Gesztenye, a honalapító
2017.09.18. 12:51
Írta: Richard Adams
Fordította: Székely Kata
Illusztrálta: Aldo Galli
Kiadó: Partvonal, 2012
Oldalszám: 416
Vakarcs a legapróbb az egész nyúltanyán, de titokzatos képesség szorult beléje: tévedhetetlenül megérzi a jövőt. Íme, most is rátör a látnokok emésztő nyugtalansága, tudja, hogy a tanyát közeli végveszély fenyegeti. De ki hallgat a prófétára a maga hazájában? Mindössze egy tucatnyi társa kerekedik föl vele együtt a nyúltermészettel igazán ellenkező vándorútra, hogy száz veszéllyel dacolva új lakóhelyet találjanak.
És amikor itt már biztonságban érezhetnék magukat, csak akkor törnek rájuk a még nagyobb veszedelmek, akkor várnak rájuk a még nyaktörőbb kalandok. Aki Gesztenye, Vakarcs, Bósás és a többi hős tapsifüles történetét végigizgulta, kétszer is meggondolja majd, hogy nyúlszívűnek nevezze a gyáva embert.
|
Az angol író világsikert aratott – negyven nyelven, több mint tízmillió példányban megjelent – állatregénye úgy teszi a történetet emberközelivé, úgy bont ki fontos emberi tulajdonságokat belőle, hogy közben apró hősei hiteles állatok maradnak, nálunk is meghittebb értői és érzői a természetnek. És ha a szerző emberi szót ad a szájukba, csak arra figyelmeztet minket, hogy minden élő a testvérünk, ám egyedül mi, emberek menthetjük meg a végpusztulásól ezt a természetet, mindnyájunk közös otthonát.
Elsőre szokatlan mesekönyvnek mondanánk, de inkább állatregény, pontosabban nyúlregény a javából. A homéroszi hatást keltő nyúleposzt egy vészjósló látomás szervezi: Vakarcs, az egész nyúltanya legkisebbike tévedhetetlenül érzi az - esetünkben aggasztó - jövőt. Veszély fenyegeti a nyúltársadalmat, így hát egy kiscsoportnyi nyuszi - Gesztenye, a "hős" vezetésével - felkerekedik, és dacolva természetével vándorútra kel.
A fantasy hatásokkal tarkított elbeszélés csupán kissé antropomorfizált, komplex karakterekké gyúrt szereplői által Adams egy egész nyúlmitológiát épít, amelyben nemcsak a jól ismert archetípusok jelennek meg (látnok, hős, uralkodó), de az események egymásutánja és a sokszoros utalások halmaza is a klasszikusokat idézi.
A nyúl-odüsszea egyik legnagyobb erénye - a képszerű leírások mellett - az aprólékos kidolgozottság, ami nemcsak a természetrajzban figyelhető meg, de a nyulak viselkedésében, sőt társadalmuk részletes megjelenítésében is: saját nyelvük, hierarchikus rendszerük, belakható fiktív világuk van. A ritkás és angolosnak mondható illusztráció nem hiányozna a vastag kötetből, viszont a legnagyobb elképedést - a mottók után - igazából a lábjegyzetelés váltja ki, szemet gyönyörködtető pedagógiai előnyeiről már nem is szólva. (Székely Kata)
A Watership Down – magyarul Gesztenye, a honalapító címmel jelent meg 1992-ben, és 2012-ben-, történetét eredetileg kislányainak mesélte, akik unszolására jutott arra a döntésre, hogy meséjét meg is írja. 1972-ben készült el a kézirattal, melyet négy kiadó és három irodalmi ügynökség utasított vissza, végül a Rex College kiadó vállalta a publikálást. A könyv hamarosan nemzetközi karriert futott be, és az újkori klasszikus irodalom egyik alapművévé vált. (Napjainkig negyven nyelvre fordították le, és kb. 50 millió példányban kelt el világszerte)
Az állatregény - melynek főszereplője egy látnoki képességű nyuszi -, úgy teszi a történetet emberközelivé, úgy bont ki fontos emberi tulajdonságokat belőle, hogy közben apró hősei hiteles állatok maradnak, nálunk is meghittebb értői és érzői a természetnek. A történet szimbólumrendszere arra figyelmeztet minket, hogy minden élő a testvérünk, ám egyedül mi, emberek menthetjük meg a végpusztulástól ezt a természetet, mindnyájunk közös otthonát.
A regény elnyerte mindkét rangos angol gyermekirodalmi díjat, a Carnegie Medal in Literature-t és a Guardian Children’s Fiction Prize-t (galaktika.hu)
|
|