|
A mesék újra gyermekké tesznek
Neked milyen emlékezetes olvasmányod van elsős-másodikos korodból?
 Hagyományos mesékből akkor még keveset olvastam, egyből az ifjúsági irodalomra vetettem magam, amint megtanultam olvasni. Elsős koromban Winnetou volt a favorit, nagyon-nagyon sokszor olvastam újra. Szerettem a verseket is, Weöres Sándort, Tamkó Sirató Károlyt főleg, és az olvasókönyveim nagy részét szerintem még most is el tudnám mondani fejből, annyiszor olvastam át órák alatt. Gyerekkönyvek közül nagy kedvencem volt A kétbalkezes varázsló (akkor jelent meg!:)), Locspocs, a kis tengeri szörny, és A dzsungel könyve, amiben nem csak a történetek, hanem a versek is nagyon bevésődtek.
De másodikban, mivel akkor még nem léteztek a mostani életkori besorolások, olvastam már felnőtt történelmi regényeket is, jó sok gyilkossággal és intrikával, és azokat is imádtam. Lázár Ervin, Csukás István, Bálint Ágnes érdekes módon később váltak igazán kedvencemmé, tizenévesen, amikor könyv formájában is bepótoltam a korábban kimaradt meséket, amiket addig a tévében láttam.
Mit jelent neked a mesék, gyerekversek világa?
Otthonos környezetet. Nemcsak íróként, olvasóként is azokat a könyveket szeretem legjobban, amik nem teljesen realisták, hanem van bennük mesés-mágikus szál, vagy a valóság kiforgatásán alapulnak. A gyerekversekkel ugyanez a helyzet, többen mondták már, hogy még a felnőtteknek írt verseim is sokszor gyerekversre emlékeztetnek, csak éppen nem gyerek-kompatibilis témákkal.
Számodra miért izgalmas gyerekeknek írni?
Mert sokkal rugalmasabban gondolkodnak, mint a felnőttek. Ők simán el tudnak képzelni bármit, amit van bátorsága az embernek leírni. Teljesen mások a szempontjaik is, amikor eldöntik, hogy egy írás tetszik nekik vagy sem, és nagyon érdekes felnőttként megpróbálni eltalálni ezeket. Mert sokszor egészen apróságokon múlik, nem olyasmin, amit könnyű beazonosítani.
Forrás: Aranymosás Magazin
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
