A könyv alcíme – Történetek kíváncsi gyerekeknek – elég beszédes. Kinek ne lenne ismerős a helyzet, amikor a gyerek olyan kérdésekkel hoz zavarba, hogy lehet-e kézen állva enni? És inni? És miért nincs szakálluk az indiánoknak?  Miért nem járnak fogorvoshoz a cápák? Hmmm, ez a kérdés csak egy gyereknek juthat eszébe! És az hogy,  hogy kerülnek színes csíkok a fogkrémbe? Miért emelik fel a kutyák a lábukat pisiléskor? Kinek ne lenne ismerős a helyzet, amikor a gyerek olyan kérdésekkel hoz zavarba, hogy lehet-e kézen állva enni? És inni? És miért nincs szakálluk az indiánoknak? Ilyen konkrét kérdésekre adnak válaszokat a történetek Petra Maria Schmitt és Christian Dreller Miért nem járnak fogorvoshoz a cápák? című könyvében. Az egyikben játék közben kérdeznek a gyerekek a szüleiktől, a másikban a tanítónőnek szegeznek kérdést, a harmadikban az állatkertben kérdezik a cápák gondozóját. A német kiadók már jó ideje élen járnak az ismeretterjesztő könyvek, különösen a sorozatok terén. Ezekben a könyvekben viszont, ha érdekesebben és játékosabban is, de mégiscsak tankönyvszerűen tálalt információkat találhatunk. Témaköröket járnak körbe, szemléltetnek, és nincs is ezzel semmi baj. Sőt. Komoly rajongótábora van ezeknek a gyerek olvasók körében. Néha halljuk is a Pagony könyvesboltjaiban, ahogy alkudoznak velük a szüleik. „Ez tényleg nagyon jó, de ne csak ilyet válassz. Legyen közte mese is, amit este tudunk majd olvasni.“ Ez a könyv ilyen. Ráadásul a gyerekek gyakran egy konkrét kérdésre keresnek választ, vagyis fordított utat járnának be, mint a hagyományos ismeretterjesztő könyveknél. Azokban egy felvezetés és a témakör szisztematikus ismertetése (a sarkköri élőhely sajátosságai, az ott élő állatok), az összefüggések megértése (miért alakultak ki a specifikus tulajdonságok és életmód) után, valahol a tizedik oldalon jutnak el oda, hogy miért nem fázik a pingvin lába. Itt ez fordítva megy: a pingvin lábánál kezdünk, és onnan haladunk tovább, hiszen a válasz további kérdéseket vet fel. Ennek a korosztálynak pedig pont ez a módszer fekszik legjobban. Aki belelapoz a könyvbe, láthatja, hogy a műfaj nagyon is ismerős. Csak a forma szokatlan, merthogy könyvben kevés az ilyen, de az igényesebb tévésorozatokban láttunk már ilyet. Nagy tisztelője vagyok például a Kratt testvéreknek, az amerikai ifjúsági ismeretterjesztés nagymestereinek. Kedvencem a kisebbeknek szánt Állatkert a hátizsákban című sorozatuk, ami élőszereplős, rajzfilm- és gyurmafilmelemekkel mutatja be az állatok tulajdonságait, érzékszerveit, tanulási folyamatait, élőhelyeit. Másik, nagyobbaknak készült rajzfilmsorozatukkal, az Állati küldetéssel pedig még történetmesélősebbre vették a figurát. Ezekben is hasonló a képlet: egy kérdésre keresnek választ (Zoboomofoo pedig nagyon jól és sokat kérdez), vagy egy problémára megoldást, ennek kapcsán kerül szóba a tágabb kontextus, folyamatosan fenntartva az érdeklődést. Szóval nem találta itt fel senki a spanyolviaszt; a Miért nem járnak fogorvoshoz a cápák? mégis nagy rést töm be. Egyrészt mert a saját, jól ismert szituációikkal (van egy jó kérdésem, és apa nagyon vakarja a fejét) tudnak azonosulni, másrészt meg mert ez egy könyv. Olvasni, felolvasni lehet, esti mesének akár, és közben beszélgetni is egy kicsit. Nem sorban haladni, hanem kiválasztani egy történetet. Egy-egy iskolai óra felvezetőjének is nagyon jól el tudok képzelni egy-egy fejezetet. Azzal se mondok újat, hogy vannak témák, amikben egy-egy gyerek nagyon jártas. Valószínűleg sokan ismertek olyan óvodást, aki többet tud az őslényekről, mint a szülei. Vagy hogy jobban megmaradt a gyerekben, amit a mászókáknál hallott a repülőszakértő barátjától, mint amit aznap a suliban tanultak. A Miért emelik fel a kutyák a lábukat pisilés közben? például pont erre a helyzetre épít: egy kisfiú magyaráz kutyasétáltatás közben a barátjának. Van ezekben a történetekben sok-sok érdekes fizika és biológia, egy kis hogyan-működik és hogyan-készül, de pszichológia is. A miért sírunk ha szomorúak vagyunk? című fejezet például inkább a lelki szükségletekről, mint a sírás fiziológiájáról szól. A történetek valószerűek és természetesek, ebben sokat segít, hogy a szerzők nem igyekeztek erőltetetten egy állandó szereplőgárdára építeni. Minden sztoriban más gyerekekkel és felnőttekkel találkozunk, így nem tereli el a gyerekek figyelmét, hogy esetleg nem jöttek be az állandó főszereplők. Meg jól is esik nekik azt látni, hogy sokféle gyerek sokféleképpen érdeklődik, kinek-kinek más az érdeklődési köre, de egyben hasonlóak: ugyanolyan kíváncsiak, mint ők.   konyvutca.blogspot Ez a könyv több kívánalomnak is eleget tesz egyszerre. Egyrészt új ismeretek birtokába juthatnak a gyerekek (sőt, azt mondhatom, hogy a felnőttek is, mert egy-két dolog nekem is új volt), másrészt pedig nagyon szórakoztató történetekbe ágyazódnak ezek az új ismeretek, ezért tökéletesek meseolvasásra, akár esti mesének is.   Azért tetszik különösen, mert nem a szokásos kérdezz-felelek könyv, hanem egy keretet kap maga a kérdés és válasz, ezáltal sokkal jobban megjegyezhető, mintha csak a kérdéseket és válaszokat olvasgatnánk.    Ha nem tudtátok eddig, hogy a cápák fogaival mi is a helyzet, akkor a címadó történetből nagyon érdekes információkat kaptok a témát illetően. Egy osztályt kísérhetünk el az Akváriumba, ahol éppen a cápák etetését figyelik meg.    De olyan fontos dolgot is megtudhatunk, hogy lehet-e kézen állva enni és inni, vagy hogy beszélgetnek-e a növények és azt is, hogy miért nem fázik a pingvinek lába.   Láttatok már szakállas indiánt? Na ugye, hogy nem. A könyv egyik történetéből azt is megtudhatjuk, hogy ez vajon miért lehet. Mint ahogyan azt is, hogy miért van olyan sok nyelv a világon, de még azt is, hogy miért emelik fel a lábukat a kutyák pisilés közben. :D    Nem tudtam, hogyan kerülnek a fogkrémbe csíkok, de őszintén szólva nem is gondolkodtam rajta soha, most viszont, hogy már tudom, nagyon érdekes dolognak tartom.    Téma még a csuklás, a villámlás, a zsiráfok nyaka, a hajózás, az eszkimók és a hűtőszekrény, és  más egyéb érdekességekről is olvashattok történeteket. Az illusztrációk is aranyosak, viccesek, informatívak, jó választás ez a könyv 5-8 éves gyerekeknek. "Ha egy cápának kihullik a foga, akkor a mögötte következő automatikusan előretolódik. Tulajdonképpen úgy, mint egy futószalag. Ez a futószalag kitart egy egész cápaéleten át.  Egy cápa akár tízezer fogat is elhasználhat." ***** "Egyébként a lányok és a fiúk kamaszkorukig nagyjából ugyanannyit sírnak. Azonban a sírás bizonyos kultúrákban férfiatlannak számít, ezért sok férfi az idők során egyszerűen leszoktatja magát róla. Márpedig ez nem éppen egészséges. Sok orvos azt mondja, hogy akik nem sírnak, hamarabb betegek lesznek."