Kifejezetten humán beállítottságú vagyok, imádom a könyveket és az irodalmat. A suliban mégis gondom volt a történelemmel, mert sokszor száraznak éreztem, és a bemagolni való évszámokkal is meggyűlt a bajom. Viszont a görög és római mitológiát nagyon szerettem hallgatni, bár egy idő után elvesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda és éppen kivel gubancolódott össze. Emlékszem, amikor először hallottam Percy Jacksonról, azt gondoltam, végre egy olyan film, amit biztosan imádni fogok. Istenek, titánok, szörnyek, kaland és még sorolhatnám. Igen, jól olvastad, az előbb filmet írtam. Ugyanis először a mozis verzióhoz volt szerencsém és később került a kezeim közé a könyv. Mindkettőt nagyon szeretem, igaz jócskán eltér egymástól a két történet. Egyvalamiért sajnálom csak, hogy nem a könyvvel kezdtem... már a Mamma Mia alatt sem hittem a szememnek, amikor Pierce Brosnan (vagyis a kemény, mindenre elszánt 007-es ügynök) dalra fakadt, de miután láttam kentaurként A villámtolvajban, visszavonhatatlanul beleégett a retinámba. Ettől sajnos nem igazán sikerült elvonatkoztatnom olvasás közben...
Miről szól a történet?
Ha hiszed, ha nem, az istenek köztünk élnek. Simán előfordulhat, hogy szembejön veled motoron Árész, vagy egy pubban melléd ül Dionüszosz, és rendel egy üveg bort. A tizenkét éves Percy Jackson eddig csak a tankönyvekből hallott róluk, de egy osztálykirándulás alkalmával rá kellett jönnie, hogy a mítoszok nem kitalált történetek; az istenek igenis léteznek és halhatatlanok.
Percy diszlexiás, nehezen megy neki a tanulás, gondjai vannak a beilleszkedéssel, és kénytelen sűrűn iskolát váltani. A történet elején a Yancy Akadémia bentlakó diákja, amely problémás nebulókra szakosodott. Persze Percyt itt sem kerüli el a zűr, az ominózus kirándulás alkalmával matektanárnője szörnyeteggé változik és megtámadja. A fiú kezdi kapizsgálni, hogy valami nagyon nagy baj lehet a háttérben.
A dolgokra akkor derül fény, amikor anyukájával közös nyaralásra indulnak Montaukba. Aznap éjjel sötét, zavaros álmokat lát, és az éjszaka kellős közepén felriadva bekopogtat hozzájuk legjobb barátja, Grover. Már a helyzet is elég szokatlan, de a srácon nincs cipő, deréktól lefelé pedig kecske. Percy még fel sem ocsúdik, menekülniük kell, mert üldözőbe vette őket a Minotaurusz. Útközben édesanyja elárulja, hogy különleges gyermek és az apja nem más, mint az olimposzi görög istenek egyike. Sikerül legyőzniük a dühöngő fenevadat, de miután édesanyját elveszíti, az egyetlen biztonságos hely, ahová mehet, a Félvér tábor.
Sok mindenre fény derül, ugyanis itt élnek a hozzá hasonló félvér gyerekek, na meg egy-két isten, néhány nimfa, és a kedvenc tanára a Yancyból, aki történetesen egy kentaur. Hiába próbálja felvenni a ritmust, nincs a helyzet magaslatán. Ám ez még mind semmi, azt is megtudja, hogy ki az apja. És ha még mindig nem lenne elég a meglepetésekből, valaki ellopja Zeusz villámát, és ő lesz az első számú gyanúsított. Percynek tíz napja van arra, hogy megtalálja, visszaadja, és megbékítse a háborgó isteneket az Olimposzon. Két társ szegődik mellé, Annabethel és Groverrel indul útnak, de egyikük sem sejti, mennyire veszélyes kalandban lesz részük, és milyen veszedelmes szörnyekkel akadnak össze. Az idő pedig vészesen fogy, az istenek egyre haragosabbak, és a jóslatról még nem is beszéltem...
Gondolom a fenti bevezetőmmel nem mondtam újat, sokan olvasták, vagy látták már. Kicsit tartottam tőle, hogy nem tudok elvonatkoztatni a filmtől, de kár volt emiatt aggódnom. A könyv nagyon jó, az elején még csak ismerkedünk a szereplőkkel, de miután Percy bekerül a táborba, egyre jobban felpörögnek az események. Riordan nagyszerűen kombinálja a görög mítoszokat és a humort, talán ez a könyv legnagyobb erőssége.
Habár az egész történet a mitológia köré építkezik, egyáltalán nem száraz. Ha nem ismered annyira az isteneket, a könyv végén találsz egy kislexikont, ahol olvashatsz róluk, felfrissítheted a tudásod. Ugyanakkor az író részletesen leírja le a szereplők tulajdonságait, így azok számára is élvezhető és követhető lesz, akik kevésbé jártasak ebben a világban. Nem mondhatom rá, hogy csak ifjúsági regény, mert ezt szívesen fogják olvasni felnőttek is.
Az tuti, hogy rettenetesen addiktív, ha elkezded, képtelenség abbahagyni. Először azt fogod mondani, hogy csak még egy fejezetet... aztán azt, hogy csak egy pár oldalt még... végül annyira rákapsz az ízére, hogy követelni fogod a sorozat következő részét.
A könyv 2008-ban jelent meg először hazánkban, azóta több kiadást megért már. Bozai Ágota fordításában és a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában olvashatod. A kiadó oldalára kattintva nemcsak megrendelheted, de bele is olvashatsz!