OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KLASSZIKUS ÉS KORTÁRS IRODALOM 6-9 ÉVESEKNEK
KLASSZIKUS ÉS KORTÁRS IRODALOM 6-9 ÉVESEKNEK : A bátyám öccse - Gyerekvers-kisregény

A bátyám öccse - Gyerekvers-kisregény

  2020.11.17. 15:37

8+
Kiss Ottó - A bátyám öccseÍrta: Kiss Ottó
Illusztrálta: Baranyai (b) András
Kiadó: Pozsonyi Pagony
Oldalszám: 55
Megjelenés: 2020. november 17.

"A bátyámnak van egy öccse,
aki sajnos pont én vagyok.
Ez önmagában is elég nagy baj,
de az még nagyobb baj, hogy ez örökre így is marad. "

"Két testvér, akikben minden kis- és nagygyerek magára ismer. Öt történet, csupa lelki finomság, gyerek!fejjel gondolkodás, érzékeny, intelligens poénok. Akárcsak Baranyai (b) András rajzain.

Persze a végén a nővérem öccseként, no meg egy báty és egy húg szülőjeként is szépen elsírtam magam. A gyerekeim meg pont ott nevettek és mosolyogtak, ahol gondoltam, hogy fognak.

Hát ilyen ez a Kiss Ottó. Több szinten, hajszálpontosan hat."
Szél Dávid pszichológus így ajánlja neked.

 

pagony.hu

Hát ez kemény, tesó!

Egy tízéves fiú mesél a bátyjáról és magáról Kiss Ottó remekbe szabott, mély és mulatságos gyerekvers-kisregényében. Itt olvashatjátok, miért vagyunk annyira oda érte.

Jó hangosan lehet zörögni a legóval az ajtó előtt, amikor bent van az ember bátyja a szobában a barátnőjével. Ki milyen ajándékkal szúr ki jobban a másikkal? Na és a kedvencem: ki tanul meg jobban kesztyűbe dudálni. Telitalálat helyzetek és poénok,lélektani vígjáték a javából, mindez kis- és nagykamaszoknak meg a szüleiknek.

Kiss Ottó harminc éve van jelen a magyar irodalomban, és ez enyhén szólva is nagyon erős jelenlét. Nem nagyon emlékszem szárnypróbálgatós időszakra, a kezdetektől magasan szárnyal, és a kezdetektől ír felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Néha meg felnőtteknek gyerekhangon. Karakteres, szókimondó hangjával, gyerekszlengtől, rontott szövegtől sem visszariadó stílusával hódított meg minket. Gyerekversben rendre két műfaj között ingázik: a mára klasszikusnak számító, a magyar gyerekversek első aranykorát idéző rímes, ritmusos az egyik, a filozofikus szabadvers a másik. Saját bevallása szerint utóbbi áll hozzá közelebb.

Ez a kötet most ilyen, bár én a korábbi, hasonló írásaihoz képest itt nem a filozofikus, hanem inkább a lélektani jelzőt látom találóbbnak. Olyan mélyre láthatunk egy testvérpár kapcsolatába az első sortól az utolsóig, hogy a végén nehéz elhinni, milyen rövid volt valójában a könyv. 

Aki ezek alapján azt hiszi, hogy valami súlyos gyerekhangra írt Bergman-film élményben lesz része, az nagyot téved. A szöveg könnyed, remek a humora, és míg a poénok záporoznak, elég sok gondolkodnivalót kapunk. Mi, felnőttek is, mert ezt a verses kisregényt (szerintem legalábbis az), nektek is ajánlom. És ha jobban belegondolok: ez talán a legnagyobb erőssége. Mármint hogy kinek ajánlhatom.

Az elbeszélő fiú tízéves, feltétlenül ajánlom tehát tízéveseknek, de az elbeszélés alanya, a nagy tesó meg tizenöt, és a második olvasás után nagyon is ajánlom a tizenöt éven felülieknek is, legyenek nagy vagy kistesók. Nagyon sok a látni- és átéreznivaló azoknak is, akik nem az elbeszélő korosztályába tartoznak, nem az ő szemszögéből látják a világot, és valószínűleg mindenki más pontokon fog fel-felröhögni.

Ez egy ilyen felröhögős könyv ugyanis.

A hiteles és természetes gyereknapló stílus, amit a Szeleburdi családtól a Stand up!-ig úgy szeretünk, az első pár sortól magával sodorja az olvasót. Mindjárt az első, legós történetben átlátjuk, mennyire máshol tart a két fiú, ki miben van, ahogy mondani szokás. Egy tíz és egy tizenöt éves fiú, más világok, de már abban a korban, ahol jól látják és értik egymást. Értik, gyakran meg is értik, de annál pontosabban tudnak találatokat is bevinni. A folyamatos testvércivakodás, huzavona és rivalizálás, amit végigkísérünk, tele van felszabadító humorral. Magunkra vagy a gyerekeinkre ismerünk, ezért szoktunk a legjobb könyveken is olyan jólesően, hangosan felnevetni. A szívatások és játszmák közben viszont mindvégig fel-felsejlik a – tök ciki, ki nem mondaná egyikük se, még magának se – szeretet. Meg az a későbbi, felnőttkori mély kötelék, ami egy ilyen gyerekkori testvérkapcsolat purgatóriumában születik.

Szóval összegzésként: elhangzott itt a filozofikus szabadvers, meg a Szeleburdi család-típusú gyereknapló, leginkább azért, hogy el tudjátok képzelni, mire számíthattok. Nekem személyesen mégis Linklater Boyhood című filmeposzát juttatta eszembe. Bár annak sírtam kicsit a végén, ezt meg végigröhögtem, ezt a fiúság dolgot mégis nagyon hasonlóan fogták meg. A pontosan, a megfelelő pillanatokban, jó kameraállásból mutatott valóság hihetetlenül tartalmas és szórakoztató tud lenni egyszerre.

Egy dologra azonban nagyon kíváncsi vagyok. Várom is a visszajelzéseket a lányoktól. Két fiam van ugyanis. Vajon a lány olvasók mit gondolnak majd róla, ha elolvasták? A válaszokat a szerkesztőségbe kérem, nagyon fúrja az oldalam.

"Formailag a Janikovszky Éva-féle történetmesélésnek, illetve a „svéd gyerekvers” szövegképzésének kettőséből próbáltam valami igazán újat és maradandót létrehozni két testvérről, akikben minden kis- és nagygyerek magára ismerhet.

Reménykedem, hogy sikerült a lényegre tapintanom." Kiss Ottó

 

(legó)

A bátyámnak van egy öccse,
aki sajnos pont én vagyok.

Ez önmagában is elég nagy baj,
de az még nagyobb baj,
hogy ez örökre így is marad.

Én most még csak tízéves vagyok,
ő meg tizenöt,
de mire én tizenöt leszek,
addigra ő már húsz.

Ezt magyarázta el nekem a múltkor,
mintha én teljesen hülye volnék,
és nélküle nem tudnám.

Úgy kezdte, hogy ő már felnőtt,
nagyobb apáéknál is,
nem nő többet,
legföljebb egy kicsit.
De én meg hiába is növök,
mert ha figyelembe vesszük,
hogy a világegyetem gyorsabban tágul,
mint ahogy én növök,
akkor teljesen fölöslegesen növök,
mert a világegyetemhez képest
úgyis csak egyre kisebb leszek.

Ezt mondta, és nevetett.

Szóval mostanában elég rosszul állnak a dolgok.

És ez az állás akkor a legeslegrosszabb,
amikor apáék nincsenek itthon.

Az még rendben van,
hogy a bátyám ilyenkor
kitekeri a kezemből az okostelóját,
mert ugye nekem még nem vettek,
meg talán még az is rendben van,
hogy lenyúlja a legómat,
mert ha nem adom oda, akkor leharcol,
de nemrég a barátnőjét is felhozta,
és nem lehetett bemenni a szobájába,
mert kitette a táblát, hogy BELÉPNI TILOS!
Aztán kijött, de csak annyi időre,
hogy piros filccel odaírja alá:
TESÓKNAK IS!

Persze azért bementem,
de éppen csak annyira,
hogy felhívjam a figyelmét az ellentmondásra:
ha egyszer tilos belépni,
akkor ő hogyan jutott be?

Erre kizártak.

(Vonat)

Bizonyos dolgokról
az ember nem szívesen beszél.
Vagy azért, mert nem akar,
vagy azért, mert nem illik.
De van, amikor kikívánkozik
belőlünk az is, amiről
nem kellene beszélnünk.

Belőlem például most az kívánkozik ki,
hogy tavaly névnapomra a bátyám
hallókészüléket vett nekem ajándékba,
mert azt gondolta, hogy azzal meghallom azt is,
amit egyébként nem szoktam meghallani.
Ha például el kell raknunk a játékokat,
akkor azt szerinte én sose hallom meg,
ahogy azt se hallom meg soha,
amikor össze kell hajtogatnunk a ruhákat,
mert állítólag nekem csak az jut el az agyamig,
ha új legó érkezett, vagy ha kész a süti.
Ha focizni indulunk, vagy a strandra,
és elő kéne vennem az úszószemüvegeket,
az engem nem szokott érdekelni, azt én már fel se fogom,
ahogy azt se fogom fel soha, hogy hozzam a pumpát,
mert indulás előtt fel kell fújni a labdát.
Nemhogy felfújnám, vagy ilyesmi,
de még csak oda se viszem a pumpát,
úgy csinálok, mintha nem is hallanám, miről van szó,
ahogy azt se akarom soha meghallani,
hogy a strand után legalább a saját fürdőnadrágomat
terítsem ki a szárítóra.

Szóval ilyeneket mondott nekem tavaly a bátyám,
amikor megkaptam tőle a hallókészüléket,
azt a régi fajtájút, aminek az egyik végén tölcsér van,
hogy ha ezután se hallanám, amit mond,
akkor jól beleordíthasson a fülembe.

Na de erre egyszer sem került sor,
mert nem vagyok hülye,
hogy tölcsérrel a fülemen járkáljak a lakásban,
és egyébként se hallókészüléket kértem tőle,
hanem legó mozdonyt és a hozzávaló két vasúti kocsit,
vagy legalább az egyiket.

Persze azokat nem vette meg,
inkább elköltötte a pénzt az idétlen hallókészülékre,
mert szerinte a mozdony meg a vasúti kocsik dedósoknak valók,
azokat akkor is égő lenne tologatni a szőnyegen,
ha történetesen meglenne az egész készlet.
Nem, nem kaptam meg tőle,
se akkor, se később,
a tizenegyedik születésnapomra,
mert akkor meg vonatjegyet vett nekem,
igazi vonatjegyet,
de csak egy irányba, vissza nem,
hogy jó messzire el tudjak utazni,
az a vonat ugyanis nem legóból van,
az a vonat nemcsak a szőnyegen megy összevissza,
hanem igazából is felülhetek rá,
magyarázta azzal a sunyi álszentséggel a hangjában,
mintha én teljesen ütődött lennék,
mintha nekem fogalmam se volna, mi az a vonat.
Gondoljak csak bele, mondta,
jó távol lehetek tőle,
kirándulhatok egyedül, vagy akár anyáékkal is,
neki tökmindegy,
a lényeg, hogy addig se látja a szemüveges fejemet,
vigyorgott az arcomba önelégülten,
legalább addig se okoskodok meg kötözködök itt bele mindenbe,
ami amúgy is a nagyok dolga,
tehát nem rám tartozik,
és még az is lehet, hogy közben visszaszerzi a barátnőjét,
de mondjuk ez se rám tartozik,
ez az ő dolga, csakis az övé,
ami rám tartozik az az,
hogy fogjam magam, és utazzak el,
hogy neki is legyen végre egy kis nyugalma,
hogy vonatozgassak meg kirándulgassak,
a többit meg csak bízzam rá.

Javára legyen mondva,
hogy jól kitett magáért,
hisz tényleg elég sokat áldozott arra,
hogy minél messzebbre kerüljek tőle,
igen drága vonatjegyet vett ugyanis,
amit utólag is nagyon köszönök,
mert így, amikor másnap
visszaváltottam a vasútállomáson,
majdnem annyi készpénzt kaptam érte,
mint egy legó mozdony ára,
ezért aztán a malacperselyemből
nem sokkal kellett kipótolnom,
hogy nemcsak a mozdonyt,
de még a két vasúti kocsit is megvegyem.
Persze nem magamnak,
mert vele ellentétben nekem áldott jó szívem van,
és ha magamnak veszem, egyébként se maradt volna
elég pénzem a bátyám közelgő névnapjára,
amit nem győzött elégszer hangsúlyozni,
mindennap legalább négyszer elmondta,
hogy ugye, tudod, tesó,
közeledik a névnapom,
vészesen közeledik,
nem árt tehát megszámolni,
mennyi is gyűlt össze abban a malacperselyben,
mert az ajándék pénzbe kerül,
és jó testvérhez illően biztosan
te is meglepsz majd valamivel.
És én tényleg megleptem,
a legó mozdonnyal együtt a két kocsit is
megkapta a névnapjára,
az egész készletet,
csak hát ugye nem játszhatott vele szegény,
mert az ilyesmi dedósoknak való,
így aztán kénytelen voltam felajánlani,
hogy adja csak nekem nyugodtan,
majd én tologatom a szőnyegen összevissza,
persze csak addig,
míg meg nem lesz hozzájuk a sínpár,
mert hát mégiscsak úgy az igazi,
de erre ő felkapta a vizet,
berohant a szobájába,
felrakta a kedvenc tuc-tuc zenéjét,
és olyan hangerőre tekerte,
hogy beleremegtek a falak,
ezért aztán annyira jól hallottam mindenütt,
hogy nemcsak az ajtaja előtt,
de az egész lakásban tudtam rá táncolni,
még hallókészülék nélkül is.

 

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót