Demeter Éva A Manó Könyvek kislányoknak szánt sorozatának két része közül választhattam: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma című mesét Ursula Jones írta, és ugyanő dolgozta fel a klasszikus Szépség és a Szörnyeteg című mesét. Ha a logikus gondolkodásom vezet, az előbbit választottam volna, hiszen azt máshol nem olvashatjuk, míg az utóbbinak több változata is létezik. A könyvek elolvasása után viszont az ösztönömre hallgatva a Szépség és a Szörnyeteget választottam. A királykiassszony, akinek nem volt birodalma című mese főhőse Cinege Micire emlékeztetett, azon oknál fogva, hogy mindkét főhős szokatlan női szerepben állja meg a helyét. Jó mesének tartom.   A birodalom nélküli királykiasszonnyal érzékelteti a királyné, hogy nem teljes értékű tagja a királyi származásúak klubjának, pont azért, mert nincs birodalma. Ezért nem a legjobb készlettel terítenek, amikor őt vendégelik meg, és ajándékba is csak a királykisasszonyok megunt ruháit kapja. Rossz érzést keltett bennem ez a bánásmód. Sokszor bántak velem is hasonlóan, amikor nem azt nézték, hogy én ki vagyok, milyen ember vagyok, hanem aszerint minősítettek másodrendűnek, hogy honnan származom. Hát ezért menekültem ösztönösen ettől a mesétől. Pedig remek humorral kezeli a szerző a helyzetet: a királykiasszony eladja a használt ruhákat, azaz integrálja a saját életstílusába az ajándékokat, legyőzve ezzel a másodrendűség érzését. Kíváncsian várom Ruki ajánlóját a könyvről, itt köszönve meg neki, hogy nagylelkűen rám bízta a választást. A családomat kérdeztem, hogy a Szépség és a Szörnyeteg című mese melyik változatát kedvelik legjobban. A férjem Benedek Elek feldolgozására, A rózsa1 címet viselő változatra szavazott, a lányom szerint: „a rajzfilm (Disney) áll közel a nyeréshez, de a könyv is jó”. Szerintem (vagyis a néprajzos szerint) egyetlen mozzanata van a történetnek, amiben egyértelműen a rajzfilm a győztes: a Szörnyeteg pusztulása és átváltozása. A könyvben ugyanis a Szörnyeteg halálát eufemizálja a szerző: amikor Szépség rátalált, olyan mozdulatlanul feküdt, „mint egy halott”, és az átváltozás bemutatását megelőző „lehunyta szemét” kifejezés is elhomályosítja azt a kollektív tudást, miszerint meg kell halni ahhoz, hogy újjá lehessen születni. Emiatt az eufemizálás miatt a katarzis sem az igazi.   A könyvet Sarah Gibb illusztrálta: a rokokó stílus jegyeit idéző színes képek és árnyképek harmonikusan olvadnak egymásba, sejtelmes, mégis könnyen befogadható képi világot hozva létre. A kislányokat ez a könyv a mese világába varázsolja, ahogyan engem a Hamupipőke mesék kislánykoromban. Mert e könyv képi világa gyerekkori emlékeket ébresztett bennem:    a Hamupipőke térbeli mesekönyv (román nyelvű változat van a tulajdonomban) és a Hamupipőke diafilm képei is ugyanannak a kornak a hangulatát idézik fel: a krinolinok, rizsporos parókák, tükrök, csillárok rokokó világát. De nemcsak emiatt érzem erőteljesen a hasonlóságot a két mese között, hanem azért is, mert Ursula Jones a két nővér alakjával, azok magatartásával, viselkedésével a Hamupipőke meséhez közelítette ezt a mesét. Szépségnek két szép, de gonosz nővére van, akik ugyan nem tudják rongyos ruhába kényszeríteni a húgukat, mint Hamupipőkét a mostohanővérei, de „buta libának” nevezik, és csellel próbálnak ártani neki. Szépség rájuk utal, amikor azt válaszolja a szörnyetegnek, hogy „vannak olyan emberek, akik kívülről gyönyörűek, de valójában igazi szörnyetegek”.   Mindkét mesében ugyanaz a nővérek viselkedésének indítéka: ők akarnak előbb és jobban férjhez menni. Míg Hamupipőke nővérei csak csodálják a bálban megjelenő ismeretlen lány gyönyörű ruháit, Szépség megengedi nővéreinek, hogy felpróbálják a Szörnyetegtől kapott pompás ruhákat, de azok esetlen bugyogókká változtak rajtuk, így szégyenítve meg őket. Hamupipőke nővérei az öncsonkítással bűnhődnek gonoszságukért. Határozottan jót tett ez a közelítés a mesének, vagy inkább az én meseolvasataimnak, hiszen a két mese kiegészíti egymást. Hamupipőke egy ágat kért az édesapjától, ami édesanyja sírjára ültetve az ősökhöz vezeti vissza őt, Szépség egy rózsát kér, amely leendő párjához vezeti el. A Hamupipőkében a főhős női kvalitásait a mostohanővérek próbálják elrejteni, sikertelenül. A Szépség és a Szörnyetegben a férfi kvalitásait fedi el az átok. A királyfinak az üvegcipő segített az álcázott „igazi” felismerésében, Szépség kénytelen az érzéseire hagyatkozni, és egy hosszú folyamat eredményeként, az utolsó pillanatban mondja ki az átkot megtörő IGENt. Végül a mese mai humorát említem, a lányom kedvencét idézve: „unalmas volt, mint a mosogatóvíz”. A mesében Szépség sógoraira vonatkozik a megjegyzés, a lányomtól én egyes szám, második személyben hallottam idézni…