OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és szöveg
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
MESEREGÉNY KISKAMASZOKNAK (9-12)
MESEREGÉNY KISKAMASZOKNAK (9-12) : Vajon nagyi és az aranyásók

Vajon nagyi és az aranyásók

  2020.06.02. 17:21

2017 legjobb gyerekkönyve díj

 
A zsűri laudációja:
 
A kérdezés tudománya, mi több a kérdezés művészete lesz a tétje Szabó Róbert Csaba könyvének. Főhősünk Ferkó, aki nyaralni indul nagymamájához egy erdélyi falucskába, ahol egy gonosz törpe által vezetett szervezet készül eltűntetni a föld színéről a települést. Kérdésekkel indul a nyomozás, és hamarosan ki is derül az igazság. Ám ezek a kérdések sokkal többre irányítják rá a figyelmünket, mint pusztán arra, hogy az önző anyagi érdek miből és honnan ered.

A kérdések az érzéseink valódiságára, az identitásunkra irányítják a figyelmet azáltal, hogy tisztázzuk múltunkat, gyökereinket. Az okok megtalálásának egyetlen esélye, hogy tudjunk kérdezni. Ám kérdezni csak az tud, aki ismeretekkel rendelkezik, és aki kíváncsi a körülötte lévő világra.

Ezt a mintázatot pedig ki tudná jobban megtanítani egy gyermekkel, mint a nagyszülő a maga tapasztalataival és bölcsességével?

 

Írta: Szabó Róbert Csaba
Illusztrálta: Orosz Annabella
Kiadó: Gutenberg, 2017
Oldalszám: 64
 
Melyik tizenkét éves ne cserélne szívesen Ferkóval? Rajtvonalnál a vakáció, zenészszülei hosszú európai turnéra indultak, cuccai már hátizsákba gyömöszölve, és ötven perc múlva vonatra száll, hogy Vajon Nagyi hegylábi városkájában töltse a nyarat. Ráadásul övé minden születésnapi ajándékok non plus ultrája, és Facebook-álprofiljának üzenetében Zsuzsi is jelezte, hogy ezúttal sem áll szándékában kimaradni a szünidő egyetlen izgalmas mozzanatából sem, legyen szó bár túrós bukták eltüntetéséről, céllövészetről vagy patakparti búvóhely építéséről.
 

Elég klassz recept egy kalandhoz?

Na, akkor adj hozzá még egy mélynövésű, de rőfnyi cilindert viselő ármánykodót, adagolj bőven felkiáltójelekkel kommunikáló manót, ágyazz meg neki egy kizsákmányolásnak prédául eső volt bányászvárossal, amit persze mindenáron meg kell menteni, szórd meg Aranyhegy-törmelékkel, öntsd fel befőttesüvegekben dunsztolt fontos kérdésekkel, tölts hozzá ipari mennyiségben ciánt, és apríts rá egy lélegzetelállítóan merész akciótervet. Hogy mi sül ki ebből?!

Szabó Róbert Csaba meseregénye két tizenéves gyermek, Ferkó és Zsuzsi a nagymamánál, a titkos nevű Aranyhegy árnyékában töltött nyári vakációjának nem mindennapi kalandjairól szól. De ebben a történetben talán csak a nyitókép klasszikus: Ferkó zenész szülei európai turnéra mennek, gyermeküket, mint eddig minden nyáron, elküldik Vajon Nagyihoz, abba a hegyi városkába, ahol kétezer évvel ezelőtt fúrt vájatok szabdalják a sziklákat, és ahol a papon meg a tanítón kívül mindenki bányászcsaládból származik. Itt volt valamikor bányamérnök, majd polgármester Ferkó nagymamája, nyugdíjba vonulásáig.

A vonaton azonban Ferkó nemcsak Zsuzsival találkozik, hanem egy fura, cilinderes úrral is, aki valamiért csak kijelentő mondatokban hajlandó beszélni. És innentől „gellert kap” a történet, ahogy a gyermekek álmosnak-édesnek gondolt nyári szünete is. A városka életét ugyanis felbolygatta a Bányász megjelenése, aki hangzatos tervvel rukkolt elő az elapadt arany újbóli kiaknázására. A busás jövedelem ígéretével kecsegtetett lakosok már azt sem bánják, hogy a bánya újranyitása elűzi őket régi otthonaikból, sokan önként vállalják a máshol felkínált telepi lakást.

A Bányász szervezte gyűlést azonban megzavarja Vajon Nagyi – látszólag kevés eredménnyel, fellépése azonban ahhoz mégis elég, hogy másnap ismeretlenek elrabolják. Ferkó és Zsuzsi azonnal a keresésére indul, így találnak rá a Kérdések kamráját őrző manóra, és segítségével jönnek rá a Bányász igazi kilétére és valódi tervére: úgy akarja kiaknázni az aranyat, hogy mérgező anyagot, ciánt pumpál a hegy gyomrába, elpusztítva a környéket. Nagyit ugyan sikerül kiszabadítani, de a mozgásba lendült bányászokat és felszereléseiket megállítani lehetetlen feladatnak tűnik. Talán az is lenne, ha Ferkónak nem sikerülne felébreszteni a Hegyet, amely a természet megfékezhetetlen haragjával elsöpri a fúrótornyokat, a munkagépeket, a szivattyúkat.

Az eget-földet rengető esemény megtörténtét ez után már csak egy kettétört medál őrzi – és persze Ferkó és Zsuzsi, Vajon Nagyi, a Kérdőjeles Manó, a Felkiáltójeles Manó, meg a békéjét ismét megtalált városka közössége.

A könyv Orosz Annabella színes és izgalmas, részletgazdag, továbbgondolásra ösztönző illusztrációival készült.

 

 

vajon-nagyi-es-az-aranyasok-belso1

vajon-nagyi-es-az-aranyasok-belso2

vajon-nagyi-es-az-aranyasok-belso3

túdió Mese Irodalom Interjú Valósággal keveredő meseregény: nem nézi butának a gyerekeket Szabó Róbert Csaba Szász Cs. Emese • 2017. december 12., 15:17 Négy felnőtteknek szóló könyv után meseregényt írt Szabó Róbert Csaba. A Vajon Nagyi és az aranyásók című kiadvány felvetése viszont egyáltalán nem gyerekes: az aranyhegyet ciántechnológiával eltüntetni kívánó bányászok elrabolják a Vajon Nagyit, akit ki kell szabadítani. A valósággal való bármilyen egyezés bizony nem a véletlen műve – tudjuk meg a szerzőtől, aki szerint még egy meseregénynek is csak akkor van igazán létjogosultsága, ha valós problémát dolgoz fel. Gyerekeknek írt ezúttal Szabó Róbert Csaba • Fotó: Haáz Vince – A felnőttek után most a gyerekekhez szól. Hogy jött képbe az új célcsoport? – Először is van két gyerekem, akiknek meséket olvasunk, és mindig ledöbbenek, hogy egyes könyvek, szerzők mennyire butának tartják a gyerekeket. Próbálnak az ő nyelvükön szólni, holott pont nem az ő nyelvükön szólnak, hanem valami gügyögő nyelven, amit mi nem szeretünk. S akkor mi beszéltük Gellérttel, a fiammal, hogy lehetne ezt jobban is. Na most én általában úgy írok könyveket, hogy van valamilyen problémám, amihez megkeresem a történetet. Van ugye ez a verespatakos cirkusz, ami évek óta húzódik, és a Vajon Nagyi ősszövegét is ez ihlette. Még akkor írtam, amikor nem is volt megszületve a fiam, ugyanis a Cimbora folyóirat felkért, hogy írjak valamit. Akkor is úgy gondolkodtam, hogy ha megjelenik valamim, akkor legyen egy olyan mondat, ami nincs leírva a könyvben, de te, ha elolvasod a könyvet, akkor megfogalmazódik benned. Valami olyan probléma, amely kortárs és jelenkori. Abban az időben jártam egyszer Verespatakon, és ledöbbentett, hogy ezt a helyet tönkre akarja tenni egy aranybányász cég. Innen jött az egész. Írtam egy szöveget, amely nyolc lapszámban folytatásokban megjelent a Cimborában. Nem olyan rég előkerültek ezek a Cimborák egy nagytakarításkor, s Gellért is megnézte. Mondta, hogy ez nagyon érdekes sztori, bár ő néhol unja, magyarázós. S akkor mondtam neki, hogy „tudod, mit Gellért, akkor én ezt újraírom. Megírok egy részt, este felolvasom, s te elmondod a véleményed”. S akkor úgy is volt. A karakterek már megvoltak, kicsit bővítettem, jobban belevittem Verespatakot, jobban kitaláltam az egész koncepciót. Azt, amit a fiam magyarázósnak nevezett, azt elhagytam, és igyekeztem kalandossá, fordulatossá, akciódússá tenni. HIRDETÉS Csak akkor ír, ha mondanivalója van • Fotó: Haáz Vince – Tehát a fia volt a legnagyobb kritikusa? – Igen, bár az egy dolog, hogy felolvastam neki, de most azzal szembesülök, amikor ő egyedül olvassa, hogy a mai gyerekek zöme a kicsit lebutított, rövid mondatokhoz van szokva. Ami jó a legelején, de azt gondolom, hogy a gyerekek nem buták, de segítenünk kell őket azzal, hogy másképp is írunk: nem arra gondolok, hogy barokk körmondatot írjunk nekik, de legalább még egy mellékmondatot, vagy egy olyan jelzőt, amivel nem találkozik mindennap. Szóval azt látom, hogy amikor olvassa, néha megakad benne, mert nem biztos, hogy ehhez van hozzászokva. De mégis látom, hogy egyrészt gyorsan adaptálódik, másrészt megtanulja, hogy kérdezzen. Merthogy ha a dolgok mögé tudsz látni, tudsz kérdezni, akkor nyert ügyed van, és mindent le tudsz győzni.(Ezt a cikket a Ligetrõl másolták: https://liget.ro/studio/valosaggal-keveredo-meseregeny-nem-nezi-butanak-a-gyerekeket-szabo-robert-csaba)

 

túdió Mese Irodalom Interjú Valósággal keveredő meseregény: nem nézi butának a gyerekeket Szabó Róbert Csaba Szász Cs. Emese • 2017. december 12., 15:17 Négy felnőtteknek szóló könyv után meseregényt írt Szabó Róbert Csaba. A Vajon Nagyi és az aranyásók című kiadvány felvetése viszont egyáltalán nem gyerekes: az aranyhegyet ciántechnológiával eltüntetni kívánó bányászok elrabolják a Vajon Nagyit, akit ki kell szabadítani. A valósággal való bármilyen egyezés bizony nem a véletlen műve – tudjuk meg a szerzőtől, aki szerint még egy meseregénynek is csak akkor van igazán létjogosultsága, ha valós problémát dolgoz fel. Gyerekeknek írt ezúttal Szabó Róbert Csaba • Fotó: Haáz Vince – A felnőttek után most a gyerekekhez szól. Hogy jött képbe az új célcsoport? – Először is van két gyerekem, akiknek meséket olvasunk, és mindig ledöbbenek, hogy egyes könyvek, szerzők mennyire butának tartják a gyerekeket. Próbálnak az ő nyelvükön szólni, holott pont nem az ő nyelvükön szólnak, hanem valami gügyögő nyelven, amit mi nem szeretünk. S akkor mi beszéltük Gellérttel, a fiammal, hogy lehetne ezt jobban is. Na most én általában úgy írok könyveket, hogy van valamilyen problémám, amihez megkeresem a történetet. Van ugye ez a verespatakos cirkusz, ami évek óta húzódik, és a Vajon Nagyi ősszövegét is ez ihlette. Még akkor írtam, amikor nem is volt megszületve a fiam, ugyanis a Cimbora folyóirat felkért, hogy írjak valamit. Akkor is úgy gondolkodtam, hogy ha megjelenik valamim, akkor legyen egy olyan mondat, ami nincs leírva a könyvben, de te, ha elolvasod a könyvet, akkor megfogalmazódik benned. Valami olyan probléma, amely kortárs és jelenkori. Abban az időben jártam egyszer Verespatakon, és ledöbbentett, hogy ezt a helyet tönkre akarja tenni egy aranybányász cég. Innen jött az egész. Írtam egy szöveget, amely nyolc lapszámban folytatásokban megjelent a Cimborában. Nem olyan rég előkerültek ezek a Cimborák egy nagytakarításkor, s Gellért is megnézte. Mondta, hogy ez nagyon érdekes sztori, bár ő néhol unja, magyarázós. S akkor mondtam neki, hogy „tudod, mit Gellért, akkor én ezt újraírom. Megírok egy részt, este felolvasom, s te elmondod a véleményed”. S akkor úgy is volt. A karakterek már megvoltak, kicsit bővítettem, jobban belevittem Verespatakot, jobban kitaláltam az egész koncepciót. Azt, amit a fiam magyarázósnak nevezett, azt elhagytam, és igyekeztem kalandossá, fordulatossá, akciódússá tenni. HIRDETÉS Csak akkor ír, ha mondanivalója van • Fotó: Haáz Vince – Tehát a fia volt a legnagyobb kritikusa? – Igen, bár az egy dolog, hogy felolvastam neki, de most azzal szembesülök, amikor ő egyedül olvassa, hogy a mai gyerekek zöme a kicsit lebutított, rövid mondatokhoz van szokva. Ami jó a legelején, de azt gondolom, hogy a gyerekek nem buták, de segítenünk kell őket azzal, hogy másképp is írunk: nem arra gondolok, hogy barokk körmondatot írjunk nekik, de legalább még egy mellékmondatot, vagy egy olyan jelzőt, amivel nem találkozik mindennap. Szóval azt látom, hogy amikor olvassa, néha megakad benne, mert nem biztos, hogy ehhez van hozzászokva. De mégis látom, hogy egyrészt gyorsan adaptálódik, másrészt megtanulja, hogy kérdezzen. Merthogy ha a dolgok mögé tudsz látni, tudsz kérdezni, akkor nyert ügyed van, és mindent le tudsz győzni.(Ezt a cikket a Ligetrõl másolták: https://liget.ro/studio/valosaggal-keveredo-meseregeny-nem-nezi-butanak-a-gyerekeket-szabo-robert-csaba)

 

 

Forrás: gutenberg.hu

Zsidó Ferenc

Vajon nagyi és az aranyásók címmel nemrég meseregénye jelent meg Szabó Róbert Csabának. Erről, valamint más természetű irodalmi "dolgairól" beszélgettünk.

Egy nagyon is aktuális anyagból gyúrtál meseregényt (Vajon nagyi és az aranyásók, Gutenberg Kiadó, 2017): a verespataki aranybányászat történetéből, illetve a nemrég lecsengett (?), ciántechnológiás bányaújranyitás x-aktáiból. Van valami személyes kötődésed Verespatakhoz, vagy hogy jutottál a témához? (Esetleg – ahogy mondani szokták – az keresett meg téged?)

Interjú Szabó Róbert CsabávalAz em­ber történe­te­ket ke­res az őt fog­lal­koz­tató problémákhoz, hogy érvénye­sen és főleg iz­gal­ma­san el tud­ja mon­da­ni, mi bántja. Dra­ma­tizálni, ha úgy job­ban tet­szik, de a mesélés is jó szó rá. Gye­re, el­mesélem, mi bánt – ilyen­formán. Ve­res­pa­ta­kon csupán egy­szer jártam, körülbelül tíz évvel ezelőtt, de egy éle­tre való nyo­mot ha­gyott ben­nem. A varázslat, amit a te­lepülés adott, reménye­im sze­rint vissza­ol­vas­ható a Va­jon na­gyiból...
 
A ve­res­pa­ta­ki bánya­mizériát régóta nyo­mon köve­tem, valóban jól te­ma­tizálható, ha az em­ber arról sze­ret­ne írni, hogy a Földünk hal­dok­lik, és hogy mind­ez nekünk, em­be­rek­nek köszönhető. Ilyen érte­lem­ben nem csak Ve­res­pa­takról szól, ha­nem a jövőnk iránti és min­denféle eh­hez kap­csol­ható fe­lelősségről, ami a (döntéshozó) felnőttekből többé-kevésbé ki­vesz­ni látszik vagy ki is ve­szett. El­lentétben a gye­re­kek­kel. Gya­korló szülőként azt látom, hogy van remény. De a nagy ta­nulság és egy­ben csalódás is eb­ben az, hogy kis részben a felnőtte­ken is múlik, a ne­velésen.
Volt tudatos törekvés: az ifjú olvasókat „zöldíteni”, környezettudatossá tenni? (A könyv egyébként legkevésbé sem didaktikus).

Mi­vel nem le­he­tek min­den gye­rek fe­lelős szülője, azt találtam ki, hogy megírom, mi­lyen vesz­teségek érhet­nek bennünket, ha nem gon­dol­ko­dunk eléggé kri­ti­ku­san, és nem kérdezünk rá a dol­gok valódi okára. Ennél többet én nem tu­dok ten­ni, mert nem po­li­ti­kus, ha­nem író va­gyok.

A leírások (táj, környezet, városkép) a valóságot tükrözik, ugyanakkor számos mesei elem található, amelyek egy másik dimenzióba lendítenek (manók, csoda-hegedűtok, stb.). Mese ez, valós elemekkel, vagy valóság, mesés elemekkel?

A kérdés mögött, ha jól értem, az is ott mo­toszkál, hogy felnőttek­nek is ajánlom-e. A vála­szom igen, ki­fe­je­zet­ten ne­kik is ajánlom. Sőt, együtt­ol­vasásra biz­ta­tom a családot, az jó móka le­het, utána pe­dig közös kirándulásra, akár Ve­res­pa­tak­ra is. Ami a valóságot il­le­ti: azt már meg­szok­hatták az ol­vasóim, hogy sze­re­tek szűkebb-tágabb érte­lem­ben erdélyi történe­te­ket írni. Úgy értem, erdélyi helyszínek­kel és sze­replőkkel operáló, az itt­ho­ni problémákra rámu­tató történe­te­ket. Len­ne még miről beszélni, például az erdőirtásokról, de a román-ma­gyar együttélés kérdései is sürgetőek. Azt gon­do­lom ugyan­ak­kor, hogy varázslat nélkül sem­mi esélyünk, az írónak még kevésbé van esélye, hogy érvénye­sen beszéljen a fen­ti problémákról. Varázslat kell, olyan érte­lem­ben, hogy nem sza­bad el­tit­kol­ni a hi­deg valóságot, de sze­re­te­tet, csodát és hi­tet kell be­le­lop­ni az el­beszélésbe, mert másképp a fel­adat meg­old­ha­tat­lanná válik.

Ifjúsági kalandregényt is mondhatnánk: két tizenkét éves gyermek kalandok sorozatán megy át, végül megoldva azt, amit a felnőttek összegubancoltak.

Igen, már említet­tem, hogy kizárólag a gye­re­kek­ben le­het még bízni. A társa­dal­munk en­nek el­lenére még min­dig úgy működik, hogy a gye­rek­nek kuss a neve, a gye­rek ne szóljon bele a na­gyok dolgába. Könyörgöm, ha megnézzük csak az elmúlt évti­ze­de­ket, a hu­sza­dik századról nem is beszélek, ak­kor fölte­hetjük a kérdést, hogy mit is tud­nak job­ban a felnőttek. Az ol­vasóra bízom a választ. De meg­mon­dom: sem­mit. Eljött a gye­re­kek ide­je, eljött az ide­je, hogy végre tény­leg ko­mo­lyan vegyük őket. De ah­hoz per­sze először ma­gun­kat kéne ko­mo­lyan ven­ni, nekünk felnőttek­nek.

A puding próbája az evés: én a gyermekeimnek olvastam fel a könyvedet, tőlük jött visszaigazolás, hogy működik a dolog. Te „tesztelted” írás közben az anyagot efféle ifjú kritikusokkal?

Per­sze, a fiam hűséges szer­kesztőm volt, el­mond­ta, hol unal­mas, és mit nem kell ki­dob­nom, vagy hol írjak még hozzá.

Érdekes az örökösen kételkedő Vajon nagyi alakja. Hány nagymamából van összegyúrva ez az egyszerre modern és mesei figura?

 Va­jon na­gyiról Gulácsi Zsu­zsi színésznő mesélt ne­kem egy­szer, de ne­kem sem volt is­me­ret­len gye­rek­ko­romból a va­jon szócskát ismétel­gető nagy­ma­ma. A világ összes nagy­mamája, sőt nagy­papája ben­ne van Va­jon na­gyi ka­rak­terében. A nagyszülők azok, akik sze­rin­tem a legköze­lebb áll­nak a gye­rek­kor­hoz. Nem­csak azért, mert több idejük van a gye­re­kek­hez le­ha­jol­ni és meg­hall­gat­ni, ha­nem mert a sza­bad­idejük és ta­pasz­ta­la­tuk okán fel tudják is­mer­ni a játék fon­tosságát újra egy átdol­go­zott élet után. Hogy mégis miért éppen nagy­ma­ma, és nem nagy­pa­pa lett a kétel­kedő, a gye­re­kek­hez közel álló ka­rak­terből: mert a nőkben job­ban bízok, mint a férfi­ak­ban. Egyébként az egyik felnőtt ol­vasóm éppen azt emel­te ki, mennyi­re meg­lep­te és mennyi­re örült neki, hogy a történe­tem­ben korábban Va­jon na­gyi, vagy­is egy nő polgármes­ter volt az előtörténete sze­rint. Meg­je­gyezném, én már láttam erre példát, a szülőfa­lu­mat egy hölgy ve­ze­ti, a falu pe­dig fejlődik és vi­rul.

Tartottál már könyvbemutatót gyermekeknek? Veszik a lapot?

Igen, és rendkívül sok kérdésük volt, amennyit egy il­le­del­mes, felnőttek­nek írt könyv­be­mu­tatóján alig­ha kap­hat meg az em­ber. Sok üze­ne­tet kap­tam gye­re­kektől, és min­den­ki azt kéri, jöjjön a foly­tatás.

Izgalmasak Orosz Annabella illusztrációi. A főszereplő alakjában mintha a te gyermeki vonásaidat ismerném fel, a rajzok gyakorta „továbblendítik” a történetet. Hogy dolgoztatok össze az illusztrátorral: voltak neked is elképzeléseid, vagy teljesen szabad kezet kapott?

– Ami­kor úgy döntöttem, hogy a csíksze­re­dai Gu­ten­berg kiadóval szerződök, ab­ban nagy sze­re­pet játszott a kiadó köny­ve­i­nek igényessége mel­lett az is, hogy a leg­jobb il­lusztráto­rok­kal dol­goz­nak. Orosz An­na­bel­la az egyik leg­jobb, tel­je­sen megbíztam ben­ne, sza­bad ke­zet ka­pott. Per­sze, kíváncsi volnék, mi­lyen len­ne egy raj­zolóval párhu­za­mo­san dol­goz­ni, de ez most más mun­ka volt. An­na­bel­la pon­to­san értet­te, miről szól a köny­vem, és utólag el­mond­ta, már az első ol­vasáskor be­szip­pan­tot­ta a történet világa. Ez sze­rin­tem látszik is a raj­zo­kon, és igen, az il­lusztrációk részei immár a történet­nek, nem le­het elképzel­ni szöve­get a kép nélkül, és fordítva. Mind­ez azon­ban sem­mit sem ért vol­na a kiadó szak­mai alázata, tudása és ka­pa­citása nélkül. A Gu­ten­berg je­len pil­la­nat­ban minőségben bárme­lyik ma­gyar gye­rekkönyv-kiadóval fel tud­ja ven­ni a ver­senyt.

Eddig novellát, regényt, drámát írtál. Ez az első meseregényed. Kitérőnek neveznéd ezt, vagy úgy rákaptál az ízére, hogy lesz folytatás?

Lesz, már dol­go­zom raj­ta, és azt kívánom ma­gam­nak, bárcsak a „felnőtt” köny­ve­i­met is ilyen könnyedén tudnám megírni.

2016-ban jelent meg legutóbbi „felnőtt” könyved, a jó kritikai/olvasói visszajelzéseket kapott Alakváltók. Készülsz most valamivel?

Most nagyjátékfilm for­gatóköny­ve­ket írok, és na­gyon élve­zem. Van néhány regény­ter­vem készen, és fo­lya­ma­to­san dol­go­zom, élve­zem az ez­zel járó írói mun­ka összes szépségét és átkát.


Valósággal keveredő meseregény: nem nézi butának a gyerekeket Szabó Róbert Csaba Szász Cs. Emese • 2017. december 12., 15:17 Négy felnőtteknek szóló könyv után meseregényt írt Szabó Róbert Csaba. A Vajon Nagyi és az aranyásók című kiadvány felvetése viszont egyáltalán nem gyerekes: az aranyhegyet ciántechnológiával eltüntetni kívánó bányászok elrabolják a Vajon Nagyit, akit ki kell szabadítani. A valósággal való bármilyen egyezés bizony nem a véletlen műve – tudjuk meg a szerzőtől, aki szerint még egy meseregénynek is csak akkor van igazán létjogosultsága, ha valós problémát dolgoz fel. Gyerekeknek írt ezúttal Szabó Róbert Csaba • Fotó: Haáz Vince – A felnőttek után most a gyerekekhez szól. Hogy jött képbe az új célcsoport? – Először is van két gyerekem, akiknek meséket olvasunk, és mindig ledöbbenek, hogy egyes könyvek, szerzők mennyire butának tartják a gyerekeket. Próbálnak az ő nyelvükön szólni, holott pont nem az ő nyelvükön szólnak, hanem valami gügyögő nyelven, amit mi nem szeretünk. S akkor mi beszéltük Gellérttel, a fiammal, hogy lehetne ezt jobban is. Na most én általában úgy írok könyveket, hogy van valamilyen problémám, amihez megkeresem a történetet. Van ugye ez a verespatakos cirkusz, ami évek óta húzódik, és a Vajon Nagyi ősszövegét is ez ihlette. Még akkor írtam, amikor nem is volt megszületve a fiam, ugyanis a Cimbora folyóirat felkért, hogy írjak valamit. Akkor is úgy gondolkodtam, hogy ha megjelenik valamim, akkor legyen egy olyan mondat, ami nincs leírva a könyvben, de te, ha elolvasod a könyvet, akkor megfogalmazódik benned. Valami olyan probléma, amely kortárs és jelenkori. Abban az időben jártam egyszer Verespatakon, és ledöbbentett, hogy ezt a helyet tönkre akarja tenni egy aranybányász cég. Innen jött az egész. Írtam egy szöveget, amely nyolc lapszámban folytatásokban megjelent a Cimborában. Nem olyan rég előkerültek ezek a Cimborák egy nagytakarításkor, s Gellért is megnézte. Mondta, hogy ez nagyon érdekes sztori, bár ő néhol unja, magyarázós. S akkor mondtam neki, hogy „tudod, mit Gellért, akkor én ezt újraírom. Megírok egy részt, este felolvasom, s te elmondod a véleményed”. S akkor úgy is volt. A karakterek már megvoltak, kicsit bővítettem, jobban belevittem Verespatakot, jobban kitaláltam az egész koncepciót. Azt, amit a fiam magyarázósnak nevezett, azt elhagytam, és igyekeztem kalandossá, fordulatossá, akciódússá tenni. HIRDETÉS Csak akkor ír, ha mondanivalója van • Fotó: Haáz Vince – Tehát a fia volt a legnagyobb kritikusa? – Igen, bár az egy dolog, hogy felolvastam neki, de most azzal szembesülök, amikor ő egyedül olvassa, hogy a mai gyerekek zöme a kicsit lebutított, rövid mondatokhoz van szokva. Ami jó a legelején, de azt gondolom, hogy a gyerekek nem buták, de segítenünk kell őket azzal, hogy másképp is írunk: nem arra gondolok, hogy barokk körmondatot írjunk nekik, de legalább még egy mellékmondatot, vagy egy olyan jelzőt, amivel nem találkozik mindennap. Szóval azt látom, hogy amikor olvassa, néha megakad benne, mert nem biztos, hogy ehhez van hozzászokva. De mégis látom, hogy egyrészt gyorsan adaptálódik, másrészt megtanulja, hogy kérdezzen. Merthogy ha a dolgok mögé tudsz látni, tudsz kérdezni, akkor nyert ügyed van, és mindent le tudsz győzni. Tulajdonképpen erről is szól a könyv üzenete, meg arról, hogy a gyerekek tisztasága révén talán megnyerhetjük azt a háborút, amit a jövőben kell majd folytatni. Ugyanis ők lesznek majd felelős pozícióban – most mindegy, hogy családapák vagy miniszterek lesznek –, amikor megtanulják, hogy a környezetre is kell vigyázni. Most azonban nem azt mondjuk a gyereknek, hogy nem szabad megvenni a műanyagflakonos vizet, hanem van egy kalandos történet, amely beszippantja őket, s ezzel nem csak a könyveket szeretteted meg vele, hanem közben lesz egy olyan környezettudatosságuk, amit észre sem vesznek. – Ez a környezettudatosság nagyon felnőtt téma. Mégis megértik ezt a gyerekek? – Egyértelmű, hogy megértik. Amit nem értenek – és tényleg, erről is szól a könyv – arra rá kell kérdezni. Nyilván egy 10-12 éveseknek ajánlott olvasmány, de például az én fiam lassan 8 éves, és megérti. S aki nem érti, azt kell hagyni kérdezni. Én ezt úgy ajánlom, hogy 10 éves kor alatt a szülőkkel olvassák, azért, mert lehet, hogy némely dolgok picit bonyolultabbak, de a gyerek, ha megtanul együtt olvasni a szülőkkel, van lehetősége feltenni a kérdéseket. Én nem tekintem butának a gyerekeket, mert nem azok. A meseregény valós problémáról – Kicsit beszéljünk a sztoriról is: van két kalandozó gyerekünk, Zsuzsi és Ferkó, egy Vajon Nagyink, aranyásóink... – Ferkó Kolozsváron él, a szülei zenészek, minden nyáron elutaznak világ körüli turnéra, s ilyenkor a nagymama vigyáz rá, a Vajon Nagyi, aki aranyvárosban él. Ugyanott szokta tölteni a nyarakat Zsuzsi is. Kicsit ha megnézi az ember az illusztrációkat, aranyváros pont olyan, mintha Verespatakot látnánk. S akkor jön egy aranybányász cég, amelyik egy nagyon rossz ciántechnológiával ki akarja nyerni az aranyat a hegyből, el akarja takarítani ezt az aranyhegyet. Vajon Nagyi, akinek megtudjuk az előéletét is, mérnök, aki elkezdett alternatívákat kitalálni az aranybányászatra, de polgármesterségig is vitte. Vajon Nagyi azért Vajon Nagyi, mert folyton a vajon szócskát ismételgeti, és nagyon kritikus alkat. Megijednek tőle a bányászok és elrabolják, Zsuzsinak és Ferkónak az a feladata, hogy kiszabadítsa Vajon Nagyit, aki talán tudja, hogy lehet megmenteni az aranyvárost és az aranyhegyet. Akkor találkoznak a kérdőjeles manóval, aki ebben segítségükre lesz, az ő birtokában van a kérdések kamrája, s megtanítja őket, hogy kérdezni kell. Tulajdonképpen az ő testvére a felkiáltójeles manó, aki egyelőre a gonosz szerepében tetszeleg, aki csak kiabál meg parancsolgat, de egyébként, amikor szelídebb, ő is fontos szerepet lát el: kijelenti az élet igazságait, hasznos tanácsokat mond. Ez a következő részében lesz jobban kimondva. Tulajdonképpen a gyerekek kiszabadítják a nagyit és megmentik ezt a hegyet, hogy hogyan is, azt el kell olvasni. Vannak tehát nagyon kortárs, felismerhető dolgok benne, Kolozsvár, Nagyvárad, de a Facebook is benne van, és akkor ott vannak a mesefigurák, meg Gyűrűk ura- és Harry Potter-elemek. A nagyon mesebeli világ kavarodik a hétköznapi világgal. – Úgy tudom, az illusztráció is valahogy úgy készült, hogy még a kedvenc focicsapata is el van rejtve benne. – Orosz Annabella egy elképesztően jó illusztrátor, nagyon empatikus, és tud figyelni erre, tudja, ki a kedvenc focistánk, és akkor azt oda belelopta. A szöveg mögé is tud látni, felépített egy olyan világot, amely nagyon sokat ad a szöveghez. Nagyon részletgazdagon rajzol Annabella, úgy kell elképzelni, mint egy kicsit felnőttebbeknek megrajzolt böngésző, mindent fel lehet rajta fedezni. Oké, elolvasod azt a könyvrészletet, de szinte ugyanannyi időt el tudsz tölteni a képek böngészésével is. Vajon Nagyi. Orosz Annabella illusztrációja részletgazdag böngészést enged meg – Akkor jól értem, készül a folytatás is? – Igen, egyrészt nincs lezárva, vannak jelek és utalások arra, hogy itt valami még történni fog, mint ahogy az aranyvárosban is. Ugyanakkor van egy ilyen történet a fejemben, hogy Vajon Nagyi elutazik Kolozsvárra meglátogatni az unokáját. Zsuzsi is ott van épp egy tantárgyversenyen, s akkor ez már egy elég jó szitu arra, hogy legyen egy második rész, és kérik is a gyerekek. Nagyon jó gyerekkönyvet írni amúgy, mert ők el is mondják a könyvbemutatón, hogy milyen könyvből van hiány a piacon. Például nincs rendes focis könyv. S akkor lehet, hogy futball is lesz benne. – Már alakul a sztori vagy csak fejben létezik még? – Addig nem fogok neki soha írni, amíg le nem tisztáztam az alapsztorit, meg hogy ki mit akar, merthogy konfliktus kell, és csak akkor lesz konfliktus, ha ellentétes szándékok vezérlik a szereplőket. Vajon Nagyi kritikus, és folyton ismételgeti a vajon szócskát – Akkor célközönséget váltott: ezentúl gyerekeknek ír? – Nem. Most épp egy forgatókönyvet írok, utolsó szakaszban vagyunk a dramaturggal, rendezővel, ugyanígy készül egy regény is, még a karaktereket építem, a helyzeteket, meg hozzáolvasok. Egyáltalán nem mondok le a felnőtt olvasókról, de itt tényleg könnyű dolgom van, mert itt már megvannak a karakterek, s csak egy új helyszínre kell elvinnem, s már működik is. – Milyen forgatókönyvet ír? – Ez egy Márton Áron-film. Ez arról szól, hogy 1944. május 18-án Márton Áronnak volt egy híres beszéde a kolozsvári Szent Mihály-templomban, ami miatt kiutasították a magyar hatóságok az országból: elmondta ugyanis, hogy a zsidók elhurcolása bűn. Addig semmilyen egyházvezető nem mondta ezt így el, még Pius pápa sem. Később megkapta a Világ igaza címet ezért. Márton Áron egy olyan ember volt, aki nem igazán alkudott meg a hatalommal, egyik legfontosabb személyiség Erdélyben. De van egy ilyen történetünk, hogy ő három napig Kolozsváron volt, nem nagyon tudunk erről amúgy semmit, csak a beszéd maradt fenn. Ez nyilván nem egy történelmi igényű dokumentumfilm lesz, hanem egy olyan játékfilm, amelyben bizony fikciós elemek is vannak, viszont igyekeztünk az ő karakteréből, illetve a történelmi helyzetből kiindulni. Egy nagyon fordulatos, akciódús, de nem akciófilmet szeretnénk csinálni. Forgatókönyvet írunk, s igaz, hogy ez az utolsó kör, de még nem biztos, hogy lesz film is belőle. Én nagyon szeretném, mert azt gondolom, hiányzik az erdélyieknek, a határon túliaknak egy olyan történet, ami picit a mi történelmünk is. Egy szinte földöntúli embernek a története, akit szentté akarunk avatni, de egy csomó mindent az életéről vagy elhallgatunk vagy bizonyos dolgokat emelünk ki. De a szentté avatás már csak ilyen...(Ezt a cikket a Ligetrõl másolták: https://liget.ro/studio/valosaggal-keveredo-meseregeny-nem-nezi-butanak-a-gyerekeket-szabo-robert-csaba)

 

 

 

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót