Az erdélyi cigány nép­mesekincsnek ezen szereplői elevenednek meg sok más társukkal egyetemben hét mese ere­jéig ebben a kötetben, hogy kísérőnek szegődjenek az olvasó mellé olyan tájakra, a­mely­ben a képzelőerő csúfolódva nevet a hétköznapi logikán, váratlan és leleményes csavarok alakítják az események sorát, s merészen elegyednek a természetes és természetfölötti világ elemei.   Így válik a Kürti Andrea grafikusművész színektől és karakterektől káprázó, részleteiben rendkívül figyelmes és gazdag rajzaival illusztrált mesekönyv alkalmas útipasszussá az 5-12 éves gyermekek számára, vonzó és izgalmas világba kalauzolva őket.   Péter Beáta Váratlan és leleményes csavarok Újabb mesekönyvvel bővült a csíkszeredai Gutenberg Kiadó „házi” mesekönyv-sorozata. A Miért nem tudnak a fák járni? című könyv hét erdélyi cigány népmesét tartalmaz, amelyet Kürti Andrea rajzai tesznek még színesebbé. A Gutenberg Kiadó legújabb meséskönyve az 5-12 éves korosztályhoz szól. A mesék kiválasztásánál elsődleges és minden egyebet felülíró szempont volt, hogy azok érthetők legyenek, mondanivalójuk pedig érdekes és leképezhető a mai gyermekek számára, ugyanakkor érvényes ízelítőt is adjanak az erdélyi cigány mesékből. A hét mese Herrmann Antal és Wlislocki Henrik, Benedek Elek, Kovács Ágnes és Nagy Olga, a 20. század elejétől annak végéig húzódó gyűjtéseiből való – mondta el Burus János Botond, a Gutenberg Kiadó szerkesztője.    „Nem egyetlen, de kétségkívül legkedvesebb törekvésünk, hogy minőségi olvasnivalót adjunk a gyermekek, alkalmas útipasszust a könyvek világával ismerkedők kezébe. A Gutenberg Kiadó, Nyomda és Könyvkereskedés igencsak zsúfolt időbeosztású, sürgő-forgó műhely, de amikor a kiadói terv megvalósításában a gyermekkönyvekhez érkezünk, a csapat minden egyéb feladatát félreteszi, és az lesz a legfontosabb, hogy a még csak körvonalazódó könyvet dajkálja ötleteivel. Ebből a kreatív ötletelésből évekkel ezelőtt elindult a Gutenberg Kiadónál egy „házi” mesekönyv-sorozat, annak idején Jókai, Móra, Benedek Elek-féle Mátyás-mesékkel, vagy hogy időben közelebbi kiadványt mondjak, tavaly a Csihán királyúrfi című, székely népmesés kötettel. Ennek a sorozatnak a legfrissebb kötete a Mért nem tudnak a fák járni? - Erdélyi cigány népmesék című. Az előző, a Csihán királyúrfi bekerült a Románia legszebb könyvei 2015-ben verseny döntősei közé, és lehet, hogy az újdonság öröme mondatja ezt, de a cigány meséskönyvünk még szebb lett!” Annak, hogy a könyvhöz épp erdélyi cigány meséket választottak, a sorozat szempontjából is fontossága van, ugyanakkor várhatóan erdélyi szász mesék, csángó mesék, örmény és zsidó mesék követik az eddig megjelenteket.            Nagy gonddal rajzolt világ A cigány mesék közlésében érdekes, hogy alapvetően egy szóbeliségében élő és hagyományozódó kultúra mesekincséről beszélünk – tudtuk meg a szerkesztőtől. Magyar népmesekincsünk különlegesnek számító szegmensét alkotják, a magyar népmesét ismerő gyermekek számára ezért cigány mesét olvasni különlegességet jelent, azok ugyanis más, teljesen szokatlan központi szervező elemek mentén alakulnak: a felfokozott cselekményt részesítik előnyben, felületesebben kezelik a hagyományos mesebonyolítás szabályait, akár a következetesség kárára is, a főhős pedig nem egyértelműen birtokol pozitív erkölcsi tulajdonságokat. „Ezekben a mesékben egy fortélyos anya farkashússal kínálgatja gyermekeit, a világ legmarkosabb királya az ördöggel is összemérné az erejét, de a fia lesz a zálog, egy csonkakezű, bár annál teljesebb eszű leány mindent visszaszerez, amit ármánnyal elvettek tőle - ezek és ilyen szereplők elevenednek meg sok más társukkal egyetemben hét mese erejéig a kötetben, hogy kísérőnek szegődjenek az olvasó mellé olyan kalandra, amelyben a váratlan és leleményes csavarok alakítják az események sorát. És itt ki kell emelni még valamit: a könyvet illusztráló Kürti Andrea grafikusművész elkápráztató módon tette hozzá saját látásmódját, érzéseit a mesékhez, olyan gyönyörűen, annyi gonddal és gondolattal rajzolva meg ezt a vonzó és izgalmas világot, hogy bátran remélhetjük, sok gyermek fogja örömmel lapozni a mesekönyvet.” Forrás: kronika.ro Részlet a mesekönyvből Sok ezer évvel ezelőtt volt olyan idő, mikor a fák is tudtak járni. Élt egyszer egy igen fösvény ember, aki igen gazdag volt, de szerette volna, hogy még többje legyen. Ez az ember egyszer kiment az erdőre és látott ottan egy igen szép tölgyfát. Elég tűzifája volt ugyan otthon, de ez a tölgy nagyon megtetszett neki, megszólította tehát: „Jer velem kunyhómhoz, nincs tüzelőfám!” És a tölgyfa követte. Amint egy darabig mentek, elfáradt az ember és így szólt a fához:   „Nagy és erős vagy; vígy el engem a kunyhómhoz!“  A tölgy megállott, és az ember felkúszott egy ágra s a fa aztán tovább ment. Egy rétre érkeztek, egy fehér ökör legelt ottan. Az ember így szólt: „Fám van, de igen jó volna, ha sütni való húsom is volna! Megtehetnéd azt, hogy leüsd ezt az ökröt s vigyük el a kunyhómba!” A fa nem szólott egy szót sem, hanem az ökörhöz ment és vastag ággal úgy fejbe vágta, hogy halva rogyott össze. Ezután ágaira emelte a leütött ökröt és tovább ment. Amint ismét ment egy darabig, találkozott egy szekérrel. A szekeres szundikált és a lovak lassacskán ballagtak odább. Az ember meglátta, hogy a szekeren egy hordó bor van és így szólt a tölgyfához: „Fám volna, húsom is volna, de borom nincs. Nem vehetnéd ezt a hordó bort is ágaidra?” A tölgyfa ismét nem szólott egy szót sem, hanem közel ment a szekérhez, elemelte a hordót és tovább ment. Kis idő múlva egy kis templom mellett haladtak el. Ekkor így szólt az ember a tölgyfához: „Fám volna, húsom volna, borom is volna, de nincs serpenyőm, melyben megsüthetném a húst! Megtehetnéd azt is, hogy levedd a harangot a toronyból! Milyen jó serpenyőt csinálhatnék magamnak belőle!” A tölgyfa nem szólt egy szót sem, hanem közeledett a toronyhoz, benyúlt a torony ablaknyílásán és kivette a harangot. Éppen fel akarta akasztani egy ágára, ekkor villám csapott le az égből, lesújtotta a tölgyfát, az embert az ökörrel és a boros hordóval együtt. Csak a harang maradt sértetlenül s az emberek ismét felakasztották a toronyba s hirdette tovább az Isten dicsőségét.  Ettől az időtől fogva a fák nem mozdulhatnak többé helyükből.  (Herrmann Antal gyűjtéséből)