moksha.hu És Smorc Angéla egészen más, mint amire számítottam. Mert – két fiú és néhány tonna legó mellett – én se akarok legóba lépni, sőt, azt is tudom, milyen legóba lépni, így erős rokonlélekséget éreztem a címben szereplő Smorc Angélával. És a könyv végére az is kiderült, hogy a megérzésem helyes volt, mert a dolgoknak ott is és itt is valahogy – valamilyen rejtélyes ok miatt – ugyanaz a vége, de közben megtudtam, hogy szoros összefüggés van a szőnyegen heverő legók, a vigyorkázás és a pecséttinta között és egy-egy anyai óhaj dominóhatása minden képzeletet felülmúl, mert mi van ha egy kisgyerek nem akar rendet rakni a szobájában? …de az anyukája mégis ezt szeretné? …az apukája meg azt, hogy hagyják nyugton focit nézni? …ám a gólkirály épp a döntő meccsen durcáskodik? …csakhogy éppen nem harap a pocokhal? …viszont elfogyott a pecséttinta? …ráadásul mindeközben támadnak a holdbéli retkek? Elvágólagos befejezés: Sajnos, a könyv csupán 32 oldal és sok benne a kép, így gyorsabban elfogy, mint a Vác-Nyugati vonatút, de a végén letörölhetetlen a mosoly. Gyakorló szülőknek és kisgyerekek, akik nem annyira szeretnek rendet rakni, humoros és szórakoztatóan groteszk olvasmány. Olvassátok, nem bánjátok meg!