Csak akkor, ha Te nem az Apolló Akadémia diákja vagy! Sári, Dóri és Laci – a Tündérboszorkány-trilógia szereplői – számára ez már nem jelent kihívást. De vajon sikerül-e visszaszerezniük Dénes belépőjét is? És egyáltalán, hová lett a fiú? Budapestről Párizsba, New Yorkba, képekbe, szobrokba vezet az útjuk, és már csak egy napjuk maradt a suli kezdésig… De hiszen tudjuk: csak az marad képtelenség, amit nem tudunk elképzelni.   Bosnyák Viktória: "Gyerekkoromat a budai Vár, és a Gellérthegy bűvöletében töltöttem. Már akkor tudtam, hogy ez a környék különleges, sőt, isteni. Sajnos, amikor gimibe jelentkeztem, az AA még nem nyitotta meg titkos kapuit, ezért nem járhattam oda. Vajon felvettek volna egyáltalán? Most abban reménykedem, hogy egyszer tarthatok ott író-olvasó találkozót." Bernát Barbara: "Világéletemben imádtam rajzolni. Első értékelhető munkámat három évesen festettem az unokatesómról, amint felcsavarja a szőnyeget. Szigetszentmiklóson nőttem fel, de Sopronban váltam grafikussá, osztálytársaimmal azóta a Halisten Stúdióban dolgozunk. Imádom a színes harisnyákat, rengeteg sci-fi-t és veszélyesen sok kávét fogyasztok." deaxx Ez kalandos volt, úgy ugrabugráltunk ide-oda, hogy beleszédültem olvasás közben. Sorozatrész, de abszolút olvasható magában is, én így tettem. Nagyon tetszik a humoros stílus, és a sok elszórt hasznos információ (=tudásátadás). Az egyetlen kifogásom a már korábban említett ugrabugrálás, ami néhol kicsit indokolatlannak tűnt a számomra (ide-oda repkedünk?), és hogy nagyon hamar vége is lett az egésznek. Röpp ide, röpp oda, vége a könyvnek. És alig tudtunk meg valamit. Nagyon tetszik az is, hogy ez egy művészeti beállítottsagú iskola lesz, igazán örültem volna, ha többet is megtudunk róla. Talán a következő részekben…