OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és szöveg
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
MESEREGÉNY NAGYCSOPORTBAN
MESEREGÉNY NAGYCSOPORTBAN : Lórika kalandjai

Lórika kalandjai

lorika_kalandjaiÍrta: Drajkó-Sárosi Kinga
Illusztrálta: Péterfi Krisztina, Drajkó Tibor
Kiadó: Könyvműhely, 2016
Oldalszám: 154
 
Lórika, a kis aranyos arcú kakadu, született nyelvzseni. Különleges papagáj, aki nemcsak malájul, angolul vagy magyarul ért és beszél, hanem természetesen az állatok nyelvén is. 
Így tud tolmácsolni kis gazdája, Peti és Csodaerdő állatai között. 

De mitől félhet egy kúszókenguru? 
Sikerül-e kiszabadítani az orvvadászok csapdájába esett tigrist? 
Mivel válthatjuk ki magunkat a szoba fogságból? 
Ki lesz a leggyorsabb futó? 
Hogyan énekelnek a sziamangok? 
Milyen a valódi szépség? 
Sikerül-e megmenteni az erdőt? 
Túljárhat a ravasz kancsil a maláj cibetmacska eszén?
Milyen lehet a Föld legnagyobb virága?

Ha kíváncsi vagy, kalandra fel!  Lórika a könyv 17 meséje során érdekes állatokkal találkozik, sokat tanul hűségről és barátságról, segítségnyújtásról és összefogásról, szépségről és hazugságról, szeretetről és családról, félelemről és bátorságról. 

A csodálatos szépségű Indonéziában végül – Petivel együtt – rátalál az igazi kincsre.
 
Részlet a meseregényből


 

Valahol, az Indiai-óceán gyö­nyörű szige­tén, tró­pusi őser­dőben, egy egé­szen aprócs­ka falu­ban élt család­jával dr. Szent­királyi György, orvos. Imádott fele­ségé­vel és nyolc­éves kisfi­ával, Peti­vel, egy éve érkez­tek „Csoda­erdőbe”, ahogyan a fiúcska nevezte. Egé­szen külön­leges dolgok tö­téntek velük ezen a varázs­latos helyen: érdekes álla­tokkal talál­kozhat­tak, rend­kívüli helyze­tekben kel­lett helyt­állniuk, feled­hetet­len kalan­dokkal gazda­godtak. 

A doktor úr azért költö­zött ide család­jával együtt, hogy segít­sen a bete­gek gyógyí­tásá­ban, de akkor még nem sej­tette, mennyire nagy hatás­sal lesz az éle­tükre egy – Szumba szige­tének fővárosába tett – hét­végi kirán­dulás…

Nanga­messzi érdekes város volt, sajátos hangu­latával egészen magá­val ragadta a turis­tákat. Szent­királyi doktor sze­rette volna, ha kis­fia is megis­meri. Peti szá­mára a legcso­dálato­sabb élményt a város piaca jelen­tette: szín­pompás kavalkád­jával, fűszer­illat­tal a leve­gőben, megannyi látni­való­jával szinte rabul ejtette őt. Ezen a napon azonban olyasmi történt, ami később örökre meg­változ­tatta a kisfiú életét. Egy­szer csak az egyik árus­nál meglá­tott egy hatal­mas kalit­kában üldö­gélő, gyö­nyörű szép mada­rat. 

– Apa, Apa, nézd! Milyen szép madár! Gyere, légy szíves, nézzük meg, men­jünk oda hozzá! – kér­lelte az édes­apját.

– Rendben, de utána indulnunk kell, anya már biztosan értünk. Nagyon késő van, és azt ígértem, hogy haza­érünk vacso­rára – hang­zott a válasz.


arusnalAmint köze­lebb értek, Petit telje­sen lenyű­gözte ez a csodás ma­dárka. Még soha nem lá­tott ilyen érde­kes kis álla­tot. Hófe­hér tolla­it mint­ha sárga festék­kel csino­sítot­ták volna a szár­nyán, színes kis bóbi­tájá­nál csak a pofi­ján lévő kis narancs­színű foltok voltak szeb­bek, ezektől olyan volt, mintha min­dig elpi­rulna. Külön­lege­sen szép papa­gáj volt, a kakadu­félék család­jába tarto­zott. A fajtá­ját kis sárga­bóbi­tás kakadu­nak, más néven aranyos­arcú kakadu­nak nevez­ték el (az orcá­ján lát­ható narancs­színű fol­tok miatt). Peti­nek nagyon tet­szett a madár, pedig akkor még nem tudta, hogy gyö­nyörű kül­seje milyen gazdag belsőt takar. Nagyon tehet­séges beszéd- és hang­utánzó­nak tart­ják az ilyen kakadu­kat, igazi kis bohóc­nak, mivel látvá­nyos mutat­ványok­kal is szóra­koztat­ják gazdá­ikat. Buk­fencet hány­nak, táncol­nak és énekel­nek, sőt, akad, ame­lyik még bicik­lizni is tud. 

– Apa, milyen madár ő? – kérdezte Peti.

Ebben a pilla­natban a madár is észre­vette őt. S lás­satok csodát! Ugyan­olyan érdek­lődve kezdte el néze­getni a kisfiút, mintha ő sem látott volna még soha ilyen szép te­remt­ményt…

– Rrrrrrr!!! Vaaaaa!!! Rrrrrr!!! – hang­zott a tigris­üvöl­tés. 

Szegény tigris még nem is volt olyan nagy, egé­szen fia­tal állat lehe­tett, szinte még kölyök. A szumát­rai tigris gyö­nyörű ál­lat. Narancs­sárga bun­dáját vé­kony feke­te csí­kok díszí­tik (ennek a tigrisfajnak a legvékonyabbak a fekete csíkjai), a pofáját és a homlokát hófehér szőr borítja, és két fehér folt éke­síti a fülét is. Ő a leg­kisebb növé­sű tig­ris. Nagyon izmos, mégis könnyed a moz­gása. Nem is sétál, van valami fen­séges a moz­dula­tai­ban, szinte vonul. Ezért volt most külö­nösen szomorú lát­vány így, csap­dában. Az oran­gután nagyon meg­saj­nálta, szinte egy pil­lanat alatt elha­tároz­ta, hogy segí­teni fog rajta. 

– Szia, Lala vagyok – szólí­totta meg a tig­rist. – Beszo­rul­tál? Nem tudsz el­szalad­ni? – fag­gatta bizton­ságos magas­latból.

– Szegény kis tigris fáj­dalmá­ban szinte azt sem tudta, hogy hon­nan jön a hang. For­gatni kezd­te a fejét.

– Itt vagyok fenn a fán! – kiál­totta Lala most már ki­csit bátrab­ban. 

– Rrrrrr! Váááá! Neeem tudooook elmen­ni inneeen! Segíííts!!!! Vááá!!! RRRR! – vála­szolta a ver­gődő tigris.

– Akkor meg miért mo­rogsz rám? Azt akarod, hogy elsza­ladjak félel­memben? – kérdezte Lala nagyon okosan.

– A Mama azt mondta, hogy mi félel­mete­sek vagyunk! Ez a dol­gunk. Rrrrr!

„Remény­telen eset…” – gon­dolta Lala, és mosoly­gott is magá­ban, hogy még ilyen szorult hely­zetben is milyen félel­metes­nek szeret­ne lát­szani ez a kis tig­ris. Nem késle­kedhe­tett, elin­dult hát a többi­ekért. Majd együtt kita­lál­ják, hogyan segít­senek a bajba jutott álla­ton. 

– Most hovááá mééégy? Rrrrrrrrr!!!! Neeee meeerj itthagyniiii!!!

– Hozok segítséget! – kiál­totta Lala, s már el is tűnt a lomb­koro­nák közt. Lóri­kával gyor­san megbe­szélte a hely­zetet, Lórika pedig el­mondta Peti­nek, hogy mit tapasz­talt Lala. Úgy dön­töt­tek, hogy nem kés­leked­hetnek, s mind­nyájan elin­dultak a hang irá­nyába. Lala az ága­kon, ki­csit előttük haladt, mutatva az utat. Lórika Peti vállán utazott, de néha felröppent, hogy jobban lásson. Mikor már egé­szen közel voltak, az üvöl­tés is egyre hango­sabb lett. Ekkor Lóri­kának támadt egy ötle­te. 

– Segíts Petinek, Lala, fel kel­lene mász­nia a fára! Onnan köze­ledni biz­tonsá­go­sabb. Ki tudja, mióta nem evett ez a szegény tigris? Mérges is lehet most az embe­rekre, ha tudja, hogy a csap­da az ő talál­mányuk.

– Igazad van – helye­selt az oran­gután, majd kezet nyúj­tott Peti­nek, aki azon­nal rájött, hogy talán fenn a fán biz­tonsá­go­sabb.

Így értek oda ágról-ágra kapasz­kodva, Peti­nek még tet­szett is a torna, hiszen nem minden kisfiú mond­hatja el, hogy ilyen kaland­ban van része: egy csap­dába esett félel­metes raga­dozót megy kisza­badí­tani, és egy oran­gután­nal mászik a szumát­rai dzsun­gelben. Lala ügyes mászó­nak látta Petit. „Tehet­séges majom lenne – gon­dolta magá­ban –, kár, hogy olyan rövidek a kezei.”

Mikor oda­értek a bajba jutott állat csap­dája fölé, Lórika és Peti nagyon meg­sajnál­ta sze­gényt. Olyan szeren­csét­lenül lépett a csap­dába, hogy nem tudta el­rágni a köte­let, nem érte el. Mikor Peti látta ezt, már tudta, hogyan fogják kisza­badí­tani. 

– Beszél­jünk vele! Lórika! Légy szíves tol­má­csolj! – kérte meg a madarat.

De a tigris most ész­revet­te őket, és elkez­dett félel­mete­sen böm­bölni.

– Rrrr!!!! RRRRR!!!!

– Lórika vagyok – kezdte mon­dandó­ját minden bátor­ságát össze­szed­ve a kis kakadu. 

– Rrrrrr! Sarah vagyok. Vááááá!

– Te nagyon félel­metes vagy! – vála­szolta Lórika, gon­dolta, egy dicsé­rettel oldja a feszült­séget.

– Gon-do-lod? – hüp­pögte most már a kis tigris. – A Mama mondta, hogy mi félel­mete­sek vagyunk. Mindig. Gondo­lod, hogy sike­rült? – kér­dezte Lóri­kától. 

– Nézz csak rájuk! – mond­ta Lóri­ka a felső ágon rém­ülten össze­kapasz­kodó Petire és Lalára mutat­va. 

Sarah egy­szer­re meg­feled­ke­zett minden fáj­dalmá­ról, úgy meg­hatot­ta a saját sikere. Ezen felbuzdul­va egy akkorát üvöltött, hogy azok ket­ten már resz­ket­tek is. A műsor­szám­nak Lórika ve­tett véget: 

– Akarod, hogy ki­szaba­dít­sunk? – kér­dezte.

– Persze, hogy akarom! – kiál­totta, de azon­nal el­szé­gyell­te magát, kicsit udva­riasab­ban tette hozzá a tigris: – Szeret­ném. Na­gyon. Szépen kérlek, segít­setek! 

– De nem fogsz minket bántani? – kér­dezte Ló­rika.

– Nem. Ígé­rem! Megí­gérem. Nem is tud­nálak. Olyan nagyon kimerül­tem. 

Mind­ezeket elmond­ta Lórika a bará­tainak, és most már ők is köze­lebb merész­ked­tek.

– Lala vagyok. Ő meg a bará­tunk, Peti – bátor­kodott első­ként az oran­gután. 

– De hiszen ez ember!! Rrrrrr! Ez egy ember! Az embe­rek az ellen­sége­ink! – kia­bálta a tig­ris...

olvassbele3
– Ő meg milyen állat, Ló­rika?

– Őőőőő egy araaany­macs­kaaa – vála­szol­ta egy hely­ben csap­kodva szár­nyai­val a papa­gáj.

– Miért csap­kodsz? Miért nem szállsz le, kis Bóbi­tás? – kérdez­te Peti, akit kis­sé mulat­ta­tott ez a jele­net.

– Madaarakaaat esziiik, fááraaa máásziiik! – kia­bálta Lórika, és a biz­ton­ság kedvé­ért lel­kesen csap­ko­dott tovább a szár­nyai­val.

– Csodál­kozom, hogy nem ismer ez az

ember­kölyök. Tudhat­ná, hogy ki va­gyok. Ró­lam nevez­ték el ezt a szi­ge­tet. Arany-sziget­nek hív­ták, mie­lőtt Szu­mátra lett. Én vagyok az arany­macs­ka. A tig­ris leg­főbb ellen­sége. Én még a tig­rist is legyőzöm. Én bár­kit elka­pok. De ne fél­jetek! Már ebé­del­tem. Külön­ben csak éj­szaka va­gyok aktív. A ne­vem is szép: Lizá­nak hív­nak – nyivá­kol­ta büsz­kén a szép­sé­ges raga­dozó. 

– Mit mondott? – kér­dez­te Peti Lóri­kát, aki jót mula­tott magá­ban az imén­ti bemu­tatko­záson, hiszen tud­ta, hogy nem az arany­macs­ka volt a szi­get név­adó­ja. 

– Bekééép­zeelt! Bekééép­zeelt! – fog­lalta össze nem éppen szó­ról szóra a raga­dozó mondandóját. 

– Kérdezd meg tőle, hogy miért sír a ko­bold­maki! – kérte Peti, arra gon­dolva, hogy csak ők nem hall­ják, és a macska hal­lása a leg­éle­sebb.

Lóri­ka úgy tett, egy kis hízel­gés­sel fűsze­rez­ve az érdek­lődé­sét: 

– Ó, Te, nagy és szép, ó, le­győz­hetet­len, ó, Te leg­oko­sabb, leg­erő­sebb, leg­csodá­lato­sabb aranyacs­ka! Áruld el ne­künk, hogy miért sír a ko­bold­maki! Kérve kér­lek, tudd meg tőle, hogy hív­ják! Van neve? 

Ezek a hízel­gő sza­vak meg­tet­ték a hatá­sukat. Ugya­nis az arany­macs­ka szíve ellá­gyult, és et­től rop­pant se­gítő­kész macs­kává vált.

– Látom, te kakadu, tudod, hogy mi az il­lem. Nos, hall­játok a vála­szom: azt mond­ja, hogy Leila a neve, és azért sír, mert meg­ijed­tetek tőle. Ret­tene­tesen csú­nyá­nak érzi magát. Melles­leg ezen nem is cso­dál­kozom. 

Lórika min­deze­ket tol­mácsol­ta kis gaz­dájá­nak, aki éppúgy meg­sajnál­ta a sze­gény kis ártat­lan terem­tést, mint majom­bará­tai. Köz­ben pe­dig Peti­nek az is eszé­be ju­tott, hogy ta­lán azért csak az arany­macs­ka hall­ja Leilát, mert az ultra­han­got ad ki, és a macs­kák képe­sek eze­ket a na­gyon ma­gas hango­kat is meg­hal­lani. 

– Nem hagy­hat­juk, hogy így elke­sered­jen! Segí­te­nünk kell rajta. Hi­szen olyan ked­ves, és olyan egye­dül van! – java­solta Peti, Lóri­ka pedig el­mond­ta ezt a töb­biek­nek.

– Ó! – cso­dál­ko­zott az arany­macs­ka. – Nem gon­dol­tam, hogy az embe­rek kö­zött ilyen ren­des is akad. Nem olyan szép, mint én, de na­gyon ren­des ez a kö­lyök. Mert még csak kö­lyök, ugye? – né­zett kér­dőn Lóri­kára, aki meg­győző­en, de mo­so­lyog­va bólo­ga­tott.

– Lórika, légy szí­ves mondd meg Leilá­nak, hogy ő nem csúnya, hanem szép – foly­tat­ta Peti, Lóri­kának vi­szont nagyon nehe­zére esett ez a tol­mácso­lás, úgy érezte, hogy nem mond iga­zat…

Forrás: lorika.hu

eletszepitok.hu

Okos mesekönyv szórakoztató, informatív weboldallal

Lórika kalandjai címmel különleges mesekönyv jelent meg a közelmúltban. A kötet a környezet- és állatvédelemre helyezi a hangsúlyt, hozzájárulva ezzel a gyermekek környezeti neveléséhez. 

A könyvhöz tartozik egy ismeretterjesztő-oktató honlap is, amely hozzásegíti a gyermekeket a történetben szereplő állatok alaposabb megismeréséhez. A www.lorika.hu holnapon videók, továbbá ingyenesen letölthető feladatlapok is találhatók, utóbbiakat elsősorban pedagógusoknak ajánlják.

lorika

A kötet névadója, Lórika, egy aranyos­arcú kis kakadu, vagy kis sárga­bóbitás kakadu, de nevezik narancs­bóbitás kakadunak is.

A latin neve szerint ő a Cacatua sulphurea ­ (Így ejtsd.: kakatua szulfurea citrino­krisztáta). A papagájfélék rendjéhez, azon belül is a kakadu­félék családjához tartozik.

 

Lala egy szumátrai orangután, a Főemlősök rendjéből, az Emberfélék családjából, az Orangutánok neméből, tudományos nevén: „Pongo abelii” (Ejtsd: „Pongó abeli”).

Lala egy szumátrai orangután, a Főemlősök rendjéből,  az Emberfélék családjából, az Orangutánok neméből.

KICSODA Ő? Mia egy házi­macska. Tudo­mányos nevén Felis silvestris catus (Így ejtsd: Felísz szilvesztrisz katusz.) Az a macska, akit mi is ismerünk házi­állatként. Mia cica a cirmos cicák közé tartozik, ők a leg­inkább javasol­tak otthoni tartásra. A régebbi rend­szertan szerint ő a közön­séges vagy európai házi­macska

Mia egy házi­macska. Tudo­mányos nevén Felis silvestris catus (Így ejtsd: Felísz szilvesztrisz katusz.) Az a macska, akit mi is ismerünk házi­állatként.
 
Mia cica a cirmos cicák közé tartozik, ők a leg­inkább javasol­tak otthoni tartásra.
A régebbi rend­szertan szerint ő a közön­séges vagy európai házi­macska.
 

"Gyermekünk a legféltettebb kincsünk. Szeretnénk minden rossztól megóvni, de azt is szeretnénk, ha megtapasztalhatná a világot valódiságában, ha felvértezve állna a különféle próbatételek elé. Ha fontosabbnak tartaná a belső értékeket, mint a külsőségeket. Ha mindig inkább az erényeire volna büszke, sem mint a hiányosságai miatt szomorkodna. Szeretnénk, ha sosem kellene félnie, de talán meg kellene tanulnia legyőzni a félelmeit. Szeretnénk, ha életre szóló barátságokat kötne, ha minden körülmények között bátran és egyenesen vállalná a tettei következményeit, ha becsületes, de találékony lenne. Szeretnénk, ha kiegyensúlyozott, jószívű, bátor kis embereket nevelnénk.

Ezek a gondolatok a Lórika kalandjai című mesekönyvem alappillérei. Ezekre építettem egy kisfiú és egy papagáj főszereplésével a történetem, ami néhol fabula, azaz állatmese, s szereplői az emberi tulajdonságok és érzelmek teljes tárházával rendelkező állatok. Peti, a főhős, Lórika kis gazdája szeretetteljes családi légkörben él, mégis el-elszaladgál otthonról, s különleges játszóterén, egy indonéziai dzsungelben izgalmas kalandokban vesz részt – fogalmaz a szerző, Drajkó-Sárosi Kinga. A könyv történetének alakulását egyéves tudományos kutatómunka kísérte végig.

A mesekönyv kiemelt fontossággal kezeli a környezetvédelmet, ezen belül is a veszélyeztetett állatfajok védelmét, a toleranciát, a segítségnyújtást, ami kiterjed a bajba jutott állatok megsegítésére éppúgy, mint a házimunkára. Felhívja a figyelmet a sportosság és a sportszerűség, a becsület, a hűség, a barátság, a szülői és testvéri szeretet fontosságára, foglalkozik a félelmek legyőzésével is. Beszél a gyerekeknek a búcsúzásról, az elválásról, a kistestvér születéséről." (Drajkó-Sárosi Kinga)

Életszépítők véleménye

A könyv egyszerre tanít és szórakoztat; mesékbe ágyazva sok érdekes információval szolgál az állatok sajátosságairól, életmódjáról, a történetekbe szinte észrevétlenül építette be az állat- és környezetvédelmi adalékokat a szerző. 

A történet főhőse a nyolcéves Peti, aki Budapestről az Indiai-óceán egyik gyönyörű szigetére költözött a szüleivel. Orvos édesapját a hivatása szólította Indonéziába: betegeket gyógyít. Együtt fedezik fel a sziget állatait és növényvilágát; végül hazatérnek Magyarországra.

Más földrajzi területről származó állatok is felbukkannak a történetekben, például csimpánz, orangután és háziállatok. 

A könyvhöz készült gazdag tematikájú weboldal tartalmai külön említést érdemelnek – jó példa arra, hogy az internet is nyújthat minőségi tartalmat, hasznos időtöltést a gyerekeknek.

 

A meseregény megrendelhető a http://www.lorika.hu/ weboldalon.

A meseregény folytatása: Lórika kalandjai Magyarországon (kisiskolásoknal)

 

 


 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót