvasás közben. A mese felhívja a figyelmet arra, hogy bár a kisgyerekek sokszor távol élnek a nagyszüleiktől, mégis kialakulhat közöttük tartalmas, egész életre kiható kapcsolat. A Pesti meséhez hasonlóan a Halló, mama! is egy napjainkra jellemző helyzetet dolgoz fel: rengeteg család él külföldön, távol a rokonoktól, így nincsenek könnyű helyzetben a külföldön élő gyerekek nagyszülei: új módokat kell kitalálniuk arra, hogy hogyan tudják tartani a kapcsolatot az unokáikkal. Ahhoz, hogy személyes találkozás, ölelés, puszi nélkül igazán mély viszony alakuljon ki köztük, ne pedig csak semmitmondó és ezért egyre ritkuló telefonbeszélgetésekben merüljön ki a kapcsolatuk, szükség van egy kis kreativitásra.   Könyvünk főszereplője, Teó is nagyon messze él a nagyszüleitől. Olyan messze, hogy a család nem ugorhat fel minden szünetben a fapados gépre, hogy találkozhassanak a nagyiékkal. Ezért a nagymama és a nagypapa mindennap felhívja Teót, és a tablet képernyőjén keresztül beavatják egymást az életük részleteibe. Teó az ajándékait, a rajzait mutogatja nekik, a nagypapa a rózsákat, a kertjét. De a nagymama minden este mesél is Teónak a tableten keresztül, amitől különösen bensőségessé válik kettejük kapcsolata. Teó történetében magára ismerhet sok-sok külföldön élő magyar gyerek, ahogy sok-sok itthon maradt nagymama és nagypapa is. Persze néha nagyon jó találkozni, de ez a mese mindenkit meg fog győzni arról, hogy ez a fajta távkapcsolat nagyon is tartalmas, értékes és szeretetteli lehet.