Bár szülőként szeretnénk teljesen megkímélni gyermekeinket a félelemtől, ez nem lehetséges, és nem is volna célravezető. Ha azt mondjuk egy gyereknek, hogy nincs mitől félned, akkor egyedül hagyjuk félelmeivel. Fantáziájában mindenképpen megjelennek negatív szereplők, hiszen az életben is sok ijesztő, kellemetlen, fájdalmas belső és külső élménnyel találkozhat, s nekünk szülőként folyamatosan rendelkezésre kell állnunk, hogy segítsünk neki ennek feldolgozásában. A mese, a mesélés, a félelmek megszelídítésének egyik legfontosabb eszköze. Meséljünk neki Cidriről, aki nyikorgatja az ajtót, Gézangúzról, aki esténként megfogja a gyermek lábát, Motyorgóról, aki sutyorogva gyakorol, a függöny mögötti Ibolyáról, aki a csillagokat fürkészi, a szekrényben rendetlenkedő Pomádéról, majd Glóriáról, aki folyton leejt valamit, Tintás Örnről, aki változtatja az alakját és Sezlonyról, aki úgy tűnik, hogy itt sincs! Kádár Annamária   minimatine.hu Nálatok is nehéz az esti villanyoltás? – segít a Szörnyek a szobádban! Miközben Pifkó Célia mesekönyvét olvastuk, felismertünk néhányat a nálunk lakó szörnyekből, hiszen itthon is hasonló rémekkel találkozhatunk: recsegtetik a padlót, valaki mindig rendetlenséget csinál a szekrényekben, lebeg a függöny és néha félelmetes ruha vagy könyv kupacok jelennek meg. Mégis, ahogy így láttuk őket, rögtön barátságossá, különlegessé és szerethetővé váltak. Találjátok meg ti is kedvenc házi rémetek! „Furcsa hangokat hallasz a szobádban?…Hatalmasra nőnek az árnyak és meglibben a függöny? Csak úgy maguktól feldőlnek és leesnek a tárgyak?… A felnőttek azt mondják, hogy csak képzelődsz, nincs ott semmi, és szörnyek nem is lézteznek? nem is sejtik, mekkorát tévednek!” – így kezdődik a Szörnyek a szobádban című segítő könyv. Mi felnőttek sokszor nem vesszük komolyan a gyerekek hasonló mondatait: ne kapcsold le a villanyt, félek a fürdőszobában egyedül stb. Már külön trenírozom magam, hogy ne mondjak ilyen felnőtt badarságokat válaszként, hogy: úgysincs ott semmi, nem kell félned, ne butáskodj… stb. Ha visszaemlékszem gyerekkori önmagamra, ezek a válaszok engem sem nyugtattak meg túlzottan. A Szörnyek a szobádban típusú félelmet oldó, segítő könyvekkel viszont sokkal többre mehetünk. Egyrészt mesélhetünk a mi gyerekkori félelmeinkről, feleleveníthetjük a gyerekek régebbi félelem élményeit, illetve oldhatjuk a jelenlegi szorongásokat is. A könyv Zinának, egy 6 éves kislánynak a szobájában játszódik, aki mindig pici zseblámpájával megy aludni, hiszen annyi fura hang és árny „lakik” nála. De csak attól félünk, amit nem ismerünk igazán, így Zina is találkozik a saját szörnyeivel, akik mind igazi egyéniségek, hol kedvesek, hol morcosabbak, sőt néha jobban félnek Zinától, mint ő tőlük. Az én személyes kedvencem Gézangúz, a csápos csiklandó, aki a kilógó lábujjakra pályázik, na nem azért, hogy megharapja őket, hanem mert szeret csiklandozni, és biztos, hogy néhány szekrényünkben (főleg az enyémekben) is lakik egy Pomádé nevű szörny, aki mindig rendetlenséget csinál, szétdobálja a ruhákat. A történetekből megismerkedhetünk Cidrivel, Glóriával, Sezlonnyal, Pipogya Motyogóval, Tintás Örnel vagy Ibolyával a véznaujjú gyűrönggyel is, akik mind egy-egy félelmet testesítenek meg: fura hangokat, a libegő függönyöket, recsegő ágyakat. A könyv nálunk tényleg beteljesítette segítő szándékát, hiszen a történetek olvasása közben a gyerekekből kikívánkoztak saját félelmeik, és elgondolkoztunk azon, vajon milyen szörnnyé alakíthatnánk őket. Előjött néhány olyan kisebb kori emlékük is, amikor féltek a sötétben az ablakban lakó orchideáktól, vagy a hűtő morgásától, amit ma már inkább viccesnek találnak. És milyen jó volt a könyv olvasása után a saját szörnyeinket papírra vetni… Nagyon szeretjük az ilyen típusú segítő könyveket, amelyek a történeteken túl a saját meséinket is életre keltik és alkotó kedvünket is elindítják. Kiemelnénk még Orosz Annabella szuper illusztrációit, szörny karaktereit. Imádtuk a bálnás tapéta megelevenedését (24-25. oldalon), a gyerekszoba tárgyait, a zseblámpa által megvilágított részletek eltérő grafikai megoldásait, a színes és nem „színes” világok váltakozását.