Füllentések
Ahogy felismerték a gyerekek frissen szerzett képességüket, azonnal szaladtak volna ki, hogy kiderítsék minden állatot megértenek-e, de az ajtóban anyukájuk útjukat állta.
– Ugye, ha felmegyek a szobátokba mindent rendben találok, mindent kipakoltatok már a helyére és nem Nekem kell megcsinálnom? – kérdezte Anya gyanakvón.
– Persze már mindent megcsináltunk, ne aggódj Anya! – Füllentette Bence csak, hogy minél előbb szabaduljanak.
– Akkor örülök és hová ez a nagy sietség megkérdezhetem?
– Csak picit kimegyünk a friss levegőre, ne poshadjunk egésznap a szobánkban. – felelte gyorsan Bence, tudva, hogy ezt nem akadályozná Édesanyja.
Bejárták az egész tanyát minden élőlénnyel beszélgettek, rengeteg érdekes dolgot tudtak meg az állatoktól. Az állatok is örültek és elmondták, hogy Piri néni szólt mindenkinek, hogy új kis gondviselőik érkeznek fogadják őket szeretettel.
Mikor kijöttek a lovak istállójából a kerítésnél egy csodaszép fekete kiscsikó várta őket.
– De gyönyörű vadló, még sosem láttam ilyen szépet! – ámult el Bori.
– Sziasztok, Csillag vagyok jöttem játszani a barátomhoz Almához, kiengednétek hozzám? – kérdezte a kiscsikó.
– Nem is tudom, Anyáék nem örülnének, ha kiengednénk az állatainkat. Mi van, ha valami bajotok esik? A te anyukád megengedte, hogy egyedül ide gyere? – kérdezte Bori.
– Naná! Anyukám szerint én vagyok a legügyesebb csikó a ménesben, nem aggódik értem tudja, hogy engem nem kell félteni semmitől! Különben is nem ez lesz az első alkalom, hogy kint játszunk. – büszkélkedett Csillag.
– Jól van akkor, ha tényleg megengedték és tudtok magatokra vigyázni, de ne menjetek messze és sötétedésig gyertek vissza, különben Apa észre veszi, hogy nincs itt Alma. – mondta Bence, aki azért nem volt teljesen biztos a döntésében.
Bori és Bence remekül szórakoztak egész délután új barátaikkal Hiszi és Piszi, Bence két cicája nagy mókamesterek voltak, sokat bohóckodtak a gyerekekkel. Bori mikor elfáradt aludt egy keveset a hűvösben a hintaágyon, Pajtással a hasán.
A kellemes hangulatot egy rémült kis madár hangja szakította meg, aki alig kapott levegőt az izgalomtól és próbált valamit a gyerekeknek elmondani. Bence azonnal odaszaladt hozzá, megkérdezte tőle, mi történt.
– Szel….Szellő.. Szellőt elfogta az a gazember…- rebegte a kis cinke.
– Ki az a Szellő és ki fogta el? – kérdezte Bence.
– Egy vadló, a kiscsikóját kereste kétségbeesetten és közben óvatlan volt, nem vette észre azt az ördögi férfit. A falu szélén lakik oda vitte el és bezárta az istállójába. Én láttam az egészet, engem kért, hogy próbáljak tőletek segítséget kérni, bár ő még kicsit fél tőletek, Csillagot is kérte, hogy ne jöjjön errefelé, míg meg nem ismernek benneteket. – mesélte a cinke.
– Ezek szerint nem engedte ide Csillagot játszani, Csillag nem mondott nekünk igazat. – mondta csalódottan Bori.
– Mi van, ha a csikók is veszélyben vannak? – jutott eszébe hirtelen Bencének – már haza kellett volna érniük!
– Ki kell szabadítanunk Szellőt, ő tudja csak megkeresni őket! – mondta bátran Bori.
Azonnal a kert végébe szaladtak a hátsó kiskapuhoz és kiosontak rajta. A kertek alatt hamar odaértek a gonosz férfi házához. A kis cinke előre repült, hogy megnézze, otthon van- e a ház ura. Mikor látta, hogy csend van, senki nincs a ház körül, jelt adott és Bence belopakodott az istállóba. Szellő egyedül búslakodott odabent észre sem vette a kisfiút.
– Szia Szellő, én Bence vagyok ne félj tőlem, segíteni jöttem a testvéremmel. A hátsó kertkapun át megszöktetünk, de csendben kell lennünk, nehogy észre vegyenek minket. -mondta a haditervet a kisfiú.
– Szervusz, köszönöm, hogy eljöttetek, sajnálom, hogy veszélybe sodortalak titeket is. Igazán bátrak vagytok. Siessünk akkor! – mondta hálásan Szellő.
Mikor visszaértek a saját birtokukhoz, látták, hogy Csillag és Alma már visszaértek és nagyon meg vannak rémülve, mert hallották a tehenektől, hogy mi történt. Csillag azonnal szaladt anyukájához és odabújt hozzá.
- Sajnálom, hogy becsaptalak téged is és a gyerekeket is, és ezzel bajba sodortam mindenkit! Megtanultam a leckét, megígérem, hogy soha többet nem hazudok! – mondta Csillag szipogva és miután megköszönték még egyszer a segítséget, anyukájával együtt visszatértek a méneshez.
Bori és Bence büszkék voltak az első sikeres mentőakciójukra, ám örömük nem tartott soká.
-Beenceeeee!!!! Booorrrriiiiiii!!!!- kiabált a házból Anya. – Mi ez a rendetlenség a szobátokban??? - nézett ki az ablakon mérgesen Anya.
A testvérek összenéztek, szégyelltek magukat, amiért ők is becsapták anyukájukat, azért, hogy előbb játszhassanak. Felszaladtak a lépcsőn az emeletre, megölelték Édesanyjukat és bűnbánó tekintettel, elnézést kértek. Megígérték, hogy ilyesmi többet nem fordul elő!
Forrás: a szerző írói oldala
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
