pagony.hu Hajsza a vonaton   A századforduló Budapest történelmének talán legizgalmasabb korszaka. Se előtte, se utána nem látott fejlődés, pezsgő világvárosi élet. Millenniumi lázban ég az egész város, építkezések mindenütt. Jó ötletnek tűnik erről a korról írni könyvet: mindenki tud róla valamit, de egészen biztosan nem mindent. Rengeteg érdekes dolog történt akkor,  és ma is lépten-nyomon belebotlunk ennek az időnek az emlékeibe. Még jobb ötlet ifjúsági könyvet írni, gyerekeknek bemutatni valamit a századfordulóból. A témával könyvek százait lehetne megtölteni. Dávid Ádám csak egyet tölt meg, de azt alaposan.     Van itt minden. Földalattiban menekülés az átadás napján, Konstantinápoly mulató, Millenniumi kiállítás, Feszty-körkép, rövid elmélkedés a dekadenciáról. Én, mint Budapestet és a századfordulót különösen szerető ember nagyon élveztem ezt, kérdés, hogy a könyv alaptörténete, amihez impozáns díszletül szolgál a Millennium, elég izgalmas és szórakoztató-e azok számára, akiknek semmit nem mond a Konstantinápoly mulató, vagy Ziegler Géza (ismertebb nevén Gárdonyi Géza) neve. De nézzük a könyv történetét: A Millennium expressz, egy városokon, országokon titokban keresztülszáguldó szerelvény, ahol jellemzően árvák, vagy szerencsétlen sorsú gyermekek utaznak. A vonat tökéletesen felszerelt, könyvtárkocsi, istálló, konyha, medence, lomtár, külön hálótermek. Van itt minden. A vezetője Kazán, a hiányzó fél karját - ma ezt mondanánk - multifunkcionális robotkarral pótló néha mogorva, de jó lelkű masiniszta, aki szóban lefordítja A dzsungel könyvét, és Jókai Mór személyes jóbarátja. Az utazó “Millenniumos” gyerekek közössége évfolyamokra bomlik, az idősebbek itt-ott besegítenek a vonat működtetésébe (ugyan ki nem szeretne egy ilyen vonaton segíteni fűteni, vagy épp zsemlét hordani velocipéddel?), aki pedig minden osztályt elvégzett, elhagyja a vonatot, hogy a saját lábán álljon meg. A vonaton utazók közül nekem egyértelmű kedvencem Kormos volt, az öregedő puli, aki mindig meghempergőzik a koromban, hogy ne lássák az ősz szőrszálait. Az élet persze nem egyszerű, mert Kazán vonata hiába tesz meg mindent az árva és szerencsétlen sorsú gyerekekért, időről feltűnik fő ellensége, a gyerekkereskedelemből élő Randássy, aki… De ezt hagyjuk, nem szeretnék minden bonyodalmat előre elmesélni. Főleg azért nem, mert a könyv második fele kifejezetten izgalmas. Az a kérdés, hogy háttérismeret nélkül élvezhető-e a történet, hirtelen megoldódott, pörögtek az események. A valós történelmi személyek, események megemlítése nem volt zavaró. És milyen jó lesz az olvasóknak pár év múlva egy történelemórán a fejükre csapni, hogy hopp, tényleg, hiszen én olvastam erről a Hajós Alfrédról, vagy egy irodalomóra előtt mesélni az osztálytársaknak a Vaskapuról, vagy a Senki szigetéről. Ezek kifejezetten jó pontjai a könyvnek, értelmesen és logikusan annak beépítve egy valóban izgalmas cselekménybe. Éppen ezért egészen meglepőek a könyv első felének gyengeségei. Lehet, hogy csak én nem voltam vevő erre a humorra, de „A nevem Bandi. Ady Bandi.” mondattal bemutatkozó szereplő szerintem nagyon sokat levon az könyv élvezhetőségéből, isteni szerencse, hogy Zilahnál kirúgják a vonatból. Bandi folyamatosan verseket szaval, hol Aranyt, hol sajátot. Megjelenése felkeltette bennem a gyanút, hogy a vonat utasainak nagy része nem véletlenül viseli nyugatos írók keresztnevét, de szerencsére ez titok maradt, nem lett se a kalauzi ambíciókat tápláló Dezsőből Kosztolányi, se a fűtésbe is besegítő Árpádból Tóth. Azért írom, hogy szerencsére, mert az említett Ady Bandi jellegű szálak szerintem nem jó irányba viszik a könyv elejét. Picit kényszeresek, és emiatt néha a millenniumi Pest bemutatása is zökken, és a gyerekek beszédstílusa is olyan irányba megy, ami szerintem csak a gyerekkönyvírók fejében létezett és létezik, élőbeszéd sohasem volt. Érdekes, hogy ezek a problémák Ady kipenderítésével szinte egy csapásra megoldódnak. (Szegény Ady. Őszintén sajnálom ez leírni, de igaz). Hirtelen igazi üldözős jelenetek, egy konstantinápolyi kaland, komoly harc és az athéni olimpia úszószámai következnek, mialatt Rand… de mondom, ezt hagyjuk, akit érdekel, inkább olvassa el! Kovács Tamás